Evangélium

2020. június 4. – Csütörtök (Mk 12,28b-34)
Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.” Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.” Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte az írástudót: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni. Mk 12,28b-34

Elmélkedés

A társadalmi életet, az emberek egymással való kapcsolatait minden korban törvények szabályozzák, amelyeket emberek hoznak, s amelyek megtartása mindenki számára kötelező. A vallási életet, az ember Istennel való kapcsolatát szintén törvények szabályozzák, amelyek egyrészt Istentől származnak, másrészt emberi parancsok. Isten parancsa a lelkiismeret hangján szólal meg az ember szívében, mintegy belülről irányítva őt a rossz elkerülésére és a jó megtételére. Az emberi törvények nem belülről, hanem kívülről irányítják az ember életét, ismerni és alkalmazni kell őket a mindennapokban.

Az ószövetségi időkben és Jézus korában is sok száz törvény szabályozta a vallási életet. Az írástudók különböző csoportjai nap mint nap vitatkozhattak azon, hogy a rengeteg parancs közül melyik a legfontosabb és melyek a kisebb jelentőségűek. Vitáikban, beszélgetéseikben megpróbáltak valamiféle fontossági sorrendet felállítani a törvények között, Jézust is egy ilyen beszélgetésbe akarják bevonni, ahogyan erről a mai evangéliumban olvasunk.

Jézus az Isten és az embertársak iránti szeretetet nevezi a legfontosabbnak. A mózesi törvények mindkettőt tartalmazták. Az előbbi a Második Törvénykönyvben (vö. MTörv 6,4-5), az utóbbi a Leviták könyvében (vö. Lev 19,18) található.

A szeretet gyakorlásához szívünk szándéka, lelkünk beleegyezése, értelmünk belátása és akaratunk szükséges.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az alázatos, bizakodó, gyermeki lelkületet állítod elénk példaként, s ezzel megmutatod számunkra az utat, a lehetőséget, amely az üdvösségre vezet. Nem másokhoz akarjuk magunkat hasonlítani, hanem arra törekszünk, hogy Isten szemében növekedjünk, az ő akarata szerint éljünk. Az Atya által számunkra kijelölt úton szeretnénk járni, miként te is neki engedelmeskedtél keresztutadon. Isten dicsőségét szeretnék szolgálni szavainkkal, tetteinkkel és egész életünkkel. Taníts bennünket a gyermeki bizalomra! Taníts minket keresztünk hordozására!