A év advent 4. vasárnapja 2019 Iz 7,10-14 és Mt 1,18-24
„Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni” – mondta Izajás próféta (7,14). Máté evangélista szintén idézte Izajás prófétát, evangéliuma első fejezetének 23. versében: Emmánuelnek fogják hívni. Velünk az Isten! - Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: ,,Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni.’’
Az Emmánuel szónak nagy üzenete van: az Isten velünk van, akárhol és akárkik is vagyunk.
A név: talán napjainkban nem kerül előtérbe a név jelentése, nem így adnak nevet, hanem divat szerint, de a régi időkben a személyt jellemezte a neve. Az ókori világhódító, Nagy Sándor, amikor látta, hogy egyik katonája a csatában gyáván viselkedik, és kiderült róla, hogy őt is Sándornak hívják, mint magát az uralkodót, a következőt mondta neki: „Barátom, vagy a nevedet változtasd meg vagy a jellemedet!”
A Bibliában is megfigyelhetjük, hogy a neveknek jelentése van, amely jellemzi a személyt vagy leírja a küldetését. Jákob neve azt jelenti, hogy sarokba kapaszkodó, mert amikor megszületett, akkor ikertestvére, Ézsau sarkát fogta. Mózes neve azt jelenti: vízből kimentett, utalva ezzel arra, hogyan került születése után a fáraó lányához. Sámuel próféta nevét is mondhatnánk, ami azt jelenti: Isten meghallgat, mert anyja, Anna, sokat imádkozott, hogy gyermeke szülessen. Az újszövetségből megemlíthetjük Péter apostolt, akinek neve kősziklát jelent vagy Barnabást, a vigasztalás fiát.
Szent József álmában kap utasítást Isten angyalától, hogy vegye feleségül Máriát. Az angyal ezt is mondja neki: Mária „fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől” (Mt 1,21). Jézus neve megváltót, szabadítót jelent. Ez a rész azzal folytatódik, hogy Máté evangélista az eseményekben Izajás próféta jövendölésének beteljesedését látja, és azt idézi: „Íme a szűz fogan és fiút szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten” (Mt 1,23). Bár nincs arra adat, hogy Jézus Krisztus az Emmánuel nevet viselte volna, de itt nem is tényleges névadásról van szó, hanem egy jelképes névről. Jézus személyében Isten emberré lesz, emberként születik meg. Születése azt hirdeti: Velünk az Isten!
Karácsony felé közeledve egyre többet gondolunk arra, hogy életünk folyamán, születésünktől halálunkig állandóan velünk van az Isten, az ő jelenlétében élhetünk, és a földi élet után, ha eljutunk a mennybe, akkor mi leszünk majd ővele az örökkévalóságban.
A készület ideje és maga az ünnep is azt hirdeti nekünk, hogy életünk legnehezebb élethelyzeteiben sem vagyunk egyedül, mert Jézus személyében velünk van az Isten.
Mi keresztények leggyakrabban Krisztusról vagy a múltban fogalmazunk: Krisztus, aki eljött, vagy jövőben: Krisztus, aki eljövendő. Milyen ritkán gondolunk rá jelen időben: velünk VAN az Isten.
János evangéliuma azt mondja: "AZ Ige testté lett, és közöttünk lakozott". Ugyanazt jelenti más megfogalmazásban, mint az Emmanuel, velünk az Isten. Nem a távoli egekben, nem is egy galaxisban, hanem itt, közöttünk, részese a mi szenvedéseinknek, segít a terheink cipelésében, óvatos kézzel megérinti gyengeségeinket, megtisztít bűneinktől, és megmutatja azt az életmódot, aminek örök értéke van.
Az Istentől karácsonykor kapott nagy-nagy ajándék nem egy erkölcsi törvénykódex volt, vagy egy új filozófia, hanem Ő maga! A kereszténység jóval több, mint egy sor parancs. Mindenekelőtt jelenlét: Emmanuel - velünk az Isten!
A jó Isten velünk van, amikor bajban vagyunk – hogy megmentsen minket. Velünk van, amikor szenvedünk – hogy könnyeinket letörölje. Velünk van, amikor elesünk – hogy segítsen felállni. Velünk van a gyengeségben – hogy erőssé tegyen, hogy megerősítsen. De velünk van örömeinkben is, a kánai menyegzőinkben is, ahol a mi vizünket is édes borrá változtatja.
Isten mindig velünk van, akkor is, ha elfordulunk tőle, ha tagadjuk, vagy szidalmazzuk. Ő mindent lát és hall, mindent tud, akkor is, ha a bűnben élő ember ebben a hangulatban nem hallja őt. Valamennyien azt is látjuk magunk körül, hogy létezik egy Istenre süket világ is.
És igen, véglegesen velünk van halálunk után is, egy olyan helyen, melyet "szem nem látott, emberi fül nem hallott, amit az emberi szív fel nem fogott" (1Kor 2,9), a helyen, amit Isten készített az őt szeretőknek.
Volt már igazi istenélményed? A többségnek volt, de szerénységből, a kifejezőkészségünk hiányosságából következően keveset beszélünk róla. Pedig ha az ima erejét, Isten közelségét nem élnék át az emberek, ugyan ki imádkozna újból, és újból? Az evangélium azt jelenti, örömhír. Vagyis nemzedékről nemzedékre, emberről emberre tovább kell adnunk egymásnak tanúságunkat, hitélményeinket, az Istenről szerzett tapasztalatunkat.
Nekünk, keresztényeknek feladatunk, hogy Isten jelenlétének örömét megosszuk másokkal. Karácsony környékén keressük fel egy egyedül élő ismerősünket! Mutassuk meg neki, hogy törődünk vele, hogy fontos nekünk, ahogyan mi is fontosak vagyunk Krisztusnak. Biztosan isteni örömmel a szívünkben fogunk távozni tőle. Ez lesz a jutalma annak, hogy Emmánuelt elvittük másokhoz.
Velünk az Isten!"
...mert fölvállalta esendő emberségünket
...mert Belőle táplálkozhatunk mindennap
...mert hűséges, és önmagát nem tagadhatja meg
...mert szívünkben lakik Szentlelke
...sötétségünkben, vigasztalanságunk mélyén is
...még akkor is, ha nem érezzük
...így nem vagyunk magányosak földi életünkben
...így nem kell félnünk semmi bajtól
...így nem járjuk egyedül életünk útját
...így bizalmunkat Belé vethetjük
...akkor ki lehet ellenünk?
Uram, Istenem, köszönöm, hogy te vagy a velünk lakó Isten. Kegyelmed itt működik lelkünkben, gondviselésed őriz útjainkon, szereteted mindig körülvesz bennünket. Köszönjük, hogy Jézus a velünk levő testvérünk, Mária az égi gondoskodó édesanyánk. Köszönjük, hogy nem hagysz magunkra, mert a Szentlélek bennünk lakik, és őrangyalunk kísér utunkon. Köszönjük, hogy nem kell kétségbe esnünk, ha elbuktunk, mert végtelenül nagy irgalmaddal velünk vagy, mellénk állsz. Kérlek, maradj továbbra is velünk. Ámen!