Evangélium

2021. február 23. – Kedd (Mt 6,7-15)
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.” Mt 6,7-15

Elmélkedés

Jézus gyakran imádkozott, de a mennyei Atyával folytatott bensőséges beszélgetéseit általában nem hallották az apostolok és mások, mert félrevonultan szokott imádkozni. Ugyanakkor tanítványait és a népet többször is imádkozásra buzdította. A mai evangéliumban arról az alkalomról olvasunk, amikor imádkozni tanította az embereket. Ekkor bízta ránk a Miatyánk imádságot, amely évszázadok óta a leggyakrabban mondott imánk, egyházi szertartásaink, egyéni és közösségi imáink része.

Tudjuk, hogy mit jelent az imádkozás, legalábbis elméletben. Istenhez emeljük a lelkünket, elé tárjuk mindazt, ami a szívünkben van, legyenek azok pozitív vagy negatív érzések, örömök vagy fájdalmak. Olykor szavakkal, máskor azok nélkül fordulunk Istenhez. Olykor magasztaljuk és dicsőítjük őt, máskor kéréseinkkel ostromoljuk, ismét máskor a hálánkat fejezzük ki neki. A gyakorlatban persze nem könnyű imádkozni. Az egyéni imádkozás során sokszor esetlenek vagyunk. Próbáljuk keresni a szavakat, amelyek legjobban kifejezik érzéseinket, s talán meg is feledkezünk arról, hogy Isten a szavaink nélkül is ismeri gondolatainkat.

Az imában az a jó, hogy közben együtt vagyunk Istennel. Ez egészen biztos. Lehet, hogy időnként elkalandoznak a gondolataink, de ilyenkor is biztosan együtt vagyunk Istennel. Legyen időnk imádkozni!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk és Tanítónk, Jézus Krisztus! A te szavaid szerint a boldogság nem olyan dolog, amelyet akkor szerezhetünk meg, ha valamit teszünk érte. Te nem azt parancsolod, hogy legyünk nincstelen szegények, ne együnk semmit, és akkor boldogok leszünk. Te arra nevelsz minket, hogy még a legnehezebb élethelyzetünkben is vegyük észre azt, ami miatt boldogok lehetünk: ha szegények vagyunk, akkor is tudunk örülni, mert Isten országa a miénk. Ha nélkülözünk, akkor is remélhetünk az isteni jutalmazásban. Ha sírunk, Istenben megtalálhatjuk örömünket. Az üldözések és a bántalmazások nem képesek elszakítani minket az üdvösségtől és az örök boldogságtól.