Evangélium

Elmélkedés

Kitől meríthetünk erőt?

A XIX. századi orosz regényíró, Goncsarov minden bizonnyal legismertebb műve az Oblomov című regény. A mű főhőse egy értelmes és művelt fiatalember, aki rendelkezik némi vagyonnal, de birtokainak igazgatásával már mit sem törődik. A lusta, tunya életmód jellemzi Oblomovot, aki képtelen bármiféle változtatásra az életében. Ábrándozik és álmodozik, világmegmentő tervei vannak, de csak gondolatban. Tudja jól, hogy hány és hány feladatot tudna megoldani, meg is volna hozzá a képessége, de mindenféle munkát halogat, nem tesz semmit tervei megvalósulása érdekében. A semmittevés és a tehetetlenség talán legjobb példája ő a világirodalomban.

Nem követendő, hanem inkább elrettentő példaként említem az ő személyét a mai nagyböjti vasárnapon, amely nap evangéliumának témája az élet megváltoztatása. Életünk során sokszor érezzük, hogy elértünk egy határhoz, egy fordulóponthoz, amikor változtatnunk kell, kellene. A változás sok esetben a lakóhelyünket, munkahelyünket vagy más életkörülményeinket érinti, de még ennél is lényegesebb, amikor azt érezzük, hogy életvitelünkön, magatartásunkon, az emberekhez való hozzáállásunkon kellene változtatni, mert egy új házba könnyebb átköltözni, mint leszokni egy rossz szokásukról. Honnét, kitől meríthetünk erőt a szükséges változások megtételéhez? A változást olykor a tőlünk független külső körülmények kényszerítik ki belőlünk, de ezek nem mindig hozzák magukkal a belső változást, a lelki megújulást. Érezzük a változás szükségét, de szüntelenül csak halogatunk, pótcselekvésekbe menekülünk vagy kitalálunk magunknak okokat, ami miatt nem lépünk, nem változtatunk a helyzeten. A gyakorlatban ez úgy mutatkozik meg, hogy nem tudjuk megújítani fojtogató kapcsolatunkat azzal, akivel együtt élünk vagy dolgozunk. Talán azért, mert nem akarunk fájdalmat okozni neki, vagy azért mert mi magunk is félünk a változástól, önmagunk megváltoztatásától. Másik példa, hogy új életmódra, egészségesebb táplálkozásra, több testmozgásra volna szükségünk, de túl bonyolultnak tűnik egy új napirend kialakítása. Ismét másik példa, hogy valaki értelmetlennek tartja munkáját, rossz a munkahelyi légkör, de fél a váltástól, bizonytalan, hogy talál-e új munkahelyet. A vallási életben pedig úgy mutatkozik meg ez, hogy halljuk Istentől a megtérésre szólító üzenetet, főként most, a nagyböjti időben hangsúlyos a téma, de mi ragaszkodunk vallási szokásainkhoz, és nem is tartjuk magunkat annyira bűnösnek, hogy meg kellene térnünk. Vagy ha mégis érezzük magunkban a lelki újjászületés vágyát, akkor nincs hozzá elég lelkierőnk.

A hívő ember úgy gondolja, hogy az ilyen élethelyzetek fogságából Isten ereje hozhat szabadulást. A saját helyzetemmel, lelki állapotommal való elégedetlenség még nem elég motiváció a változáshoz. Istentől kell azt kérnem. Ő az, aki megmutatja számunkra a kiutat és ad erőt a változáshoz. A megtérés az ő kegyelmi ajándéka. Ő mondja meg azt is, hogy mikor kell egy fát kivágni, mert az teljesen életképtelen, vagy hogyan lehet azt életképessé tenni, termőre fordítani, ahogyan erről a mai evangéliumban olvasunk. Tegyük meg mindazt, amit Isten kér tőlünk és meg fogjuk tapasztalni a lelki újjászületés örömét!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas Istenünk! A bűnöktől való szabadulás és a lelki megtisztulás lehetőségét te mindenkinek felkínálod és örömmel bocsátasz meg nekünk. Küldötteid által figyelmeztetsz, ha letérünk az igaz élet útjáról. Az idők teljességében pedig elküldted Fiadat, aki önfeláldozásával, szenvedésével és halálával megszerezte számunkra a megváltást, a veled való kiengesztelődést. Az Úr mennybemenetele után kiárasztottad a Szentlelket a bűnök bocsánatára. Önmagunkat nem tudjuk felmenteni a bűn alól, hanem te törlöd el azokat. Add meg nekünk bűneink bocsánatát és a lelki megtisztulást!