Húsvét 4. vasárnapja - április 22

       B év húsvét 4. vas.  2018  Jn 10, 11-18   A jó Pásztor életét adja juhaiért
BEVEZETŐ:

Ma húsvét 4. vasárnapján a „Jó Pásztor” vasárnapja van, papi és szerzetesi hivatások világnapja. Azoké az embereké, akik egy életre elkötelezetten merik, akarják követni Jézust.
    Hogy mit jelent Jézus a számunkra, azt ő hasonlatokkal fejezi ki: ő az igazság, az út, az élet, az élő kenyér, stb. A jó pásztor hasonlattal azt tanítja, hogy ő sajátjának vallja azokat, akik hisznek benne és követik őt. Szereti, védelmezi őket és gondoskodik róluk, a nehézségek között is nyájával marad.
„Juhaim hallgatni fognak szavamra” - mondja Jézus. A tanítvány számára a hallgatás tehát lényeges tett. Hallgatni kell, vagyis hinni beszédének, és ebből táplálkozni!
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Beszéd:

Kedves Testvérek!
„Életét adja juhaiért”.  Ezt a rövidke 3 szót választottam a mai evangéliumból.
Azért, mert ma ezen van a hangsúly, a mai rövidke evangéliumi szakaszban ötször fordult elő ez a kifejezés. Lemondás, áldozatvállalás nélkül – ha kell, a legnagyobb áldozat vállalása nélkül – nem megy! Jézus azért jött, hogy egy másfajta élettel ismertessen meg bennünket. Az egymásért vállalt áldozat, a szeretetkapcsolatok elevenen tartása, az odafigyeléstől a kisebb nagyobb segítő szolgálatokig – ezek éltetik a jézusi közösségeket.
Ismerem, követem Mesteremet, Jézust? Biológiai életemből mennyit áldozok fel a szeretet életért? A tanúságtételt, az Ország szervezését másoktól, esetleg csak a papoktól várom?
A pásztor nem önmagáért van, nem is juhok vannak a pásztorért, a pásztor van a juhokért. Életét is adja. Nem úgy, mint béres, aki önmagának él, életének értelmét önmagában, saját érdekében és hasznában keresi.
A mai ember zsigerből elutasítja a pásztor és a nyáj eszméjét, nem is tudva, hogy önmaga egészen érintett ebben. Társadalmunk egyik legnyilvánvalóbb jelensége az „eltömegesedés” Engedjük, hogy mindenféle manipulatív és rejtett meggyőződések irányítsanak minket

         Mások alakítják ki a jólét és magatartás mintáit, eszméket, fejlődési irányokat és mi követjük azokat, mögéjük húzódunk, félünk attól, hogy kilépjünk a sorból, reklámoktól függünk, azok rabjai leszünk. Azt fogyasztjuk, amit mondanak nekünk, abba öltözünk, amit ők mondanak, úgy beszélünk, olyan szlogenekkel, ahogy ők akarnak hallani. A többséget az a kritérium irányítja, ami egy Mozart-mű zenemű címe is mondja: „Cosi fan tutte” (Mind így csinálja).
A magát szabadnak gondoló ember egyénnek érzi magát. Nem szereti, ha tömegként kezelik. Olyan felvilágosultnak, tájékozottnak tudja magát, hogy elegendőnek tartja saját értelmének használatát, amikor dönteni szeretne arról, hogy milyen úton haladjon. Életvezetésünket illetően, hogyha valaki befolyásolni, netán irányítani szeretne, bizalmatlanságot ébreszt bennünk. Mégis a mai vasárnapon a jó pásztorról hallva szemünkbe ötlik a megszokott kép, amint Krisztus vállára veszi elveszett báránykáját, és visszaviszi a nyájhoz. Eszünkbe jut a 22. zsoltár imája, amely a maga nemében irodalmi remekmű is: "Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet."..... "Ha sötét völgyben járok is nem félek a bajtól, hisz te velem vagy."
         Tekintsük a mai modern városokban a többség életét. Ez annak a szomorú nyájnak a képe, amely reggelente együtt indul el másokkal, a tömeggel sodródik autókban, az autóbuszon, villamoson, vagy metrókon, majd este kiüresedve, kifáradva mindenki hazatér. Jót szórakozva mosolygunk, amikor a filmekben látjuk a siető, tülekedő embereket, akik olyan gyorsan mozognak, mint a bábok, de ez a kép rólunk is szól.
         A jó pásztor, Krisztus, meghív, hogy éljünk Vele, és akkor megtapasztaljuk a szabadságot. Nyájához tartozni azt jelenti, hogy nem kerülünk be a „tömegbe”, hanem attól távol maradunk. „Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság!”
A jó pásztor életét adja juhaiért.
A kifejezést Jézus még fokozza is az evangéliumban: „Önként adom oda.” Önként. Önként jöttem a szentmisére, szabad döntésből vagyok gyakorló katolikus, és szabad vagyok szívem erkölcsi döntéseiben. Hiszem, hogy szabadság nélkül nincs igazi szeretet, és a krisztusi szeretet nélkül pedig ízetlen az emberi élet. Uram, Jézus! Neked hatalmadban állt önként odaadni az életedet, értünk, mindannyiunkért. Megtetted, mert szeretsz bennünket.
Aki nem így szeret, az a saját önzésének a rabja, kiszolgáltatottja. Add Uram, hogy megértsem szereteted tanítását.
           Uram, Jézus, ha követni akarlak, ki kell lépnem a konok makacsságból, önfejűségből, a magam feje után való járásból.  Követnem kell téged, a jó pásztort. Segíts, hogy önként, jó szívvel, tiszta szándékkal adjam át neked önmagamat. - Ámen.

