C év advent 1. vas 2021
Bevezető:
Az első adventi vasárnap evangéliuma a végső idők történéseit tárja elénk. Jézus Dániel próféta szavaival emlékezteti a tanítványokat, hogy ez a földi világ bizony nem áll fönn az örökkévalóságig, hanem elmúlik.
Nem árt néha emlékezetünkbe idéznünk, hogy a mi végső és maradandó hazánk nem itt van, hanem Mennyei Atyánk mellett. Ő pedig mindannyiunk alapvető hivatásául adta, hogy oda megérkezzünk és üdvözöljünk. Isten nem egy biztonsági őr, akit ügyesen kicselezve, talán bejuthatunk a mennybe: Ő az Üdvözítő Isten, aki mindnyájunk üdvösségét akarja, és senkit nem akar a kárhozatra, a tőle való elszakítottság állapotába taszítani. Legtöbbször mi magunk vagyunk azok, akik Istent elutasítva, és a kísértőt választva pokolra juttathatjuk magunkat. Ettől akar megóvni minket Krisztus világos figyelmeztetése által: „Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt”.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kedves Testvérek!
A szentlecke, az első tesszalonikaiaknak írt levél legyen a belépőnk az idei adventbe.
A fő mondanivaló: Krisztus eljövetelére erősítse meg szívünket az Úr. – „Haladjatok egyre előbbre!”
Hiszem, hogy a jól megélt átélt egyházi év a felnőtt keresztény ember igazi, első számú lelkivezetője. Tanít, mert ha átéljük Jézus életének fő eseményeit, akkor ez valóban hitünk iskolája. A liturgikus esztendő egymás után, szép sorban hozza elő, és eleveníti föl a hitigazságokat. Gondos nevelő, mert nem pusztán igazságokat akar velünk közölni, nevelni akarja tanítványait, nevelni az Isten országa számára. Valójában az egész egyházi év folyamán különböző változatokban ugyan, de mindig ugyanaz a felszólítás hangzik el felénk: vesd le a régi embert, és öltsd magadra az újat!
Pál apostol arra inti a tesszalonikaiakat, hogy folytassák az Úrnak tetsző életmódjukat. Amikor Pál velük volt, társaival erre tanította őket; és a tesszalonikaiak valóban ezt teszik, de Pál még nagyobb fejlődésre biztatja őket. Magabiztosan viselkedhetnének, hiszen tudják, milyen utasításokat kaptak.
Isten, aki mindenkit üdvözíteni akar, eljött, hogy közöttünk lakozzon. Az adventi időszak megtérésre szólít bennünket. Ennek első lépése pedig az, hogy feltegyük a kérdést: „nekem mit kell tennem Isten országáért?”
Minden évben más-más meglátással, az idők jeleihez alkalmazkodva indulunk a Jézussal való találkozásra advent elején. Ez az út ahol azt emberi vágyakozásunk, és az isteni kegyelem találkozik, ahol homály van, de már távolból nagy fényesség világlik. Ez az időszak nem régmúlt időkre való emlékezés és nem csak adventi hangulat, hanem mai és valóságos várása Istennek és az ő országának!
„Haladjatok egyre előbbre!” Int minket Pál apostol.
Előrehaladni, Jézust várni és fogadni annyit jelent, mint őrizkedni a rossztól, a bűntől, virrasztani, és a szeretet tetteiben gazdagodni, nem csak adventben, hanem egy életen át. És Pál apostol szavát, mintegy jelmondatként a szívünkbe kell vésni!
A szerzetesi hagyomány, a monasztikus szerzetesek, egy merész, de nagyon konkrét kifejezést használnak. Azt mondják: Isten igéjét „meg kell rágni, el kell majszolni”. Isten igéjét kérődzve meg kell emészteni. Mondhatni, annyira tápláló, hogy az élet minden területét el kell érnie: ahogy Jézus mondja, be kell vonnia egész szívünket, egész lelkünket, egész elménket, minden erőnket (vö. Mk 12,30).
Szentatyánk, Ferenc pápa ezt így fogalmazza meg:
„Isten igéjének ismétlődnie, visszaverődnie, visszhangoznia kell bennünk. Amikor ez a belső visszhang ismétlődik, az azt jelenti, hogy az Úr a szívünkben lakik.”
"Ki mehet fel az Úr hegyére? Ki állhat meg az ő szent helyén?" – kérdezi a zsoltáros. Advent kezdetén még nehéz felemelkedni és azt mondani: Igen, azt hiszem, én méltó vagyok erre, én képes vagyok erre. De ez a négyhetes várakozás éppen arról szól, hogy napról napra közelebb kerüljünk Jézushoz – hogy imáinkkal és jótetteinkkel, lemondásainkkal és felajánlásainkkal, megtisztulva és megerősödve mind jobban megérezzük azt az isteni kegyelmet, amelyet a közénk születő istengyermek hoz el a világra.
Haladjatok egyre előbbre!
Van már konkrét célod az idei adventre, amit el szeretnél érni?
Az egyház nem maradhat statikus, mozdulatlan, nem ugyanazt kell tennünk, mint tavaly, tavalyelőtt.
Ahhoz, hogy az előre haladás megvalósítsuk, az egyház, és benne mindannyian nem maradhatunk mozdulatlan, statikus, állapotban. Hanem minden megkeresztelt ember arra a tevékeny részvételre kapott meghívást, hogy cselekedjen, mint egy úton lévő közösség, amelyet a Szentlélek világossága és ereje lelkesít és támogat. Meg kell szabadulnunk a világias kötelékektől, amelyek jelen vannak nézeteinkben, stratégiáinkban, célkitűzéseinkben, és amelyek gyakran megnehezítik a hit útján való előrehaladást. Ehelyett engedelmesen hallgassuk meg az Úr Szavát. Így Isten Lelke vezet minket és az egyházat, hogy Krisztus akaratának megfelelően tündököljön hiteles, szép és fényes arca.
Uram, Jézus Krisztus!
Köszönjük, hogy bizonyosak lehetünk abban, hogy nem a szerencse vagy balszerencse irányítja életünk eseményeit, és nem kiskirályok vagy nagy gonoszok írják a történelmet, hanem te írod azt, és jól tudod, mit teszel, és mit miért nem teszel, és nálad mindennek rendelt ideje van. Erősítsd meg bennünk ezt a bizalmat. Őrizz meg minket minden felesleges szorongástól, félelemtől, és szabadíts meg a hitetlenségtől. Advent elején hozzád jövünk kételyeinkkel, és kérünk, mutass nekünk utat. Segíts, hogy úgy álljunk oda mások, a bizonytalankodók és szenvedők mellé, hogy téged tudjunk vinni. Hadd legyünk mindnyájan Krisztus-hordozókká, és hadd tapasztaljuk meg azt is, hogy tulajdonképpen nem is mi hordozunk téged, hanem te hordozol bennünket. Segíts egyre teljesebb hittel reád hagyatkozni. Formálj minket olyanokká, akik értik és szeretik parancsodat. Kísérjen ennek az adventnek útján a te áldásod, vegyen körül a te oltalmad, és tégy minket áldássá mások számra. Ámen.