Beszéd: C év advent 4. vasárnapja 2021
Kedves Testvérek! Karácsonyra készülünk, szívünk telve van kérésekkel, vágyakkal.
Vágyunk egy igazi otthon után, ahol elfogadnak, vágyunk a szabadság után, vágyunk a békesség után. A mai vasárnap olvasmányaiból újból halljuk, amit eddig is tudtunk: Isten is vágyik teremtményei után, vágyódik az ember után. A két útnak, az isteni tervnek, és ember válaszának kell legyen egy közös találkozási pontja. Nagyon sokszor elindulunk, de megfogalmazott vágyaink és Isten terve elsiklanak egy egymás mellett
A mai vasárnap Mária zarándokútját követjük, és ennek tükrében vizsgáljuk a mi földi zarándoklásunkat. Mária a zarándoklás végén nem csak Erzsébettel találkozik, hanem a jó Istennel is.
Názáretből a délebbre fekvő Ain Karimba – Erzsébet lakóhelyéig, 3-4 napos gyaloglással lehetett elérni. Mária, Lukács leírása szerint „sietve” ment a hegyekbe. A mi feladtunk is ez: sietve, örömmel vinni mindenhová Jézus jó hírét. Sok-sok embertársunk szívesen és önzetlenül vitte az örömhírt 2000 év óta, akár nehézségeken keresztül. Jézus evangéliumának hirdetői az igehirdetést nem szép fizetésekért tették, de sokszor nélkülözések közepette. Munkájukért nem kaptak veszélyességi pótlékot, de sokszor vérdíjat tűztek ki a fejükre. A nyugodt igehirdetés elősegítése érdekében nem kaptak védőőrizetet, de sokszor kaptak bilincset. Az összes veszély sem akadályozta őket abban, hogy Máriához hasonló sietséggel és örömmel menjenek mindenkihez az örömhírrel. Aki ma akarja Jézus jó hírét sietve vinni, annak szembe kell néznie a szellemi igénytelenséggel, az internet és a média által lebutított agyakkal, a szórakozásra és bulizásra hangolt fejekkel. Szembe kell néznie a Covid járvány és oltás tagadókkal, akik okosabbaknak gondolják magukat, mint az Orvosi Kamara és a Magyar Tudományos Akadémia együttvéve. De szembe kell nézni a járványszerűen terjedő közönnyel, az erkölcsi alapok romlásával. Advent negyedik vasárnapján ezért Máriára tekintünk, aki sietve és örömmel ment a jó hírrel Erzsébethez. Amint Mária megérkezett, Erzsébet méhében megmozdult a magzat. Vajon ezt a képet nem vigasztalásunkra írta-e meg az evangélista? Nem azt jelenti-e ez, hogy a jó hír személytől személyig érő átadásának hatására mégiscsak megmozdul az emberben valami? Földi vándorutunkat nehézségekkel járjuk, de mégis az örömteli célba érés reményével.
Szűz Mária siet rokonához. Az igaz szeretet nem habozik, nem lassú, hanem készséges, azonnal segít.
Van egy kifejezésünk a találkozásra, ami nagyon is találó magyar kifejezés. Gyakran szoktuk mondani, hogy összefutunk egymással. Olyan ez a megfogalmazás, mintha egy karambolról beszélnénk, nem pedig egy örömteli találkozásról. Többnyire nincs mélységük, felszínesek, mert futunk, - összefutunk, - aztán meg szét, - és a kettő között sokszor nem történik semmi.
Amikor összefutunk valahol az utcán például, feltesszük a kérdést:
Hogy vagy?
Kérdezzük egymástól nap, mint nap, legtöbbször minden megfontolás nélkül. Nem is várunk rá más választ, mint „kösz jól”. Ha valaki másképp válaszolna, igen meglepődnénk, mert ennél többet sem hallani, sem mondani nem akarunk. Ezt akarja jelképezni Örkény István egy egyperces novellájában.
„Jó napot.”
- „Jó napot.”
„Hogy van?”
- „Köszönöm jól.”
„És az egészsége hogy szolgál?”
- „Nincs okom panaszra.”
„De minek húzza azt a kötelet maga után?”
- „Kötelet? - kérdeztem hátrapillantva. - Azok a beleim.”
Sokszor szinte lógnak a beleink, és nem találjuk a helyünket. Ha találkozunk valakivel, talán érdemesebb lenne emiatt inkább azt kérdezni: „Boldog vagy?”