Imák:
Pázmány Péter imája:

Irgalmas Isten, ki minket egy örök életnek reménységére hívtál, hogy amint te egy vagy, és egy a tetőled rendelt keresztség, úgy mindnyájan egy hitben, egy szívvel szolgáljunk neked: adj szívünkbe Szent Lelket, hogy mindnyájan egyet értsünk, egyet valljunk és a te akaratodban való egységet szorgalmatosan megtartsuk. Add, hogy mindnyájan egy akolban legyünk az egy pásztornak gondviselése alatt, és téged minden visszavonás, gyűlölség és egymás rágalmazása nélkül dicsérjünk.  

Walter Rupp: Az Úr mondta
Én vagyok az élet kenyere - és nem fűszer, amely ízesíti ételeiteket!
Én vagyok a világ világossága - és nem felvillanó fény az éjszakában!
Én vagyok az ajtó - és nem ablak, amelyen csak benézni lehet az új világba!
Én vagyok a jó pásztor - nem pedig szolga, aki szűk akolba tereli a nyájat!
Én vagyok a föltámadás - és nem vigasztaló, aki csak enyhíti a halált!
Én vagyok az út - és nem hátsó feljárat, amelyen rejtőzködve járnak!
Én vagyok az igazság - és nem olyan bölcs, aki kérkedik tudásával!
Én vagyok az élet - és nem orvos, aki gyógyszereket ír fel a betegségekre!
Én vagyok a szőlőtő - nem pedig karó, amelyhez a szőlővesszőket kikötözik!

B év húsvét 4, vasárnapja 2018, elsőgyónás, 9 órai diákmise
Ma húsvét 4. vasárnapján a „Jó Pásztor” vasárnapja van, papi és szerzetesi hivatások világnapja. Azoké az embereké, akik egy életre elkötelezetten merik, akarják követni Jézust.
    Hogy mit jelent Jézus a számunkra, azt ő hasonlatokkal fejezi ki: ő az igazság, az út, az élet, az élő kenyér, stb. A jó pásztor hasonlattal azt tanítja, hogy ő sajátjának vallja azokat, akik hisznek benne és követik őt. Szereti, védelmezi őket és gondoskodik róluk, a nehézségek között is nyájával marad.
„Juhaim hallgatni fognak szavamra” - mondja Jézus. A tanítvány számára a hallgatás tehát lényeges tett. Hallgatni kell, vagyis hinni beszédének, és ebből táplálkozni!
Most az elsőgyónás, beöltözés ünnepén az evangéliumból ezt a mondatot választottam: Juhaim hallgatni fognak szavamra.
Jézus a mi pásztorunk, lelki vezetőnk, tanácsadónk. Mi az ő nevét viseljük, a keresztény szó azt jelenti, krisztuskövető, krisztusi. Hallgatunk az ő szavára.
Nemrégiben láttam egy rövid dokumentum filmet arról, hogy minden gyerek elcsábítható. Egy férfi a játszótéren odament az anyukákhoz, ugye jól nevelt a gyerekük, és nem hallgat idegenre, nem megy el egy idegen felnőttel, kipróbálhatja-e. Kérdezte az anyukákat. Amikor az anyuka igent mondott, fogta kiskutyáját, odament a játszó gyerekekhez, és simogatta kiskutyáját, és megkérdezte a kisfiút, kislányt, ugye te is megsimogatnád? A kisgyerek máris fogta a férfi kezét, és együtt mentek kutyasimogatásra. Mindez csak 1-2 perc volt.
Az anyukák hüledeztek, hogy ezerszer megbeszélték a gyerekükkel, hogy idegennel nem mennek el egy lépést sem.
Van olyan valaki, aki velünk is próbálkozik, bennünket is elcsal, de nem jó szándékból. Őt úgy hívjuk, a kísértő, az ördög. Fura eszközei vannak, és mindenkit rá tud szedni Vele nem foglakozunk. Van ellenszere: Jézus, szűz Mária nevének segítségül hívása, a gyónás, a hit.
Lehetne fordítva is? Amikor az anyuka megbeszéli, most együtt megyünk el Jézushoz, hallgatunk az ő szavára. Azt tesszük, amit ő mond. Mi katolikusok vagyunk, őt követjük!
Vajon én ismerem, követem Mesteremet, Jézust? A mindennapi életemből mennyit áldozok fel a szeretet életért?
Amikor Jézus követéséről gondolkodunk, a mai vasárnapon a jó pásztorról hallva, szemünkbe ötlik a megszokott kép, amint Krisztus vállára veszi elveszett báránykáját, és visszaviszi a nyájhoz. Eszünkbe jut a 22. zsoltár imája, amely a maga nemében irodalmi remekmű is: "Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet."..... "Ha sötét völgyben járok is nem félek a bajtól, hisz te velem vagy."
Kinek a szavára, hogyan követhetjük Jézust?
A lelkivezető: az, akire figyelünk. Olyan felnőtt, olyan ismerősünk, aki kiegyensúlyozott, aki éli, ismeri a krisztusi életet, és tapasztalatait megosztja velünk. Lelkivezető, a szentgyónásban a pap, aki jó tanáccsal lát el, aki hallgatnunk kell szavára, követni az elégtétel, a jóvátétel útját.
         Jézus, a mi jó Pásztorunk ismer minket, ismeri gondolatainkat, ismeri szívünk vágyait, de ismeri bajainkat is! Jézus jól ismer, és emellett szeret is minket. Annyira, hogy képes a saját életét is feláldozni juhaiért. Az a lelkivezető, az a gyóntató pap, aki ebből a szeretetből él, annak hívó hangjára bizton ráhagyatkozhatunk, az ő tanácsait jó szívvel követhetjük.
Mécs László papköltő nem is oly régen élt. Versben fogalmazta meg, milyen legyen a pap, akinek a hangjára figyelhetünk:
      Mécs László: A DERÉK PAP
Minden szívekre szomjúhozva száll,
Minden virágon jóságot talál.

