Evangélium

2017. augusztus 31. – Csütörtök (Mt 24,42-51)
Amikor Jézus a világ végéről beszélt, így szólt tanítványaihoz: Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit gazdája háza népe fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet adjon nekik? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a munkában talál. Bizony, mondom nektek: rábízza egész vagyonát. Ha azonban az a szolga gonosz, és azt mondja magában: „Késik a gazdám!”, aztán verni kezdi szolgatársait, és együtt eszik-iszik a részegeskedőkkel; s megjön ennek a szolgának ura azon a napon, amikor nem várja, és abban az órában, amikor nem is sejti, – ura kegyetlenül megbünteti, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott aztán sírás és fogcsikorgatás lesz. Mt 24,42-51

Elmélkedés

Az evangéliumban szereplő okos szolga és a gonosz szolga egyaránt várja egy ideig az Urat, aki azonban késik. A gonosz úgy gondolja, hogy előre ki tudja számítani ura érkezését, addig pedig van bőven ideje, ezért felhagy a várakozással és gonosz tetteket követ el. Sejti ő, hogy valamikor meg fog érkezni az Úr, de arra számít, hogy sokáig tart a késés. Bűnt követ el, amikor megszegi a hűséget, amikor nem elég türelmes a várakozásban, s amikor társait ütlegelve nem gyakorolja a szeretetet. Hűtlenségéért büntetésben részesül. Az okos szolga viszont, aki a késés ideje alatt is kitart a hűségben, és továbbra is éber marad, elnyeri jutalmát. Jézus szavaiból tudjuk, hogy érkezése az utolsó időkben biztosan be fog következni, de annak ideje az ember számára nem ismert. Ha tudnánk ugyanis, hogy mikor fog bekövetkezni a nagy találkozás, könnyen számítgatásokba kezdenénk, s halogatnánk megtérésünket. A könnyelműség és a felelőtlenség ebben az esetben mindenképpen vétkesnek tekinthető, s nagy árat kell érte fizetnünk, hiszen saját üdvösségünket tesszük kockára. A Jézussal való találkozás, még akkor is, ha nem tudjuk pontos idejét, a reményt élteti bennünk, mert ez üdvösségünk lehetősége. A keresztény remény sohasem a múlt, hanem a jövő, az eljövendő találkozás felé fordul. Várakozásunkat és reményünket egyedül Isten képes betölteni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te az utolsó vacsorán megígérted tanítványaidnak, hogy távozásod után elküldöd az Atyától a Vigasztalót, az Igazság Lelkét, s ez az ígéret a feltámadásod utáni ötvenedik napon, pünkösdkor teljesedett be. A Szentlélek eljövetele egykor megújulást hozott. Küldd el nekünk is Lelkedet, hogy az élet tiszteletére, megbecsülésére, megóvására tanítson minket! Jöjj el, Szentlélek, Urunk és éltetőnk! Segíts minket az élet igéjének hirdetésében!