Evangélium

2017. augusztus 29. – Kedd, Keresztelő Szent János vértanúsága (Mk 6,17-29)
Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked.” Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is.” A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét.” Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését. „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették. Mk 6,17-29

Elmélkedés

Szent Márk írásában részletesen beszámol a tanítványok missziós útra küldéséről. Mesterük, Jézus azzal bízza meg őket, hogy az ő nevében bűnbánatot és megtérést hirdessenek, továbbá hatalmat ad nekik a betegek gyógyítására. Visszaérkezésüket követően a tanítványok beszámolnak Mesterüknek az útjuk során történtekről, mindarról, amit tanítottak és tettek. A tanítványok útnak indulása és visszatérése között található Keresztelő Szent János vértanúságának története, amelyet a mai napon olvasunk az evangéliumban. A történet Márk evangélista szerinti ilyen elrendezése azt sugallja, hogy János sorsa előrevetíti Jézus és tanítványai sorsát. Aki Krisztus tanítványa akar lenni, annak vállalnia kell akár a halált is.

Jézus tanításának egyik eleme, hogy érdemes megfontolnunk mások figyelmeztetését, s tanácsukat megfogadva igyekezzünk kijavítani hibánkat. Heródes esete ennek ellenkezőjét példázza. Keresztelő János jó szándékkal figyelmezteti a királyt bűnére, aki azonban nem hallgatott erre, s végül új felesége, Heródiás gonoszságának engedett, s kivégeztette a prófétát. Nem elég tehát meghallgatni a jótanácsot, hanem annak megfelelően is kell cselekedni. Mert ha továbbra is ragaszkodunk a helytelen magatartáshoz, talán végleg elszalasztjuk a megtérés útjára való lépést.

Növekedjen bennünk Krisztus, hogy a róla szóló tanúságtételünk hiteles legyen.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, add, hogy a Te akaratodat mindig készségesen teljesítsük, hogy Jézus bennünket is testvéreinek tekinthessen. E világ gondolatai nem a Te gondolataid, e világ útjai nem a Te útjaid. Add, hogy ebben a világban élve bátran vállalhassuk, hogy sokan ostobának tartanak minket, mert szeretnénk a Te útjaidon járni. Vezess bennünket a Te parancsaidnak útján, a hit útján végső célunk, a teljesség felé!