B év nagyböjt 5. vas 2024 - (Jn 12,20–33)
Kedves Testvérek!
Megjelenik néhány görög zarándok Jeruzsálemben, akik tudomást szereznek arról, hogy a zsidó húsvéti ünnepekre Jézus is megérkezik. Az a Jézus, kiről az emberek akkor már sokat, sokfélét beszéltek.
Ők is szeretnének közel kerülni hozzá, megismerni a híres prófétát.
Hány és hány ember van ma is, aki mindent pénzzé tenne, hogy életében egyszer eljusson a Szentföldre, és ha manapság már nem láthatja Jézust élőben, de legalább a lába nyomát megláthassa.
A görög zarándokok a galileai Betszaidából származó Fülöppel találkoznak először, akinek elmondják kérésüket: „Látni szeretnénk Jézust!” Kérésüknek nincs indoklása. Nem derül ki, hogy miért szeretnék Jézust látni.
A köznapi emberek nagy részében van valami belső késztetés arra, hogy híres emberekkel, médiasztárokkal, politikai közszereplőkkel ismerkedjenek meg, szólhassanak hozzájuk, beszélgethessenek velük. Úgy érzik, hogy ezáltal ők is részeseivé válnak annak a hírnévnek, amelyet a sztár birtokol. Azután eltelik néhány hónap vagy év, és a sztár helyére más kerül, a politikus lelepleződik, a megbukott médiaszereplőt egyszerűen csak lecserélték. Nem is érdemes megnevezni őket, mert a legtöbbjükre már nem is emlékeznek kis idő múlva. De a sztárok és sztárcsinálók veszélyeztetik az igazi látásunkat. Annyi hamis látványt tolnak elénk, amelyektől nem látjuk meg a valódi értékeket.
Fülöp apostol akkor megörült a távoli zarándokoknak, és szólt tanítványtársának, Andrásnak. Ezután ők ketten odamennek Jézushoz, hogy a görögök számára audienciát, magánkihallgatást kérjenek a Mestertől. Jézus válaszol nekik, de egészen másról beszél. Elmondja, hogy a búzaszem akkor hoz sok termést, ha földbe hull, és elhal. Aki ragaszkodik evilági életéhez, el fogja veszíteni azt. Aki pedig nem ragad le ennél a világnál, az előtt egy új élet fog kitárulni. Aki neki akar szolgálni, kövesse Őt.
Elég a külső szemlélgetésből, a messziről csodálgatásból, a látszatkapcsolatból. Döntést vár tőlünk Jézus! Megrendülve fogalmazza meg a mondatokat. Tudja, hogy rövid időn belül ítélet születik fölötte. Halálos ítélet! A megrendültség és az elszántság együtt van benne, miközben sztárnézők és értetlen tanítványok ostromolják kérésükkel. A tanítványok nem értik, miért nem örül Jézus az érdeklődő görögöknek, Jézus pedig szomorúan látja, hogy a tanítványok nem fogják fel, rövid időn belül mi fog történni körülöttük és velük.
Látni vagy követni? Ez a mai vasárnap legfontosabb kérdése. A kérdésre mindenkinek felelnie kell. Ne hitegessük, és ne csapjuk be magunkat! Ez a vasárnap nem a sztárcsinálásról, de nem is az önbecsapásról szól. Jézus ma hiteles választ vár tőlünk.
A látni kifejezés az evangélista szóhasználatában nem csupán fizikai látást fejez ki, hanem valakinek a mélyebb megismerését és a vele való szoros, bensőséges kapcsolat kialakulásának vágyát is. Ezek a zarándokok tehát találkozni akarnak Jézussal, és ehhez attól a Fülöptől kérnek segítséget, aki már ismeri a Mestert. János ezzel arra tanít, hogy csak az tud másoknak segíteni abban, hogy meglássák az Urat, aki maga is látja őt, vagyis személyes barátságot ápol vele. Csak az tud hitelesen beszélni másoknak az isteni Mesterről, aki maga is beszél vele. Fülöp, aki a kezdetektől követi Jézust (Jn 1,43–44) így válik az egyik első misszionáriussá az érdeklődő pogány világ számára.
Valószínűleg a mi környezetünkben is bőven, nagy számban élnek olyan férfiak és nők, akik nem ismerik még Jézus Krisztust, de titkon vagy kimondva ott él bennük a vágy, hogy találkozzanak vele.
Fel kell tennünk magunknak a kérdést: életünk, szavaink, tetteink hozzájárulnak-e ahhoz, hogy mások megláthassák rajtunk keresztül az Urat?
János evangélista hangsúlyozza: „Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van” (Jn 1,18). Ahhoz, hogy hitelesen tudjunk tanúságot tenni Jézusról, szükséges, hogy szüntelenül keressük és szemléljük az ő arcát, ahogyan a zsoltáros mondja: „Uram, a te arcodat akarom keresni” (Zsolt 27,8), illetve ahogyan Ferenc pápa tanítja: „az élő Krisztust szeretném szemlélni” (Amoris laetitia, 59.). Tekintetünk sokféle módon találkozhat Jézussal, de ezek közül kiemelkedik három lehetőség:
Az Úr arcvonásai a Szentírást olvasva rajzolódnak ki előttünk. Az Atya azt kéri tőlünk Jézusra mutatva: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” (Mt 17,5) Az isteni Mester pedig azt mondja: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni” (Jn 14,23). Vagyis Isten szavát rendszeresen hallgatva és olvasva egyre jobban megláthatjuk, azaz egyre mélyebben megismerhetjük Jézus Krisztust.
Az Eucharisztia misztériumában kitüntetett módon láthatjuk meg Krisztus arcát. Hiszen ő azért adta nekünk ezt az ajándékot, hogy állandó útitársunk legyen, és mindig rá tudjunk tekinteni (vö. Lk 24,13–35). A szentmisében, a szentáldozásban és a szentségimádásban tehát azt a nagy titkot és erőforrást ünnepelhetjük, hogy az Úr néz minket, és mi láthatjuk őt, mert Jézus Krisztus – Pál apostol szavaival élve – „a láthatatlan Isten képmása” (Kol 1,15). A Mester tekintetét csendesen szemlélve, arcának vonásai egyre inkább a mi arcvonásainkká válhatnak a Szentlélek által.
És természetesen megláthatjuk Jézust minden embertársunkban is, de leginkább a szegényekben, hiszen maga az Úr jelentette ki: „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40). Mivel azonosította magát a szenvedőkkel, ezért minden nehéz helyzetben lévő testvérünk tekintetén keresztül ő néz ránk.
Törekedjünk arra, hogy mindennap szemléljük Jézus Krisztust a Szentírásban, az Eucharisztiában és embertársainkban, és így egyre inkább képessé váljunk arra, hogy a Szentlélekkel együttműködve másokat is el tudjunk vezetni Jézus arcának meglátására, vagyis a vele való személyes barátságra!
Uram, Jézusom! Téged meglátni és megismerni nem csak értelmem feladata. Nem a tudás mennyisége. Hiszem, hogy téged megismerni csak a szeretet képes. A szeretet, mely vagy hasonlókat talál, vagy hasonlóvá tesz. Uram, megláttalak, megismertelek, és hasonlóvá szeretnék lenni hozzád.
Segíts, hogy hogy élő hittel tekintsek fel mindenkor keresztedre, mert ott talállak. Kereszted számomra nem fejezhet ki mást, mint az én viszont szeretetemet, a szolgálatomat, fenntartás nélküli önátadásomat, melyeket a tiédhez kapcsolok, hogy veled együtt győzzek. Úgy legyen! Ámen!