Evangélium

2017. október 2. – Hétfő (Lk 9,46-50)
Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb. Ekkor János vette át a szót: Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt. Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van. Lk 9,46-50

Elmélkedés

Jézus nem tökéletes és hibátlan emberekből hozta létre közösségét. Tanítványai és apostolai emberi gyarlóságokkal rendelkeztek, és küzdöttek is ellenük. Őket is megkísértette időnként a nagyravágyás és a versengés szelleme, ahogyan erről a mai evangélium bevezető mondatában olvasunk. Mesterüktől, Jézustól soha nem láttak olyat, hogy hatalmat igyekezett volna magának szerezni vagy mások felett akart volna uralkodni. Jézus az egyszerűségnek és a szerénységnek példáját mutatta nekik.

Az apostolokban lassanként kezdett kialakulni egy kép arról, hogy Jézus a Messiás. Messiási elképzeléseiket erősen befolyásolta a korabeli elképzelés, miszerint az eljövendő Messiás egy uralkodó, egy király lesz. Ha pedig ez így van, akkor a messiás-király uralmában nekik is helyük, vezető szerepük lesz. Ezen elképzeléseikkel szemben Jézus egy gyermeket állít eléjük példaképként, aki nem akar és koránál fogva nem is képes mások felett uralkodni, hanem elfogadja kicsinységét, mások vezetését és irányítását.

Ezzel a gyermeki lélekkel kell minden tanítványnak engedelmeskednie Jézusnak és megtanulni tőle az alázatosságot és a szolgálatot. Miként a gyermek a szüleitől és a felnőttektől tanulja meg a viselkedés szabályait, ugyanúgy mi, keresztények Jézustól tanuljuk ezt.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram! Kérdést tettél föl, pedig én válaszokat nem tudok. Hitem megvallása miatt sziklának neveztél, pedig gyenge és kicsinyhitű vagyok. Azt kérted, tartsam össze az egyházat, pedig sokszor én rendítem meg alapjait. Nekem adtad a kulcsokat, pedig megnyitni csak te tudod a szíveket. Krisztus! Tedd hitelessé válaszaimat, formáld hitemet, erősítsd alapjaimat, nyisd meg szívemet.