Evangélium

2020. augusztus 7. – Péntek (Mt 16,24-28)
Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen! Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énérettem elveszíti életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint. Bizony, mondom nektek: Az itt állók közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában. Mt 16,24-28

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus életünk legfőbb törekvését, vágyát akarja helyes irányba terelni. Életünk minden döntése formálja személyiségünket. Választásaink egyértelműen bizonyos cél felé irányítanak minket. A rossz döntések persze zsákutcába visznek, de van lehetőségünk új utat keresni, hogy elérjük célunkat. Egyesek mindent meg akarnak szerezni, amit csak meglátnak. Aztán egyszer majd ráébrednek arra, hogy az igazán lényeges dolgokat elmulasztották, azokat, amik nem kézzelfoghatóak, de mégis a szív nyugalmát és boldogságát biztosítják. Valóban értékesek az anyagi javak, ha nem segítenek végső célunk, az üdvösség elnyerésében? A mennyország nem vásárolható meg. Különben csak a gazdagok jutnának be, akik biztosan kizárnák a szegényeket, hogy ne zavarják őket az örök lakóparkban.

Jézus egy cserét ajánl, ami elég jó üzletnek tűnik. Az életemért cserébe adja az ő életét. Amit birtoklunk, azt nem adhatjuk neki, mert nincs is rá szüksége. Ő mást szeretne, az életünket. Megosztja velünk életét, azaz felajánlja nekünk, hogy éljünk vele, éljünk az ő szeretetében. Ha valóban Jézus tanítványa vagyok, akkor örömmel lemondok mindenemről, csakhogy Isten szeretetében élhessek. Ha kész vagyok mindent elveszíteni Krisztusért, akkor mindent meg fogok szerezni Krisztus által.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse! Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz hasonlóan életünket áldozzuk neked! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!