Evangélium

Elmélkedés

Az írástudók és farizeusok „jelet” kérnek Jézustól. Mire gondolnak? Mire vonatkozik kérésük? Az ószövetségben a „jel” olyan rendkívüli cselekedet vagy esemény volt, amely Isten működését igazolta. Jelen esetben olyan „jelre” gondolhatnak, amellyel Jézus egyértelműen igazolja istenségét, illetve azt, hogy ő a messiás. A kérés abból a szempontból furcsa, hogy korábban Jézus számos olyan csodát tett, amelyek a messiási idő eljövetelére utalnak. De éppen e cselekedetek természetéből fakadóan nem fogadta el, azaz nem tekintette ezeket mindenki „jelnek.” A nép örvendett annak, hogy a betegek meggyógyulnak, a csodákat olyan jeleknek tekintették, amelyek Isten irgalmának és szabadító erejének megnyilvánulásai. Ugyanezeket a cselekedeteket a farizeusok is látták, mégsem ébredt bennük hit, nem tartották ezeket Istentől származó megnyilvánulásoknak.

Feleletében Jézus elutasítja a kérés teljesítését, „gonosz és hűtlen nemzedéknek” nevezve a kérdezőket. Elutasításának magyarázataként az ószövetségi időkből Jónás próféta alakját idézi fel, aki Isten küldötteként megtérést hirdetett Ninive városában, amelynek lakói hallgattak szavára és bűnbánatot tartottak, ennek köszönhetően Jónás Isten akaratának jele lett a számukra. Ehhez hasonlóan Jézus szavára a pogányok megtérnek, de az írástudók nem. Jónás egy másik szempontból is jel lesz, az óriási cethal gyomrában való három napos tartózkodása, majd onnan való visszatérése előképe annak, hogy halálát követően Jézus három napig a sírban nyugszik, majd feltámad.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Áldunk téged, Atyánk, hogy Fiadban szavakba öntötted a Lélek sóhajtozásait! Áldunk téged, aki egyaránt vagy Atyánk és barátunk! Áldunk téged, akinek az az akarata, hogy tőled kérjünk, és nálad zörgessünk. Áldunk téged, aki hűséges vagy magadhoz és Igédhez. Hűséged biztos menedékünk lehet éjszaka és nappal. Áldunk téged, aki úgy könyörülsz rajtunk, mint édes gyermekeiden!