Azért is, mert erre sokkal őszintébb válasz érkezhet.
Az ember ugyanis ilyen szembesítésnél vagy a valóságot mondja, vagy, kénytelen hazudni önmagának is, és épp a hazugság terhétől még boldogtalanabbá válni. Jól van ez így, mert az Isten nem akar bennünket ámításban hagyni.
Boldog vagy? Lehet erre azt válaszolni, hogy igen. Csakhogy a boldogságnak, eltérően a betegséggel, láthatónak kell lennie. Ha ugyanis nem látható, akkor elég nehezen tudjuk önmagunkkal elhitetni annak valóságát.
Az is megtörténhet, hogy más lát bennünket boldognak, önmagunkról viszont tudjuk, hogy még sok minden ellene szól.
Ki hát a boldog ember?
Mária látogatása Erzsébetnél segít válaszolni kérdésünkre. Mária megy Erzsébetnek segíteni. Aki segíteni tud másokon, az már boldog. Mégsem ez a boldogság gyökere. „Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked”. Az boldog, aki saját életét elfogadja Istentől és azt megszereti. Ezt tanúsítja Mária és Erzsébet párbeszédje.
Erzsébet azt mondja „boldog vagy”, Mária Isten dicsőítésével hitelesíti Erzsébet észrevételét. A boldogság ugyanis azzal mérhető, hogy összhangban élek-e Istennel és az emberekkel. Nem csoda, hogy még a születendő gyermek is felujjong.
A boldog ember örül annak, ha ember születik a világra, boldog emberek közé születni pedig ajándék.
Mi keresztények, akik édesanyánknak és példaképünknek tekintjük Máriát, tanulni szeretnék tőle, a kérdés, tudunk-e – legalább néha – úgy találkozni másokkal, mint ő Erzsébettel? Hozunk-e áldozatot egy találkozásért? Szánunk-e, vesztegetünk-e időt egymásra? Ha együtt vagyunk, beszélgetünk, ott van-e a szavainkban, gondolatainkban ez a közös titok, Isten szeretetének titka, amit mi már megismertünk?
A világ persze nem csak jó hívőkkel van tele, sok olyan emberrel is találkozunk, akik visszahúznak bennünket. Marcus Aurelius ókori bölcselkedő mondja: “Az, hogy milyen a boldog ember élete, gondolatai milyenségén múlik: így hát ügyelj erre! Ne fogadj be sötét, negatív gondolatokat.” Tehát amikor pedig olyan emberekkel találkozunk, akik még nem részesei a hit titkának, tudunk-e sugározni valamit az örömből, amit mi már átéltünk, megtapasztaltunk?
Boldog vagy, mert hittél! - mondja Erzsébet Máriának.
Ma is az a boldog ember, aki hisz az isteni ígéret teljesedésében!
Amikor az Isten Jézusban a földre szállt, amit hamarosan, karácsonykor ünneplünk, a két vágy, az isteni és az emberi találkozik. Nem csupán majd odaát, hanem itt a földön is létrejöhet a találkozás. Erre az útra tanít Mária és Erzsébet példája.
Uram, Istenem!
Segíts Máriával lélekben egyesülve tanulni szent jeleidből, és igent mondani mindenre, ami a jó felé vezet engem. Add, hogy minden adottságommal és képességemmel neked, és embertársaimnak szolgálhassak. Ámen.
Áldozás utáni ima:
Uram, Jézusom, add, hogy amint erőmből telik, én is igent mondjak angyalaidnak, jeleidnek, hangodnak a lelkemben. És amint erőmből telik, hűséges munkatársad lehessek az üdvösség jó hírének sugárzásában a világ felé: ismerőseim, szeretteim, barátaim felé.
Avilai Nagy szent Teréz mondta:
„Értse meg mindenki, hogy Isten igazi szeretete nem könnyhullatásban, nem érzelgősségben áll, hanem abban, hogy szolgáljuk Istent igazságban, lelki erőben és szeretetben.”
Add Uram, hogy veled való találkozásunk, a szentáldozás kegyelmi hatása segítséget adjon, hogy tiszta szívvel követhessük Szűz Mária és Erzsébet példáját. Hittel fogadjuk az isteni üzeneteket, és életünket töltse be jelenléted öröme.
Örömmel és tiszta szívvel várjuk születésed szép ünnepét, jöjj el otthonunkba, kis családunkba, hozzál békét és szeretet. - Ámen.