A év évk. 19. vas 2023 – Mt 14,22-33 a vízen járás
Kedves Testvérek!
Nézzünk Krisztusra! - Tekints Krisztusra, különben elmerülsz! A mai evangélium alapján célmondatnak ezt választottam. Tudsz-e Jézusra nézni?
Máté evangélista háromszor is említi az erős ellenszelet. Nem véletlenül. Hiszen pénz, lovas kocsi, fegyver és politikai hátszél nélkül indultak el az első keresztények, hogy teljesítsék megbízójuk küldetését. Egyedül az igazságban bízva képviselték a szeretet hatalmát. Az akkori államhatalom üldözéssel válaszolt az új közösség megjelenésére. A keresztények csak imádkoztak a császárért, de nem imádták, úgyhogy ez az új felekezet akkor ateistának számított. Az ősegyház kicsiny közösségét, mint valami kis hajócskát, hányták-vetették a történelem viharai, ez volt a komoly ellenszél. Felvetődhetett bennük a kérdés: Van-e jövőnk? A mi életünk hajója is ellenszélben megy. Jézus jelenléte biztonságot ad. Tudatosítanunk kell, hogy eszmeileg és magatartásunkban hozzá akarunk tartozni. Péter apostol személyében ráismerhetünk a ma emberére. Péter figyelme elterelődik Jézusról, és inkább a veszélyes körülményekre figyel. Aki az egyre súlyosbodó körülményekre, a hitellenes erőkre irányítja figyelmét, elvesztheti a talajt lába alól, elvesztheti lelki erejét. Nap, mint nap meg kell újítanunk Jézus Krisztusra irányuló figyelmünket. Látnunk kell életünk célját: vele akarunk lét-, magatartás- és sorsazonosságba kerülni. E cél eltévesztésére ma is nagy esély van. Oka az ideálok nélküli materializmus. Társadalmunk egyetlen ideált ismer: a termelés és fogyasztás ördögi körét. Termeljünk többet, hogy többet tudjunk fogyasztani! A főisten a gazdaság. Sokan hisznek benne. Elhiszik, hogy ragyogó jövőt biztosít. A materialista társadalom unalmat és gépies tevékenységet gyárt. Létrehozza az új kor új rabszolgáit, akik a multi cégek gyáraiban, a futószalag mellett gyártják sorozatban a termékeket a mindig újat habzsolni akaró fogyasztóknak. A termelés, a fogyasztás, a gazdaság főistene eltévesztetheti velünk a célt. Képes olyan ellenszelet csapni, amely leveszi tekintetünket a célról, az örök életről, Jézusról.
Nézzünk Jézusra! – Amikor Péter a hullámokra nézett, elsüllyedt. Nem a körülményekre, a problémákra, nehézségekre kell figyelnünk, hanem az Úrra kell felnéznünk. Ő tud rajtunk segíteni, és meg is teszi a maga idejében, és módján.
Parancsold meg! Kéri Péter Jézustól. Jézus talán kényszerítette őt? Ha igen, akkor miért? Azért, mert valami nagyon fontosat szeretett volna nekik elmagyarázni, hogy megértsenek valamit abból a tanításból, amit előzőleg láttak a kenyér és a halszaporítás csodájából. Megértsenek valamit abból, vagy megértsék egyáltalán azt, hogy kicsoda Jézus Krisztus. Hogy minden erő és akadályoztatás ellenére Ő az Isten Fia.
Mindig lesznek a hívő emberek életében is félelmet keltő események. Az apostolok erős férfiak, halászemberek, mégis a félelemtől kiáltoznak az éjszakában, olyan vihar tört rájuk.
Hol a tévedés? Ott, hogy sokszor a hívők azt hiszik, hogy Isten kihagy bennünket hívőket ebből, egy hívő ember nem juthat olyan élethelyzetbe, amikor akár az is kérdésessé válik, hogy egyáltalán életben marad-e, vagy nem, - vagy egy szerettük életben marad, vagy nem.
