Evangélium

2018. június 26. – Kedd (Mt 7,6.12-14)
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a szent dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé, hogy lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne tépjenek titeket is. Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták tanítása. A szűk kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják! Mt 7,6.12-14

Elmélkedés

Evangéliumi aranyszabálynak nevezzük Jézusnak azt a kijelentését, amit a mai napon olvasunk: „Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik!” Hasonló kijelentéssel találkozunk az ószövetségben is, Tóbiás könyvében: „Amit te nem szeretsz, azt másnak se tedd!” (Tób 4,15). E negatív megfogalmazáshoz képest Jézus pozitív tartalmú mondása fejlődést jelent, hiszen nem csak egyszerűen távol tart a másnak okozott kártól, hanem a jó megtételére ösztönöz.

A mondás hátterében először egy természetes emberi bölcsességet fedezünk fel, hiszen általános tapasztalat szerint jót kapunk viszonzásul attól, akivel jót teszünk, illetve aligha számíthatunk jóra olyanoktól, akiknek kárt okozunk. Jótett helyébe jót várj! – hangzik a magyar közmondás, amely ugyanezt az evangéliumi igazságot fejezi ki.

Tovább gondolkodva Jézus kijelentésének értelmén, észrevesszük annak buzdító, felszólító jellegét. Tegyük bátran a jót! Legyünk a jó kezdeményezői! Kötelezzük el magunkat amellett, hogy minden cselekedetünk jószándékból fakad! Itt már nem csupán egy emberi bölcsességről van szó, hanem egy komoly értékrendről, amely előremozdítja mind az egyén lelki fejlődését, mind pedig a közösségek javát. Az Úr azt kéri, hogy lépjünk ki abból a körből, hogy másoktól várunk jót, inkább jótetteinkkel mi tegyük meg az első lépést.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Atyám, őrizd, óvd a bajtól azokat, akiket különösen szeretek! Úgy vigyázz rájuk, mint az én szívemre, melyben nevüket őrzöm! Tartsd tőlük távol a kísértéseket, és térítsd őket arra az útra, amely a te dicsőségedbe vezet! Ha szívüket a bánat nyomja, tedd őket kitartóvá! Tudjanak bízni, remélni segítő, megszentelő kegyelmedben! Adj nekik nyugodt éjszakát, zavartalan álmot, reggel pedig újra rajtuk pihenjen tetszésed. Élvezzék a föld örömeit, amelyeket a tiszta lelkek számára készítettél, és vezesd őket egyszer országodba, hogy ott egyesülve a szeretetben együtt dicsérhessük szent nevedet mindörökké!