Krisztus Király B év 2021.11.21
Kedves Testvérek! Az egyházi év utolsó vasárnapjához érkeztünk, Jézust, mint a Mindenség Királyát ünnepeljük a mai napon.
Krisztus Király hatalmát nem az erőszak és a félelem tartja fenn. Az ő országa nem e világból való, de mi, akik az ő nevében keresztelkedtünk meg, tagjai vagyunk királyságának. Ezért érdemes számot vetni, hogy ki az a személy vagy cél, akiért, vagy amiért mindent megtennék? Vállaljuk-e minden körülmény között a hitünket, elveinket? Tudunk-e tanúságot tenni családban, közösségben, munkahelyen...? Látszik-e rajtunk, hogy kihez tartozunk? Jobb-e a világ általunk?
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!
Kedves Testvérek!
A teljes Jézus a legemberibb, mégis természetfölötti
A mai evangéliumban Pilátus megkérdezi Jézust: „Te vagy-e a zsidók Királya?”, mire Ő így felel: „Te mondod, hogy király vagyok.” Nem sokkal korábban Kajafás főpap tette föl a kérdést egy másik formában: „Te vagy-e a Magasságbeli Fia?”, erre Jézus ezt válaszolta: „Én vagyok!”
Földi életében nem érte volna támadás Jézust, ha az emberek egy prófétának tekintették volna. Ő azonban feltette a kérdést apostolainak: „Mit mondotok, ki vagyok?” hogy világosság tegye, a vélemény nem elégséges.
Jézus, ahogy az Egyház elénk állatja ma Krisztus király ünnepén a legemberibb, mégis természetfölötti. Párizsban őrzik azt a botot, amellyel megállapították a méter hosszát, és ezt nem változtatták meg, hanem kiállították a francia forradalom során. Hasonlóképpen az Egyház hívei is megőrizték a názáreti Jézus személyének valóságát. Ez a kritérium a mérce, ez alapján kellene Őt megjeleníteni hitünkben, a mindennapi életben, de akár az irodalomban, a filmekben és a művészetben is.
Krisztus királysága viszont nem egy élettelen kép, amelyet üveg alatt őriznek, mint a méterbotot, hanem az élő Krisztus, akit egyre jobban megismerhetünk, aki arra hív, hogy építsük világunkat.
Nem kell elfogultnak, rosszindulatúnak, a kákán is csomót keresőnek lennünk ahhoz, hogy lássuk: ez a világ nem jól működik. Hogy a kikényszerített vagy választott uralmak nem járnak sikerrel. Az emberiség mindig olyan kormányzatot (ha úgy tetszik, királyságot) kívánt, ahol béke, bőség és boldogság van, ahol az ember biztonságban élhet. Mintha egyre messzebb kerülnénk az áhított dolgoktól. A társadalomban tapasztalható visszásságok orvoslására tett erőfeszítések nem hoznak eredményt. Nincs béke, nincs biztonság, nincs boldogság. Éhezünk, kiszolgáltatottak vagyunk, nyakunkon a bűnözés, a környezet elpusztítása. És ahogy uralkodnak rajtunk, mi is uralkodunk másokon. Kinek mi jut. Uralkodunk a családon, a házastárson, a beosztotton, a környezeten. Mindenki arra törekszik, hogy valahol – bármily kis szegletében is a világnak – ő legyen a király; ahol a hatalmi játszmákat ő játssza, ő osztja a kegyet, ő határozza meg mások sorsát. „Amint fenn, úgy lenn!”
Jézus nagyon is óvakodott minden címtől, rangtól. Az ő értékrendje más volt. Viszont akár követői, akár ellenfelei, csak a kor fogalomrendszerében tudtak gondolkodni. Aki azzal a programmal lép fel, hogy kövessék őt, úgy gondolják, az csak király lehet. Egy új király. Akit követni kell. Ugyanakkor Jézus is tudta, honnan jött és mit akar. Tudta azt is, hogy ez egy „királyi” program, mert a társadalom minden területét meg akarja változtatni. Ez bizony újfajta társadalomról van szó, amelynek az élén – a kor fogalmi gondolkodása szerint – csak egy király állhat.
Ez lélektanilag kicsit párhuzamos a mai világunkkal. Tudjuk, hogy változni kellene (istenképnek, emberképnek, életmódnak), de a változásból nem az előnyöket látjuk, hanem a veszteségeket. És ezért inkább nem változunk. Jézus tanítása egyértelmű: Válaszd a változást, mert hosszú távon ez jelenti az életet. Az emberek akkor is, és most is elsősorban rövidtávon gondolkodnak, „Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok” mentalitással. Jézus a fügefa kivágásáról szóló példabeszéd pontosan jelzi, hogy nem gyors sikerben gondolkodott. Jézus nem volt király. Sem a zsidóké, sem a pártusoké, sem az emberiségé. Jézus nem uralmi rendszerekben gondolkodott. Jézus csak annyit mondott: Ha az én tanításom a Te szívedben „király” lesz, akkor jó életed lesz. Akkor megéled a teremtettségedet és az emberlét nagyszerűségét. Akkor százannyi lesz körülötted. Nem kell birtokolnod, és mégis minden a tiéd lesz. A paradoxon tehát ma is folytatódik mindannyiunk életében: Követni szeretnék valakit, aki nem akar uralkodni rajtam, de szeretné, ha hozzá csatlakozom, hozzá tartozom. Van, akinek nem sikerült. Erre jó példa a gazdag ifjú története. Ő nem lesz Jézus királyságának tagja. A feltétel: hagyj ott mindent, és jöjj, kövess engem, és ez sok neki. De Jézus nem tesz erőszakot, és ahogy olvassuk, Jézus is szomorú volt, és az ifjú is szomorúan távozott, mert nem azt kapta, amit ő akart. Mert Isten már csak ilyen. Nem uralkodik sem a világon, sem az emberiségen – mégis, ha valaki ezt megérti, akkor nem lehet nem követni őt.
Uram, Jézus! Te vagy a mi útjaink célja, a te országodat keressük, oda szeretnénk eljutni. Két haza polgárai vagyunk, egy földié, és egy mennyeié. A földi ország polgáraként arra kérlek, tégy engem jellé, hogy a jóságot, és a békét képviseljem, és a gyűlölet minden formáját elvessem.
Uram, Jézusom! Te vagy a mindenség királya! Hittel várom eljöveteledet és a veled való találkozást. Tudom, hogy életem nagyszerű lehetőség arra, hogy embertársaim segítésével kimutassam irántad való szeretetemet. Mindenkiben, de főként a szegényekben, a segítségre szorulókban téged akarlak látni, a te arcodat szeretném felfedezni, neked igyekszem segíteni. Segíts, hogy soha ne mulasszam el a segítségnyújtást és jócselekedeteim érdemként számítsanak majd a végső ítéleten!
Köszönöm, hogy tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, és hogy értem is elfogsz jönni, hogy országodba hazahívj.
Úgy legyen! Ámen!