János evangélista így örökítette meg Jézus búcsúbeszédei szavait: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn 17. 15)
Tehát akkor akar minket Isten fölkészíteni, amikor még nincs is nehéz helyzet.
Ha nincs vihar, akkor nem látják meg a tanítványok, hogy Jézus tud járni a tengeren is, a vízen is, viharos körülmények között is odamegy hozzájuk, és azt mondja nekik, hogy bízzatok, én vagyok, ne féljetek. Vagyis, meg kall tanulnunk az élet viharai között is félelem nélkül élni.
De valójában az ilyen viharok mérik meg a hitünket. Szélcsendes időben könnyű büszkélkedni azzal, hogy tudok én hajózni. De több méteres hullámok közepette, hajnali 3 és 5 között, minden látható segítség nélkül, már nem olyan vicces a helyzet. Ott már a tanítványok sem mondtak semmit, hogy mi régi hajósok vagyunk a szakmában. Kisujjunkban van az evezés. A félelemtől kiáltoztak, különösen, amikor Jézust meglátták.
Ha Jézus nincs ott velük, és ha nincsen a vihar, akkor az apostolok nem értik meg, hogy kicsoda ő valójában Jézus: az Isten Fia.
Vihar és csendesség, próba és szabadítás. Az iskoláztatás része mindegyik. Ha mi ki akarjuk ezt kerülni, persze, lehetséges. Mit mond Jézus? „Aki nem rajtam keresztül megy be, az tolvaj és rabló.” Meg lehet kerülni. Tolvaj és rabló. Kikerüli az oktatást, a tanítást, az iskolát. Meg lehet tenni.
Én azért vagyok hálás a gimnáziumi tanáraimnak, mert nagyon keményen fogtak. Igazuk volt. Nem volt örvendetes a prés. Lázadtunk is ellene, különösen az osztályfőnök matek tanár ellen. Ha valamit nem tudtunk, jött a büntető. Külön füzet is volt erre. Először 50-szer kellett leírni, majd 100, utána 200 másolás következett, ha még ekkor sem tudtuk… Persze belülről éreztük, hogy valahol igaza van, és a mi javunkat szolgálja. Ki lehet kerülni mindent. Manapság ez is divat. Minden nehézséget elkerülni, mindenből kimenteni a gyerekeket, körülpárnázni őket. Jaj, nehogy elessenek. Ha kikerüljük, nem tanuljuk meg a jó leckét. Isten ránk enged dolgokat, hogy megtanuljunk viharok, meg csendes időszakok közepette is élni. Miért? Mert a vihar meg a szél is engedelmeskednek neki. Csak addig tart, amíg Ő akarja. Olyan nagyszerű dolog ez. Ránk engedi, de nem pusztulunk bele.
Túlélték a tanítványok is. Véget ért a vihar, és ők eljutottak a túlsó partra. A hitnek azonban önmagában nincsen ereje. Mert lehet hinni butaságokban is, téveszmékben is, áltudományban, babonában is, ezek nem a túlsó partra visznek.. Az igaz hit forrása, ha valaki Jézusra néz, vele beszélget. Akkor ér valamit, akkor tudjuk használni, akkor van a javunkra, ha összeköttetésben áll szüntelenül Jézus Krisztussal. Aki magában kezd el bízni, az elmerül. Aki Jézusban bízik, az megáll a viharok idején is.
A mai evangélium tehát felhívás a sokszor önelégült ember számára: Tekints Krisztusra, különben elmerülsz!
Befejezésül a mostani vasárnap is egy költőt idézek. Áprily Lajos írja „Menedék” című versében:
S mikor völgyünkre tört az áradat,
S már hegy se volt, hogy mentő csúccsal intsen,
Egyetlenegy kőszikla megmaradt,
Egyetlen tornyos sziklaszál, az Isten.