Evangélium

2018. február 2. – Péntek, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony) (Lk 2,22-40)
Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona”. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek. Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne. Lk 2,22-40

Elmélkedés

Negyven nappal Jézus születése, a karácsony ünnepe után az Úr Jézus templomi bemutatását ünnepeljük a mai napon. Az evangéliumi jelenet a mózesi törvényre való hivatkozással kezdődik. A törvények szerint a fiúgyermeket világra hozó anya a szüléstől kezdve 7 napig tisztátalannak számított, majd pedig további 33 napon keresztül „kultuszképtelen” volt, azaz nem vehetett részt istentiszteleten, nem érinthetett megszentelt dolgokat és mindvégig házában kellett tartózkodnia. A negyven nap elteltével elhagyhatta a házat és áldozatot kellett bemutatnia annak jeléül, hogy elteltek tisztulásának napjai. A mózesi törvénynek ezek az előírásai tehát Máriára, a szülő anyára vonatkoztak. Egy másik törvényi előírás az újszülött gyermekre, pontosabban az elsőszülött fiúgyermekre vonatkozott. Az elsőszülöttek az Úr tulajdonai voltak, Isten szolgálatára lettek rendelve, de azt a szolgálatot csak a Lévi törzséhez tartozók, azaz a leviták látták el. A többi törzs elsőszülött gyermekeit meg kellett váltani, és ők nem végeztek istentiszteleti szolgálatot. E két törvényi előírás teljesítése miatt érkezett Mária és József a gyermek Jézussal a jeruzsálemi templomba.

Bár Lukács evangélista jól ismeri ezeket a zsidó előírásokat, mégsem Jézus kiváltásáról beszél, azaz nem arról, hogy Jézus mentesülne a szolgálattól, hanem annak ellenkezőjéről. Noha Jézus nem Lévi törzséből származik, mégis különleges módon Istennek szentelt személy. Erre a különleges szerepre utal Simeon és Anna megjelenése, akik a templomba hozott újszülött gyermekben felismerik Isten Fölkentjét, a Szabadítót, a Megváltót.

Felismerem-e a betlehemi gyermekben a Megváltót, aki az én életembe is elhozza az életszentség világosságát?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Sokan vannak, kik Jézus mennyei országát szeretik, de kevesen, kik keresztjét viselik. Sokan kívánják vigasztalását, de kevesen viszontagságát. Sokan szegődnek hozzá társul az asztalhoz, de kevesen a megtartóztatáshoz. Mindenki óhajt vele örvendezni, de kevesen akarnak érte valamit tűrni. Sokan követelik Jézust a kenyértörésig, de kevesen a szenvedés kelyhének ürítéséig. Sokan tisztelik csodáit, kevesen követik a kereszt gyalázatáig. Sokan szereik Jézust, míg baj nincsen. Sokan dicsérik és áldják, míg némi vigasztalását tapasztalják. Ha pedig Jézus elrejtőzik és kissé magukra hagyja őket: vagy panaszra fakadnak, vagy elcsüggednek.

Kempis Tamás