Evangélium

2018. január 16. – Kedd (Mk 2,23-28)
Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!” Jézus ezt felelte nekik: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük.” Majd ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is.” Mk 2,23-28

Elmélkedés

Továbbra is a farizeusok a kérdezők az evangéliumban, akik újabb kifogásolnivalót találnak Jézus tanítványainak magatartásában. Nehezményezik ugyanis, hogy a tanítványok letépik az útmenti kalászokat és megeszik a magokat. Mindezt munkának tartják, amit szombaton tilos volna végezni. A kérdésfelvetés és a farizeusi gondolkodásmód mögött érezzük a túlzást, amely mindenütt hibát keres.

E részlettel Márk evangélista három dolgot szeretne hangsúlyozni. Először is Jézus tekintélyét. Olyan tanító ő, aki hitelesen nyilatkozik a törvényekről, helyesen értelmezi azokat, s értelmezése még akkor is helyesnek minősül, ha az ellenkezik a hagyományokkal. A második lényeges szempont, hogy Jézus jól ismeri az ószövetségi iratokat, azaz jogosan tekintik őt tanítónak. A harmadik szempont, hogy kiáll tanítványaiért, megvédi őket.

A szövegben jól látszik a farizeusok és Jézus gondolkodása közti különbség. Míg az előbbiek a törvények szőrszálhasogató értelmezésére és teljesítésére törekszenek, addig Jézus Istennek az emberek felé megmutatkozó gondoskodását és szeretetét látja a törvényekben, amelyeket az ember nem kényszerből, hanem Isten iránti szeretetből tart meg, mert felismeri, hogy ezekkel a szabályokkal és parancsokkal Isten nem kényszeríteni akar, hanem szelíden vezeti az embert az üdvösség útján.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Vezesd, ó, Krisztus, valamennyi hűségest a hitben, hogy a keresztény hit hassa át egész életüket, és bátor tanúságtevőkké tegye őket a világ előtt üdvözítő küldetésed során, hogy az Egyház tudatos és cselekvő tagjai legyenek, akik bizonyosak abban, hogy Isten gyermekei és testvérek minden néppel!