Evangélium

2019. december 11. – Szerda (Mt 11,28-30)
Abban az időben Jézus így szólt az őt követő emberekhez: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.” Mt 11,28-30

Elmélkedés

A mai evangéliumból két emberi tulajdonságot emeljünk ki, a szelídséget és az alázatosságot. Jézus ezt mondja: „tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű.” E két emberi tulajdonságot, az emberré lett Istentől, Jézustól tanulhatjuk meg. Azt kéri, hogy az ő példája szerint legyünk szelídek és alázatosak. De mit is jelent e két tulajdonság?

A szelíd ember jellemvonása, hogy visszafogja erejét. Érzi, hogy milyen erővel, képességekkel rendelkezik, de ezt nem érezteti a nála gyengébbekkel, főként nem él vissza erejével és hatalmával. Erejét nem akarja felhasználni arra, hogy másokat megfélemlítsen vagy megalázzon. Jézus megtehette volna, hogy isteni hatalmával megakadályozza az ellene irányuló támadásokat, de inkább szelídséget és türelmet tanúsított. Szeretettel tekintett az őt vádlókra, megpróbálta őket visszatéríteni a jó útra, megbocsátott az őt bántalmazóknak. Még a kereszten is, halála előtt is szelíden viselkedett.

A szelídséggel rokon jellemvonás, magatartásforma az alázatosság. Ne a megalázottságra gondoljunk, amikor valaki kénytelen elfogadni mások hatalmaskodását, hanem arra, hogy valaki szabadon vállalja mások szolgálatát. És éppen ezért ez nem megalázó a számára, hanem örömmel végzi szolgálatát, mások segítését. Az alázat meghajlást, lehajlást jelent a másik ember, a szegény, a gyenge, az elesett felé. Isten Fiának emberré válása is ilyen lehajlás az emberiség felé.

Van mit tanulnunk a mindhalálig szelíd és alázatos Jézustól.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jöjj el isteni dicsőség fénye! Jöjj el isteni erő és bölcsesség, tedd fényessé éjszakánkat, oltalmazz a veszélyben, tedd látóvá vakságunkat, erősítsd bátorságunkat, vezess kezeddel fogva minket, hogy hűségesen, szent akaratod szerint járjunk földi zarándokutunkon, míg végül fölveszel az örök hazába, amelyet te alapítottál, és magad építettél fel.