Minden vágynak terülj-asztalkája:
a mosolygóknak mosolyodó szája,

Ő a búcsúsok Isten-szomja vágya:
Ha megy a vígság-búcsús karavánja.

Szomorkodóknak könnye-gördülése,
halottas éjek öröm-arcú mécse.

Minden vándornak jó utat mutat,
a falu alszik, ő a bűntudat.

Ő a kakasszó az alvók felett,
Pétert ébresztő lelkiismeret.

A keresztény ember hallgat Jézus szavára és boldogan követi is. Boldogok, akik Isten igéjét hallgatják és megteszik.” Mondja Jézus.
Merre vezet minket Jézus? Egyszerű a válasz: Jézus az örök életre vezeti övéit.
Aki egyszer Jézus vezetésére bízta magát, azt semmiféle hatalom többé el nem szakíthatja Jézustól – csak saját bűne.
Befejezésül a 777 blogból idézek. A kérdésre, miért követem Jézust, az ő hívó hangját,  10 pontban fogalmazták meg a lényeget:
1.           Azért követem Jézust, mert ha Őt követem, örök boldogságban lehet részem azokkal, akiket szeretek.
2.           Azért követem Jézust, mert segít azokban a problémákban, amelyeket egyedül esélyem sincs megoldani.
3.           Azért követem Jézust, mert Őt csakis a szívem szándéka érdekli.
4.           Azért követem Jézust, mert az elesetteket felkarolja és megsegíti.
5.           Azért követem Jézust, mert az imádság lelkülete, és nem a formája érdekli.
6.           Azért követem Jézust, mert reményt ad abban, hogy a legrosszabb időszakokban is fogja majd a kezem.
7.           Azért követem Jézust, mert ha Őt szolgálom, az különös örömmel tölt el.
8.           Azért követem Jézust, mert folyamatos fejlődésre késztet.
9.           Azért követem Jézust, mert ha rábízom a dolgaimat, Ő csodát tesz velük.
10.       Azért követem Jézust, mert gyengéd szeretettel fordul azok felé, akik az életük során valamilyen sérülést szereztek.

Te miért követed Jézust?
Most maradj egy perc csendben, és próbáld megfogalmazni magadnak, mi érdekel téged Jézus tanításból, a keresztény katolikus életből!

Bevezető történet a gyerekmise mise elején:

A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között ő a leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy valami vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni.
Elmesélte bánatát a Teremtőnek.
- Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj? - kérdezte jóságosan a Teremtő.
- Igen, jó lenne - volt a válasz.
- Megfelelne egy pár erős agyar?
- Akkor a friss füvet biztosan nem tudnám leharapni.
- Akkor két hegyes szarv, talán?
- Az sem, mert biztosan rosszra használnám őket.
- Vagy olyan méregfog, mint a kígyóé, hogy mérget marjál az ellenfél testébe?
- Szó sem lehet róla. Engem is gyűlölne mindenki.
- Talán akkor két erős pata?
- Az sem kell, mert lónak néznének.
- De mégis, valami csak kellene, hogy megsebezd, aki meg akar támadni?
- Megsebezni, én? Arra nem lennék képes. Inkább maradok olyannak, amilyen vagyok.
Elfelejtettük, hogy bizonyos fokig olyanok vagyunk, mint a védtelen állatok, éles fogak vagy karom nélkül, minden támadásnak kiszolgáltatva.
Nem a ravaszság ment meg, hanem az áldozat: A képesség, hogy másokat szeressünk vagy helyet engedjünk mások szeretetének.
Nem a mi keménységünk ad az éjszakának langyos meleget, hanem mások óhaja, hogy fel tudjanak melegedni. Az ember igazi ereje a gyengédsége.