Evangélium

2018. február 6. – Kedd (Mk 7,1-13)
Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?” Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.” Azután így folytatta: „Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az „korbán” vagyis Istennek szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek.” Mk 7,1-13

Elmélkedés

A mai és a holnapi evangéliumban Jézus a tisztasági törvényekből kiindulva ad tanítást. Beszédében több témát is érint a testi tisztátalanságtól a lelki tisztátalanságig, a mosatlan kezektől a szív tisztaságáig. Kijelentései arra irányulnak, hogy az emberek vallási magatartásában Isten szava és parancsa legyen a kiindulópont. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a parancsok pontos ismerete, valamint az isteni és emberi törvények megkülönböztetése. Szavaiból érződik, hogy a vallási élet, a vallásos magatartás megújítását szorgalmazza, azaz a hallgatóság fedezze fel a törvények hátterében meghúzódó szándékot, a szeretetet, hiszen Isten minden parancsa az emberek javát szolgálja.

Szavait először az írástudókhoz intézi, akik nagy utat tettek meg, Jeruzsálemből érkeztek hozzá, s akik azt gondolják, hogy egyedül ők a törvények hiteles magyarázói, értelmezői és tanítói. Tanításukat, törvényértelmezésüket Jézus nem kérdőjelezi meg, mégis képmutatónak nevezi őket, mert magatartásuk nem tükrözi tanításukat. Véleményét nem hallgatja el, hanem szemtől szembe megmondja az írástudóknak, szembesíti őket hamis, a látszatra figyelő, kiüresedett vallásosságukkal. Érdekes, hogy beszédében nincs szó arról, hogy Isten a szív szándékainak megváltoztatását, a megtérést, a bűnbánatot kéri, s a későbbiekben láthatjuk, hogy a farizeusok és az írástudók ténylegesen is képtelenek erre.

Elfogadom-e, amikor bűneimre figyelmeztetnek?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis, ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk, hogy gyermekek és felnőttek egyre jobban megértsük: szükségünk van arra, hogy világos ismereteink legyenek, de csak akkor leszünk igazán emberek, ha tiszta a szívünk.