Bevezető:
Egyházunk húsvét 4. vasárnapján a papi és szerzetesi hivatások napját tartja A mai vasárnap Lőw Gergely 5. éves papnövendék a vendégünk, a ki tanúságot tesz hivatásáról. De zen a vasárnapon egyúttal saját keresztény elhivatottságunkra is gondolunk, arra a küldetésre, amelyet megkeresztelkedésünk alkalmával kaptunk. Akkor szoros kapcsolatba kerültünk Istennel. Így ügye többé számunkra sem lehet érdektelen. Ezért ma arra kérjük a mindenható Istent, hogy ügyének továbbvitelére hívjon körünkből fiatalokat, ifjakat és lányokat, akik hajlandók életüket Istennek, Isten ügyének és népének szolgálatára szentelni.
Kedves Testvérek!
A mai vasárnapi evangéliumi szakasz Jézusnak, a jó pásztornak néhány jellemvonását írja le. Az első, hogy kölcsönös ismeret van a pásztor és a nyáj között: „Juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket és a nyomomban járnak.” Európa legtöbb országaiban a juhokat elsősorban a húsáért tartják, ezért fiatal korukban levágják őket. Míg Izraelben a gyapjáért és a tejéért tartották a bárányt. A bárány, a húsétel nem a hétköznapok eledele volt, hanem például a zsidó húsvét ünnepi étke. Ebből kifolyólag a juhok éveken át a pásztor mellett maradtak, s ő ismerte mindegyik tulajdonságát és gyöngéd szeretettel neveket adott nekik.
Amit Jézus ezekkel a képpel akar mondani, az teljesen világos. Ő ismeri tanítványait, ismeri „nevüket”, amely a Bibliában a legbensőbb lényeget jelenti. Személyes szeretettel szereti őket és mindegyikkel úgy törődik, mintha csak az az egy létezne. Egyedül Krisztus képes rá, hogy mindenegyes bárányát számon tartsa.
Az evangéliumi szakasz még valami mást is elmond a jó pásztorról. Ő életét adja juhaiért és juhait senki sem veheti el Tőle. A vadállatok és hiénák – és a rablók voltak Izrael pásztorainak rémálmai voltak. A távoli, magányos helyeken állandó fenyegetésben voltak a juhok. És itt derült ki, mi a különbség az igazi pásztor – az, aki a család juhait őrzi és életét odaadja – és a béres között, aki csak a fizetségért végzi munkáját, de valójában nem szereti a juhait.
A veszély láttán a béres elfut, és ott hagyja a nyájat védtelenül a farkasnak és a rablónak, az igazi pásztor azonban bátran szembenéz a veszéllyel, s megvédi nyáját. Ez a magyarázat arra, hogy miért a húsvéti időben olvassuk a jó pásztorról szóló szakaszt – hiszen Krisztus megmutatta, hogy Ő a jó pásztor, aki életét adja juhaiért.
Most hallgassuk meg Lőw Gergely ötödéves kispap tanúságtételét.