Evangélium

2018. május 4. – Péntek (Jn 15,12-17)
Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!” Jn 15,12-17

Elmélkedés

Ezekben a napokban Jézusnak az utolsó vacsorán mondott beszédét olvassuk részletekben az evangéliumban. A mai részben Jézus a szeretet kötelezettségére hívja fel figyelmünket. Az nem jelent újdonságot, hogy szeretettel kell embertestvéreink felé fordulni, az viszont már újdonság, hogy ennek példája az Úr szeretete. Jézus ezt mondja ugyanis: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!”

E kijelentés után kifejti, hogy ő hogyan szeret minket. Úgy tekint ránk, mint barátra. Bár Isten és az ember kapcsolatára helyénvalóbb volna alkalmazni az Úr és a szolga viszonyát, Jézus mégsem ezt teszi, hanem barátjának nevezi azokat, akik törvényei szerint élnek. A szeretetkapcsolat kezdeményezője Jézus, az ő szeretete mindig megelőzi a miénket. Nekünk ajándékozza szeretetét, hogy ezt viszonozzuk és adjuk mi is tovább másoknak. A szeretet gyakorlásáért nem csak az örök életben kapunk jutalmat Istentől, hanem már a földi életben is érezhetjük a természetfeletti jutalmat, azaz Isten odafigyel kéréseinkre és meghallgatja azokat, ha Jézus nevében terjesztjük elé. János evangélista itt feltárja a megváltás egyik gyümölcsét: Jézus azonosul velünk emberekkel, ezért az Atya, elfogadja mindazok kérését, akik Jézussal egyesülve fordulnak hozzá. Jézus önfeláldozó szeretetét egyetlen ember sem tudja felülmúlni, de nincs is erre szükség. Elég, ha példája szerint önmagunkat ajándékozzuk a másik embernek, önzetlenül, szeretetből.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az irgalmasság kimeríthetetlen forrása minden ember számára. Te vagy Megváltónk és Üdvözítőnk! Te mondtad egykor: „Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak!” Taníts minket arra, hogy irgalmasok legyünk embertársainkkal, miként az Atya is irgalmas hozzánk! Tégy bennünket az irgalmasság evangéliumának hirdetőivé, hogy minden ember megismerje és megtapasztalja az irgalmas Isten szeretetét! Ajándékozz meg minket tisztánlátással, hogy fölismerjük bűneinket, s azokat őszintén megvalljuk! Adj nekünk őszinte bűnbánatot és tiszta szívet!