Evangélium

2020. szeptember 11. – Péntek (Lk 6,39-42)
Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.” Lk 6,39-42

Elmélkedés

Ki merné önmagáról azt állítani, hogy ugyanolyan tisztánlátással rendelkezik, mint Isten? Ki merné azt állítani, hogy ugyanolyan igazságos értékeléssel és ítélettel tekint önmaga életére, mint ahogyan Isten tekint rá? Nyilvánvalóan ez önámítás volna, önmagunk becsapása. Aki ilyet mond, az úgy öltötte magára a farizeusok ruháját, hogy észre sem vette. Isten látja a mi jó tulajdonságainkat és a rosszakat is. Ismeri erősségeinket és gyengeségeinket. Látja jó szándékú törekvéseinket, de helytelen vágyainkat is. Mi sokszor részleges vakságban szenvedünk. Erős oldalunkat, jó tulajdonságainkat látjuk, de a másik oldalt nem vesszük észre, nem akarjuk észrevenni. Ami tetszik, azt meglátom, de ami nem tetszik, arról nem veszek tudomást. Ezt nevezem részleges lelki vakságnak. Ez a hozzáállás azonban nem segít abban, hogy legyőzzem hibáimat, sőt, megakadályoz benne. Jézus fel akarja nyitni a szememet, hogy észrevegyem gyengeségeimet, megbánjam bűneimet.

A másik bűnét persze gyorsan észreveszem. Akkor semmi nem homályosítja el látásomat. Pedig nem a másik bűneivel, hanem a saját vétkeimmel kellene törődnöm, a saját rossz szokásaimtól kellene megszabadulnom. Erre emlékeztet, erre figyelmeztet minket a szálkáról és a gerendáról szóló rövid tanítás a mai evangéliumban. Jézus a tökéletesség útjáról beszél. Ez az út hibáink beismerésével és megbánásával kezdődik.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Hittel vallom, hogy valóságos ember és valóságos Isten vagy. Életünk során sokszor megtapasztaljuk, mennyire sebezhetőek és kiszolgáltatottak vagyunk, főként akkor, ha nem érezzük jelenlétedet. Közeledésed eloszlatja félelmeinket. Isteni hatalmadat és erődet felismerve bátorság tölt el, hogy életünk legnehezebb helyzeteiben is velünk vagy. Lelkünket megmentő, hitünket növelő, bátorságot adó és kereső szívünket lecsendesítő Jézus, jöjj, ments meg minket!