Evangélium

2018. március 5. – Hétfő (Lk 4,24-30)
A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott. Lk 4,24-30

Elmélkedés

Jézus sikertelen názáreti fellépéséről olvasunk a mai nap evangéliumában. A hallgatóság azt gondolja, hogy jól ismeri Jézust, aki az ő körükben nevelkedett fel. Jézus is azt gondolja, hogy ismeri a názáretieket, akik között ifjúkorának éveit töltötte. A csalódás kölcsönös, hiszen a názáretiek mást vártak Jézustól, mint amit zsinagógai fellépése alkalmával tapasztaltak és Jézus is mást várt tőlük, azt, hogy ők is ugyanúgy elfogadják, mint más települések lakói, ahová tanító útja során eljutott.

Jézus ezzel kezdi beszédét: „Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában.” Prófétának nevezi magát, s mindjárt azzal nyit, hogy nem számít semmi jóra, hiszen a korábbi idők prófétái mind üldözést szenvedtek. Utólagos okoskodással persze mondhatnánk, hogy másként kellett volna kezdeni ezt a beszédet. És azt is felróhatnánk hibájául, hogy a választott nép tagjai előtt olyan példákat említ, amikor Isten a pogányok számára mutatja meg jóindulatát. Tudhatta volna, hogy bár igaz ez a gondolat, várhatóan felbosszantja a hallgatóságot.

Ez azonban nem térítette el Jézust annak kinyilatkoztatásától, hogy az üdvösség nem csak a zsidó népnek, hanem minden nemzetnek szól. Felismerem-e Jézus személyében a mennyei Atya küldöttét, aki nekem is a megtérést és a bűnbocsánatot hirdeti?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!