Evangélium

2018. augusztus 15. – Szerda, Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony) (Lk 1,39-56)
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Mária megszólalt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába. Lk 1,39-56

Elmélkedés

Mária megdicsőülése

A mai napon Szűz Mária mennybevételét ünnepeljük, amely napnak a magyar elnevezése Nagyboldogasszony. Mária mennybevételének hitigazságát a XII. Piusz pápa által 1950. november 1-jén kihirdetett Munificentissimus Deus, azaz A legbőkezűbb Isten kezdetű rendelkezése így fogalmazza meg: „A szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya, Mária, miután befejezte földi életének pályafutását, testével, lelkével felvétetett a mennyei dicsőségbe.” Ez a megfogalmazás azt állítja, hogy Jézus édesanyja eljuthatott oda, ahová a hívő ember vágyakozik, s ahová mi halálunk és feltámadásunk után juthatunk el. Nem tudhatjuk biztosan, hogy miként fejeződött be a Szűzanya élete, ezért a hitigazság nem dönti el azt a több évszázados teológiai vitát, hogy vajon Mária meghalt-e vagy sem, csupán azt állítja, hogy Mária eljutott a mennybe.

Az evangéliumokban és a többi újszövetségi iratban nem találunk arra vonatkozó állításokat, hogy miként fejeződött be Mária élete. Az első évszázadokban az egyházatyák és más igehirdetők sokat foglalkoztak a témával, de mindig nyitott maradt a kérdés, hogy vajon természetes halállal vagy vértanúhalállal ért véget Mária élete, vagy esetleg csodás, természetfeletti módon távozott a földi életből. Az egyházatyák írásaiban és beszédeiben gyakran fordulnak elő az „elszenderedés”, „hazamenetel” kifejezések, amelyekkel minden bizonnyal éppen a „halál” említését szándékoztak elkerülni Mária esetében. E törekvés elsősorban mégsem bizonytalanságról árulkodik, hanem arról a meggyőződésről és hitről, hogy Jézus édesanyjának földi élete másként zárulhatott, mint más embereké, de nehéz volt megfogalmazni, hogy mi is történhetett vele. Az óvatos szóhasználat évszázadokon keresztül megmarad, sőt még a mennybevétel hitigazságát megfogalmazó pápai rendelkezésben is visszaköszön, ugyanis nem halált említ, hanem azt, hogy Mária „befejezte földi életének pályafutását.”

Az idő múlásával azonban előtérbe kerülnek azok a megfogalmazások, amelyek mennybevételt említenek. Csak két példát említsünk ezzel kapcsolatban. Tours-i Szent Gergely a VI. század vége felé még ugyan arról beszél, hogy Mária meghalt, az apostolok eltemették és őrt álltak sírja mellett, de „Jézus eljött és édesanyja testét a mennybe vitette”, de már itt is szerepel az a gondolat, hogy Mária teste is a mennyországba került. Valamivel később Jeruzsálemi Modesztusz már kifejezetten mennybevételt említ: „úgy tetszett az Atyának, hogy felvegye Máriát az örök és dicsőséggel teljes nyugalomba.” A VIII. század végére általánossá vált a „mennybevétel” kifejezés használata, illetve elterjed Mária mennybevételének megünneplése. Erre a hitre, meggyőződésre alapozva született meg 1950-ben Mária mennybevételének hittétele.

Milyen üzenetet hordoz számunkra a mai ünnep? Milyen reményt ébreszt bennünk Mária megdicsőülésének ismerete? A Szűzanya megdicsőülése erőt ad nekünk, hogy a földi élet nehézségei, gondjai és küzdelmei közben se feledkezzünk meg arról, hogy az Atya minket is a mennybe hív, és törekedjünk arra, hogy ez megvalósuljon. Igen, eljuthatunk a mennybe, minden ember eljuthat a mennyországba, ha elfogadjuk Isten vezetését. Kérjük bizalommal a mai ünnepen a mennybe felvett Szűzanya segítségét, hogy mi is eljussunk az örökkévalóságba. Tanuljuk meg Máriától, hogy mi is mindenkinél jobban szeressük Jézust!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Máriához, édesanyádhoz hasonlóan mi is Isten akaratának megismerésére, elfogadására és teljesítésére törekszünk. Remélhetjük, hogy nekünk is részünk lesz feltámadásunk után a mennyország dicsőségében. Istennek velünk is tervei vannak a földi életünk során, s az is szándéka, hogy üdvözítsen minket. Egész életünk, a jövőnk, és halálunk utáni örök életünk Istentől függ, az ő kezében van. Segíts minket, hogy az isteni üdvözítő szándékkal együttműködve haladjunk a mennyország, az üdvösség felé vezető úton!