Evangélium

2018. május 10. – Csütörtök (Jn 16,16-20)
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek.)” Tanítványai erre így tanakodtak: „Mit akar mondani ezzel: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy: Még egy kis idő? Nem értjük, mit beszél.” Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, így szólt tehát hozzájuk: „Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és jajgatni, a világ pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.” Jn 16,16-20

Elmélkedés

Az evangéliumokban többször is rácsodálkozhatunk arra, hogy Jézus prófétai módon beszél, azaz olyan dolgokat tár fel tanítványainak vagy a népnek, amelynek megvalósulása a jövőben várható. Nem érdemes csodálkoznunk azon, hogy éppen az ilyen jellegű prófétai kijelentéseit értik a legkevésbé azok, akik hallják, gondoljunk csak például arra, amikor tanító útja során háromszor is beszél arról, hogy szenvednie kell, megölik, de feltámad a halálból. A mai evangéliumban is egy ilyen kijelentés hangzik el: „Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem.” Érthető, hogy e szavak értetlenséget váltanak ki a tanítványokból. E prófétai kijelentéseknek éppen az a lényege, hogy eljön majd megvalósulásuk pillanata és akkor megvilágosodik a tanítványok előtt, hogy az Úr miért is mondta ezeket korábban.

Eltávozásáról és visszajöveteléről is így beszél Jézus. Eltávozásán halálát, visszajövetelén pedig feltámadását kell értenünk. Láthatjuk, hogy az emberi gondolkodás milyen könnyen félrecsúszik, hiszen az apostolok megragadnak a „kis idő” titokzatosságán és nem figyelnek a lényegre, beletemetkeznek a távozás okozta szomorúságba és nem gondolnak a visszatéréskor rájuk váró örömre, arra a maradandó örömre, amelytől senki sem foszthatja meg őket. Az örömet meghirdető prófétai szavak a feltámadás utáni találkozásokban valósulnak meg.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hála neked, szentséges Atyánk, mert megadod nekünk, hogy látható szentélyt építsünk, mely Isten és ember kegyelmi kapcsolatának csodálatos jelképe és színhelye: ide várod jóságos szívvel az élet zarándokútját járó népedet. Híveidből is itt építesz magadnak élő templomot, és itt gyarapítod világszerte elterjedt Egyházadat, hogy Krisztus titokzatos testévé váljék, és mennyei Jeruzsálemmé legyen végül, mint valóra vált béke-látomás. Ezért szentjeid boldog seregével együtt a dicsőség templomában magasztalunk téged.