Evangélium

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumban Jézus az égre tekintett és a mennyei Atyához intézte magasztaló, dicsőítő imáját azért, hogy Isten országának titkait felismerhetik a „kicsinyek”, felismerheti minden ember. A mai rövid részben ismét az előtte állókhoz fordul: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket!” Mennyi gyengédség, szelídség és együttérzés van e szavakban! Nyilvánvalóan Jézus nem csak a jelenlévőket hívja, hanem mindazokra gondol, akik a későbbi időkben élnek. Ha elismerem fáradtságomat, erőtlenségemet, gyengeségemet, akkor az Úr szava nekem is szól. Ha az élet küzdelmeiben és próbatételeiben egyedül érzem magam, akkor az Úr hívása nekem szól.

Jézus arra hív, hogy tanuljunk tőle, mégpedig nem elméleti tudást, hanem életmódot. Éljünk úgy, ahogyan ő élt! Engedelmeskedjünk az Atyának, ahogyan ő is mindvégig szem előtt tartotta ezt küldetése teljesítése során. Istent úgy ismerhetjük meg, és akkor találjuk meg benne lelkünk nyugalmát, ha Krisztushoz válunk hasonlóvá. Ne gondoljuk magunkat bölcsnek és nagynak, akik Isten nélkül is elboldogulunk! Legyen számunkra példa az Úr szelídsége, alázata, szolgálatkészsége, együttérzése, szeretete, türelme és engedelmessége. Ezek a Krisztustól tanult erények és tulajdonságok vezessenek minket a lelki békesség útján!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Olykor nem érzem közelséged, nem hallom hangod, nem látlak téged, nem ismerem fel szándékaidat és nincs erőm engedelmeskedni. Naponta küzdök hibáimmal és gyengeségeimmel, bűneim a mélybe taszítanak. A lelki mélység és sötétség rettenetes állapotából emelj fel engem! Erősítsd hitemet, hogy bátran megvalljalak téged, és irántad érzett szeretetem mindig hozzád vezessen és kössön!