Evangélium

Elmélkedés

A „szeretett tanítvány”, akinek sorsáról a mai evangéliumban olvasunk maga János apostol, az evangélium szerzője. János kezdettől fogva Jézus tanítványa és cselekedeteinek tanúja. Jézus hívta meg őt, hogy apostol legyen, Jézust követte és hallgatta éveken át, majd pedig az Úr halála és feltámadása után annak szentelte életét, hogy Jézust megismertesse az emberekkel. János magas kort ért meg, az első század vége felé halt meg. Az egyház közösségének tagjai között egy idő után téma volt János apostol hosszú élete. A szentírástudósok szerint az evangéliumnak ezeket az utolsó sorait nem személyesen János apostol, hanem tanítványai írhatták. János magas életkora miatt az ő körükben születhetett az a gondolat, hogy nem fog meghalni. A szöveg ezt a téves elképzelést hivatott megmagyarázni Jézus korábbi szavait pontosan idézve.

Az evangélium befejező szavai arra emlékeztetnek minket, hogy az isteni igazságot, Jézus tanítását és működésének cselekedeteit János tanúságtételének köszönhetően ismerhetjük meg az ő írásából, az ő evangéliumából. János tanúságtétele igaznak bizonyult, de még inkább igaz Jézus Krisztus tanúságtétele az Atyáról és az Atya emberek iránti szeretetéről.

Indítsanak minket e szavak arra, hogy mi is tanúságot tegyünk Jézusról, hirdetve a világban az ő örömhírét!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te szeretettel fordulsz felénk és a szeretet gyakorlására hívsz minket. Azt kéred tőlünk, hogy mutassuk ki szeretetünket Isten iránt és embertársaink iránt. A szeretet gyakorlásához szükségünk van szívünk odaadó szándékára, lelkünk beleegyezésére, értelmünk belátására és akaratunk erejére. Taníts minket az önzetlen szeretetre! Tégy minket készségessé, hogy le tudjunk mondani saját érdekeinkről és mások szolgálatában találjuk meg életünk örömét! Taníts minket, hogy teljes szívvel szeressünk mindenkit! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!