Evangélium

2018. január 15. – Hétfő (Mk 2,18-22)
Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.” Mk 2,18-22

Elmélkedés

A szombati evangéliumban arról olvastunk, hogy a farizeusok számon kérték Jézus viselkedését, miért ül egy asztalhoz a bűnösökkel és miért étkezik velük? A mai részletben nem a Mester, hanem a tanítványainak magatartása áll a középpontban: Miért nem böjtölnek? Bár nincs pontosan megnevezve, hogy kik lehettek a kérdezők, mégis jogosan feltételezzük, hogy néhány farizeusról lehet szó, hiszen mind az előzményekben, mind a következő részletekben ők szerepelnek, mint vitakezdeményezők.

Jézus válasza két szempontból is figyelemre méltó. Egyrészt e helyen is egyértelművé teszi, hogy a vallási magatartásformák megújításra szorulnak. A törvények megtartása önmagában még nem elegendő és nem jelenti az Isten iránti őszinte tiszteletet és szeretetet. A kérdés az, hogy milyen módon lehet megújítani a vallási életet? Erre ad feleletet a másik szempont, miszerint Jézus személye a lényeges. Az ószövetségi gondolkodás szerint Isten eljegyzi a választott népet és azt kéri, hogy a nép legyen hűséges hozzá. Jézus meghirdeti az Isten országát és jelenlétével elkezdődik annak megvalósulása. Ez az idő tehát nem a böjtről, hanem az örvendezésről és az ünneplésről szól. Az Úr engem is arra hív, hogy hozzá kapcsolódva újítsam meg Istennel való kapcsolatomat, amelynek alapja a szívből jövő öröm.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.