Évközi 14. vasárnap 2021.07.04

B év évk. 14. vas. 2021  - 2Kor 12,7-10 - Gondolatok a Szentleckéhez

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második leveléből
Testvéreim! Hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul verjen, és el ne bízzam magam. Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.”
Ezért legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakjék bennem. Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.
Ez az Isten igéje.

Kedves Testvérek!
„Legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem.” Hallottuk az imént Pál apostoltól a szentleckében, a Korintusi 2. levélből.
   Sokszor hallunk manapság az Egyház emberi arcáról, egyes papok, egyházi személyek gyengeségeiről, bűneiről. Hol valósak, hol nem, ezt nem tudhatjuk, de a média, az internet sok információt közel hoz, és felnagyít. Viszont Pál apostol őszinteséggel meri vállalni, hogy nem tökéletesnek született, sem testileg, sem lelkileg.
    Hogy elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam a testembe… (2Kor 12:7) mondja Pál apostol.
Múltkorában olvastam valahol, hogy egy hívő embernek feltették a kérdést, milyen a jó önbizalom? Ez volt a válasza: olyan, mint a vérnyomás. Az se jó, ha magas, az se, ha alacsony. Van egy optimális érték a vérnyomás kapcsán, és ugyanez igaz az önbizalomra is. Isten gyermekeinek is szüksége van egy egészséges önbizalomra.
     Isten gyermeke nem önmagában bízik, hanem az Úrban. Istenre bízom magamat, mert magamban nem bízhatom. Tehát, akkor  bízzak önmagamban, vagy ne bízzak? Hogy álljak ehhez a kérdéshez? A kiindulópont: bízz az Úrban, aki téged is használni akar, mert célja van veled is. Az Úr rajtad keresztül is munkálkodni akar. De ahhoz, hogy ezt megtegye, el kell hinned, hogy akármilyen vagy is, te is a választottja vagy. Kiválasztott valamire téged és használni akar. A kérdés: felismertük-e már magunkban ezeket a jó tulajdonságokat?
   Az elbizakodottság bűn. Hasonlóan a kishitűséghez. A kettő között az a különbség, hogy a kishitűség kicsiny, erőtlen istenképpel rendelkezik. Az ebben szenvedő ember önmagát se látja erősnek, de nem látja az Úr erejét és hatalmát sem elég nagynak ahhoz, hogy bármiben segíteni tudjon rajtunk. Az elbizakodottság bűne pedig abban áll, hogy önmagunkat látjuk nagyobbnak, többnek, mint, amilyenek vagyunk. És itt már az Úrról a hangsúly önmagunkra kerül át, ami mindig torzulást eredményez a hitünkben.

Miként élte meg ezt Pál apostol? Így írta:
  „Hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul verjen, és el ne bízzam magam. Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle.” -  Háromszor imádkozni valamiért az sok-e vagy kevés, nem tudom, de azt gondolom, hogy az apostol azért is imádkozott háromszor a testében lévő tövis eltávolításáért, mert az Úr válasza ami megérkezett, nem az volt, amit Pál hallani szeretett volna. Bizonyára Pál apostol azért kérte a tövis, a szenvedés, a betegség eltávolítását, hogy még buzgóbban szolgálhassa az Urat. Hiszen azt tartjuk magunkról, hogy egészségesebben többre vagyunk képesek, mint betegen. Emberileg lehet, hogy így van, de az Úrnak nem mindig ez az akarata.

A harmadik imádság után megváltozik Pál apostol szemléletmódja:
„Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben...; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12,10)
Ezek már a hitben élő ember szavai. Azé, aki a saját emberi erőtlensége mögött meglátja a Krisztus erejét, aki Krisztusban másképpen látja már a dolgokat, a saját helyzetét, gyengeségeit is. Amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős – ilyet hit nélkül, ék krisztusi hit nélkül senki nem állíthat magáról. De Krisztussal még ez is elmondható, sőt igaz is. Mert már nem a magában bízó, az elbizakodott ember szólal meg, nem a saját erejére, a véges, a behatárolt erejére tekintő ember szólal meg, hanem a kegyelmet nyert, a Krisztusban mindenre elégséges kegyelmet és erőt kapó, élő hitű ember. Ilyen lehetnénk mi is?

Egy verset idézek:
TEGNAP terhét nem hordozom,
semmi felől nem aggódom;
HOLNAP terhét nem ismerem,
MA rám árad a kegyelem. /Ungár Aladár/

      Az állásinterjúkon általában azt kérdezik, hogy soroljuk fel az erősségeinket, képességeinket, és eredményeinket.
 Az esti lelkiismeret vizsgálatainkban ennek a fordítottját tekintjük át. Mi volt ma a gyengeségem, bűnöm, mulasztásom?
Ha felismerem gyengeségeimet, akkor kérhetem, hogy Krisztus megerősíthessen. Ha alacsony az önbecsülésem, akkor megkísért a gondolat, hogy végiggázoljak másokon, hogy elrejtsem a saját bizonytalanságaimat. De emlékezhetek Krisztus szeretetére, amely megváltoztatja gondolataimat. Ha haragot vagy gyűlöletet érzek, akkor a harag kiélése helyett megnyithatom szívemet Krisztus feltétel nélküli szeretete előtt, amely kiűzi a gyűlöletet és a keserűséget. Ez igaz minden érzésre, amit gyengeségként élünk meg - beleértve a szorongást, félelmet, frusztrációt.
  Pál apostol tanítása, hogy gyengeségünkben vagyunk a legerősebbek, úgy tűnhet, ellenkezik ösztöneinkkel, - mégis igaz. Erőnk nem a saját nagyságunkban vagy tudásunkban van, hanem Krisztus megerősítő kegyelmében.
A jó Istennek nem a szenvedés, nem a gyengeség a célja. A szenvedésnek magában nincs értéke, haszna, ha nem visz egy átváltozáshoz. A gyengeségnek nincs haszna, ha nem visz Istenhez. A bukásnak nincs értéke, ha nem állok helyre alázatban, elhagyva a büszkeséget.
      Elbizakodottság. Tövis. Kegyelem. Erő.
       Engedjük, hogy Urunk ezeket a kifejezéseket helyre tegye az életünkben. Isten gyermekei vagyunk, vigyázzunk, hogy ne essünk az elbizakodottság bűnébe. Ha tövis adatik testedbe, ha nyomorúság köszönt rád és úgy tűnik, hogy elmúlni sem fog, akkor is van, akire nézhetsz: a kegyelmét és erejét kínáló hatalmas Úrra!
„Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.”
Lehet, hogy olykor azt érezzük, elviselhetetlen a teher, nem bírjuk tovább, nincs, aki mellénk állna és segítene, talán még Isten is elfordította tekintetét rólunk. Ne gondold ezt, tévedsz, ha ezt hiszed! Inkább hidd el azt, hogy neked is elég az Ő kegyelme. Egy sokak által ismert Taizéi ének ezt így fogalmazza meg:

Ne félj, ne aggódj!
Ne sírj, ne bánkódj!
Ha tiéd Isten, tiéd már minden.
Ne félj, ne aggódj!
Ne sírj, ne bánkódj!
lég Ő néked.

Hidd el! Isten akarata sohasem vezet téged olyan helyre, ahol ne tartana meg az ő kegyelme.
   Urunk Jézus! A mai vasárnapon bizalmunkat beléd helyezzük, hogy gyengeségeinket a te erőd helyettesítse. Ámen.