Evangélium

Elmélkedés

Kövessük őt!

A húsvét utáni negyvenedik napon, amely mindig csütörtökre esik, Urunk mennybemenetelét ünnepli az Egyház világszerte, Magyarországon vasárnap tartjuk az ünnepet. Az evangéliumban a mennybemenetel eseményéről olvasunk. Miután parancsot adott a tizenegy apostolnak, hogy menjenek el az egész világra és hirdessék az örömhírt, „felvétetett a mennybe.” Nem kellett neki ehhez semmiféle közlekedési eszköz, hanem egyszerűen csak felemelkedett, amíg egy felhő el nem takarta őt apostolai szeme elől. Az Úr földi küldetése ezzel lezárult. A mennyei Atyától jött el emberi világunkba és a mennybe tért vissza küldetése befejeztével. Tanítványaiként az a feladatunk, hogy kövessük őt a mennybe.

Márk evangélista leírásának első eleme Jézus beszéde, amely egy búcsúbeszéd, hiszen a földön most találkozik utoljára a tanítványokkal. Ez a búcsúbeszéd eltér az utolsó vacsorán mondottaktól, hiszen más Jézus szándéka. Az utolsó vacsora alkalmával a szeretetről, mint a legfőbb parancsról adott tanítást, majd önmagáról, mint a mennyei Atyához vezető útról beszélt nekik, valamint megígérte számukra a Szentlélek eljövetelét és működését a közösségben. Felkészítette őket távozására és arra, hogy milyen megpróbáltatások fogják várni a tanítványokat küldetésük teljesítése során. Most, a mennybemenetel előtti beszédben nem csupán búcsút vesz azoktól, akikkel éveken keresztül megosztotta életét, hanem megbízza őket az evangélium hirdetésével, azaz küldetést ad nekik, hogy életének, halálának és feltámadásának tanúi és hirdetői legyenek. Az evangélium elfogadását és megélését, amely a keresztségben, mint a hit kifejezésében, illetve megvallásában nyilvánul meg, az üdvösség feltételeként jelöli meg Jézus.

A beszéd után az evangélista az Úr mennybemenetelét egyetlen, tényszerű mondatban rögzíti: „Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján.” Feltámadása után Jézus negyven napon át jelent meg az apostoloknak és a tanítványoknak, s ezek a jelenések véget érnek a mennybemenetellel. Nem láthatják már a földön többé a Mestert, ugyanakkor jelenlétét továbbra is megtapasztalhatják életükben. Az égbe emelkedés jelzi az apostolok számára, hogy a mennyei Atyától érkező és egykor a világra születő Jézus visszatér a mennybe. Jézus mennybemenetelét helytelen volna úgy értelmezni, hogy örökre távozik és elhagy bennünket, hiszen valójában megmutatja számunkra az utat, hogy hová érdemes törekednünk, eljutnunk.

A mennybemenetel elbeszélése azzal zárul, hogy az apostolok megértik küldetésüket és elindulnak teljesíteni az evangélium hirdetését, amely során érzik és megtapasztalják az Úr segítségét. Mit jelentett számukra e missziós parancs teljesítése? Napjainkban néhányan úgy próbálják bemutatni az egykori missziós munkát, mintha a krisztusi parancsot az apostolok úgy értelmezték volna, hogy mindenhol mindenkit meg kell téríteniük. Az apostolok és a velük egy időben igehirdetést végző Pál apostol gondolkodásától és magatartásától ez távol állhatott. Talán inkább arra gondolhattak, hogy elmenjenek olyan helyekre, ahol korábban sosem jártak és hirdessék az evangéliumot olyan embereknek, akik arról korábban nem hallottak, és mindenütt elvezessenek valakit, legalább egyvalakit a hitre, aki aztán majd szintén tanítani fog másokat az evangélium szerinti életre.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Köszönjük neked azt a tanítást, amely lehetővé tette számunkra, hogy jobban megértsük az Atya akaratát. A Szentlélek világosítsa meg értelmünket, és adjon nekünk erőt mindannak megvalósítására, amit Isten kér tőlünk. Máriához, édesanyádhoz hasonlóan nem csak hallgatni szeretnénk téged, hanem bátran vállalkozunk követésedre és a tanúságtételre. Segíts minket, hogy hitünket minden helyzetben bátran megvalljuk! Segíts, hogy mindig hűségesek maradjunk hozzád és földi életünk után eljussunk a mennyországba!