Evangélium

2017. augusztus 17. – Csütörtök (Mt 18,21-19,1)
Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.” Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte, elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra. Mt 18,21-19,1

Elmélkedés

Jézus példabeszéde nagyon szemléletesen mutatja be, hogy az ember könnyen vár megbocsátást saját vétkeire, ugyanakkor késedelmes abban, hogy ő bocsásson meg másoknak. A szívtelen szolga esete azt mutatja, hogy mennyire könyörtelen tud lenni az, aki nem értékeli a felebarátja részéről felé megmutatkozó megbocsátást.

Az a tény, hogy Isten mindig kész megbocsátani nekünk, bűnös embereknek, azt igazolja, hogy a szeretet erősebb a bűnnél. Az isteni szeretet és irgalmasság akkor válik bennünk a leghatékonyabbá, ha egyértelműen elfordulunk az elkövetett bűnöktől, megbánjuk és megvalljuk azokat, miközben elhatározzuk, hogy a jó útra térünk és igyekszünk többé nem megbántani Istent. Isten irgalma azonban senkiben se ébresszen könnyelműséget! Nem követhetünk el bűnöket úgy, hogy közben azt hangoztatjuk: Majd Isten úgyis megbocsátja azokat!

Bűneinkkel nemcsak Istent tudjuk megbántani, hanem embertestvéreinket is. Itt szintén érvényes, hogy a szeretet erősebb a bűnnél. Az általam gyakorlandó szeretetnek is erősebbnek kell lennie a másik ember által elkövetett bűnnél. Ugyanakkor az embertársam által gyakorolt és megbocsátásban megnyilvánuló szeretetnek is erősebbnek kell lennie az én bűnömnél. Az isteni irgalom megtapasztalása minket is a megbocsátásra nevel.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add Uram, hogy egyek legyünk minden testvérünkkel, a legtávolabbiakkal is, azokkal is, akikkel másképp bánsz, mint velünk. Te taníts minket szeretetre, hadd kamatoztassuk adottságainkat hátrányos helyzetben lévő testvéreink javára.

Add, hogy testvér módjára szeressük őket, hogy megosszuk velük minden javunkat, eléjük sietve felkínáljuk nekik, és könyörögjünk, hogy fogadják el.

Boldog Charles de Foucauld