Evangélium

2017. augusztus 13. – Évközi 19. vasárnap (Mt 14,22-33)
Amikor (a kenyérszaporítás után) a tömeg befejezte az étkezést, Jézus mindjárt a csónakba parancsolta tanítványait, hogy amíg ő elbocsátja a tömeget, menjenek át előtte a túlsó partra. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, s ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Mikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az Isten Fia vagy!” Mt 14,22-33

Elmélkedés

Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?

Aki hajóval vízre száll, annak ismernie kell a víz természetét. Akár görög halászok bölcs mondása is lehetne ez a kijelentés, pedig csak Péter apostol kapcsán találtam ki. Péter naponta vízre szállt hajójával, hogy halászattal keresse meg családja számára a megélhetést. Jól ismerte a halászat mesterségét és jól ismerte a víz természetét is. Tudta, hogy mikor érdemes halászni és mikor nem. Tisztában volt a víz veszélyeivel, a viharok fenyegetésével és azzal is, hogy a nyílt vízen hajója csak bizonyos mértékig nyújthat biztonságot. Tudta, hogy egy fából készült könnyű bárka fennmarad a víz tetején, nem úgy, mint a nehezebb tárgyak, amelyek elsüllyednek. Péter, a halász ismerte a víz természetét. Sejtette, hogy Mestere, Jézus nem emberi képességeinek köszönhetően tud a víz tetején járni. Péter tudta, hogy ő nem tudna a víz tetején járni, mert erre egyetlen ember sem képes. Tisztában volt vele, hogy ha kiszáll hajójából, rögtön elsüllyedne a hullámok között. Mindennek ellenére bátorság és bizalom volt benne. Bátorság, hogy Jézustól azt kérje, hogy ő is tudjon a víz tetején járni és bizalom, hogy Jézusnak van hatalma tejesíteni szokatlan kérését.

A történetet olvasva elcsodálkozunk Péter apostol erős hitén, majd pedig kicsinyhitűségén. Erős hitének köszönhetően képes arra, hogy legalább néhány lépést tegyen Jézus felé a víz tetején, de aztán mégis meggyengül a hite és emiatt süllyedni kezd. A hittel kapcsolatban eszünkbe jut Jézus egyik legérdekesebb kérdése: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8). Krisztus emberekre építette közösségét, az Egyházat, köztük olyan emberekre, mint Péter, és ráadásul éppen őrá és utódaira bízta az Egyház vezetését. Továbbá állíthatjuk, hogy a mi Urunk az emberek hitbeli meggyőződésére alapozva hozta létre Egyházát, de ez a meggyőződés bizony ingatag, hullámzó, egyszer erősebb, máskor gyengébb, miként ezt jól mutatja Péter példája. Jézus is bízott a változásban és a fejlődésben. Tudta, hogy lesznek hullámvölgyek, amikor az ember szinte vesztébe süllyed, de azt is tudta, hogy az isteni kegyelem képes megmenteni és képes hitében megerősíteni az embert, mert Isten kegyelme végtelen. A fejlődést, azaz Isten országa folytonos növekedését és az Egyház tagjainak hitbeli erősödését hasonlította Jézus kicsiny mustármaghoz, amely hatalmas fává növekszik. Jézus nem adott tanítványai számára írott szabályokat. Az ószövetségi törvényt Isten parancsára Mózes kőtáblákra véste, s ezeknek a parancsoknak a megtartása jelentette az emberek számára az Isten iránti hűséget és szeretetet. Jézusnak eszébe sem jutott hasonló módon törvényt adni, mert nem akarta, hogy a világból való távozása után követői számára írott szabályok legyenek a mérvadóak. A mi Urunk azt akarta, hogy az ő személyét és a neki köszönhető megváltás titkát tekintsük magnak, amit elvetünk az emberi szívekbe, hogy minden emberhez eljusson az üdvösség tanítása. Az Egyház szervezetét, annak tekintélyét, jogrendjét és törvényeit, valamint azt, hogy az Egyház küldetése az emberek üdvösségre segítése, azok fogadják el, akik hisznek Jézus Krisztusban, mert a hit mindezt megelőzi. Az Egyház jövője attól függ, hogy tagjaiban mennyire erős a hit. Ez a hit olykor meginoghat, de Péter apostol példája bátorítson minket abban, hogy Jézus képes minket megmenteni, képes megerősíteni minket a hitben.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Vízen járásod csodájában nem látványos mutatványt látunk, hanem annak igazolását, hogy te valóságos Isten vagy. Felette állsz a természeti törvényeknek. Erősebb vagy a természet erőinél. Ha csak ember volnál, akkor nem lennél képes ilyenre. Nem volnál képes meggyógyítani pusztán szavaddal vagy érintéseddel a betegeket, de megteszed, hogy cselekedeted által Isten irgalmassága megmutatkozzék. Emberként nem volnál képes néhány falatnyi kenyérből ezreket jóllakatni, de te isteni erőddel megteszed, hogy megmutasd isteni jóságodat és gondoskodásodat. Emberként nem volnál képes a víz tetején járni, de mégis jársz, hogy tanítványaid számára igazold istenségedet. Uram, hisszük, hogy valóságos ember és valóságos Isten vagy.