Evangélium

2018. július 31. – Kedd (Mt 13,36-43)
Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Kérésükre így magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!” Mt 13,36-43

Elmélkedés

A földjébe jó magot vető földművest és a konkolyt elvető gonoszt bemutató példabeszédet a múlt szombaton olvastuk az evangéliumban, a mai napon pedig e hasonlat jézusi magyarázatát. A példázat kifejtését már nem az egész nép hallja, hanem csupán a tanítványok. Minden bizonnyal azért kérhették Mesterüktől a hallottak magyarázatát, mert nem értették, miért szabad együtt nőnie a gonosz által elvetett gyomnövénynek a jó maggal. Ne felejtsük el, hogy ez a példázat is az Isten országáról, az Isten uralmáról szól. A messiási ország megvalósulását a korabeli zsidóság úgy képzelte el, hogy Isten megszüntet minden rosszat és országából ki vannak zárva a gonoszak. Ezzel az elképzeléssel összeegyeztethetetlen mindaz, amit Jézus mond, ezért a tanítványok világosabban szeretnének látni. A példázat szerint a szántóföld az egész világot jelenti, de a kérdés mégsem az, hogy miért vannak rosszak a világban, hanem az, hogy miért engedi meg Isten, hogy uralmát megzavarja a gonosz és miért nem távolítja el azt azonnal. Ennek kapcsán érdemes azt is megjegyeznünk, hogy az evangélium keletkezése kapcsán, az apostoli időben már megtapasztalta a krisztusi közösség, hogy jókból és bűnösökből áll.

A kérdést azonban nem az ember oldja meg, a megoldás pedig nem a jelenben várható. Majd Isten fog ítélkezni jók és gonoszak felett, ez pedig nem a közeljövőben, hanem a végső időkben fog bekövetkezni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!