Evangélium

2017. július 5. – Szerda (Mt 8,28-34)
Amikor Jézus a Genezáreti-tó keleti partján Gadara vidékére ért, két ördögtől megszállott ember jött vele szemben. A sírboltokból bújtak elő. Már annyira elvadultak, hogy senki se mert arra járni. A megszállottak kiáltozni kezdtek: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Tőlük távol nagy sertéskonda legelészett. Az ördögök arra kérték Jézust: „Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába.” Erre ezt mondta nekik: „Menjetek!” Azok ki is mentek, és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredek partról a tóba rohant, és odaveszett. A kanászok elfutottak, bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. Akkor az egész város kiment Jézus elé, és amint meglátták, kérték, hogy távozzék határukból. Mt 8,28-34

Elmélkedés

A tengeri vihar lecsendesítésének természeti csodáját követően Jézus gonosz lelkeket űz ki két emberből, s ezzel azt bizonyítja, hogy hatalma van felettük. Jézus azonnal felismeri, hogy kivel áll szemben, s rögtön tudja, hogy miként kell cselekednie. Egyetlen szavával szabadítja meg a két megszállottat a bennük lakó gonosztól. Az Urat az indítja erre a cselekvésre, hogy az embert az üdvösségre segítse, a gonosz lélek ugyanis éppen ezt szeretné megakadályozni. Segítsége minden embernek szól, s mindenkit az üdvösség felé vezet.

Érdekes, hogy a gonosz lelkek is azonnal felismerik Jézus kilétét és Isten Fiának nevezik. Természetesen jól tudjuk, hogy Jézust felismerni és nevén szólítani nem elegendő, hanem el is kell fogadni személyét, mint életünk Urát. A gonosz szellemek, bár ismerik Jézust, nincs hozzá semmi közük, nem akarnak személyes kapcsolatba kerülni vele. Az ördögűzés történetéből láthatjuk, hogy Jézus küldetése az emberekhez szól, azért jött, hogy megszabadítson minket a gonosz ártó befolyásától. Az üdvösséget és a szabadulást hozza el számunkra, hogy szabad lélekkel követhessük őt.

Felismerjük-e Jézust, amikor a hétköznapokban hozzánk jön? Van-e személyes kapcsolatom vele? Engedem-e, hogy ő legyen életem ura?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, szentséges Atyánk, mindenható örök Isten! Te egyszülött Fiadat, a mi Urunkat, Jézus Krisztust örök főpappá és a mindenség Királyává tetted, hogy szeplőtelen áldozatként a kereszt oltárán engesztelésül odaadja önmagát, és véghez vigye az emberek megváltásának szent művét. Részesíts minket az ő országának lelkületéből, mert az ő országa igazság és élet, kegyelem és szentség, az igazságosság, a szeretet és a béke.