C év évk. 7. vas. 2022 - Lk 6,27-38
Kedves Testvérek!
Az evangélium szó jelentése: örömhír. A ma elhangzott jézusi szó rossz hír az ügyvédeknek, bíróknak és a bankároknak. Persze tudjuk, hogy milyen kevesen tartják magukat Krisztus parancsához, így nem lesznek munkanélküliek. Képzeljük csak el! A "sértett" nem szalad a bíróságra, hanem megbocsát. A hitelező nem követeli jussát: hát persze, hogy hozzá fordulnak, és nem a bankhoz.
A mai evangéliumi szakaszban az ellenségszeretetről tanított Jézus: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket.” Kijelentésével igen magasra teszi a mércét. Mondanivalója megértéséhez figyeljünk arra, hogy ezeket a szavait nem mindenkihez intézi. Most nem a nagy néptömegnek beszél, hanem csak tanítványainak, akik nem csupán hallják tanítását, hanem azzal a szándékkal hallgatják, hogy azt megszívlelik és életükben megvalósítják. Amikor ezt a beszédet leírja Lukács evangélista, minden kor minden emberéhez szól: valamennyi embernek törekednie kell arra, hogy nagy szeretettel forduljon még az ellenségei felé is.
Az ellenségszeretet lényeges pontja hitünknek.
Lényegében ez különböztet meg minket, keresztény embereket a más vallásokhoz tartozóktól. Több dolgot is felsorolhatnék, de talán az a legjellegzetesebb különbség, hogy még az ellenségeinket is szeretjük. Tesszük ezt egyrészt azért, mert Jézusnak ez volt a kérése, másrészt azért, mert a teremtő Isten is kivétel nélkül mindenkit szeret. Az ellenségszeretet alapja a megbocsátás, ami két összetartozó mozzanatból áll: bocsánatot kérek attól az embertől, akit megbántottam, és megbocsátok annak az embernek, aki vét ellenem, rosszat tesz nekem. Ez a két mozzanat olyan, mint a madárnak a két szárnya. Ha az egyik szárny törött vagy hiányzik, a madár nem tud repülni, hiába erős a másik szárnya.
Ezért mondja Jézus, ha áldozatot akarsz bemutatni az oltáron, és eszedbe jut, hogy embertárad véttette lened, hagyd ott az áldozatot, és menj haza, előbb békülj ki embertestvéreddel.
Jézus szeretetparancsa az ellenség szeretetében éri el csúcsát. Jót tenni azzal, aki rosszat tesz nekünk, valóban nem könnyű. Áldást mondani arra, aki átkoz bennünket, sohasem egyszerű. Az igazságtalanság mindenkinek fáj. Jézus azt kéri tőlünk, hogy legyünk jóindulatúak azokhoz, akik velünk szemben valamilyen igazságtalanságot követtek el. A rosszat nem lehet egy másik rossz cselekedettel legyőzni. Az erőszakot nem lehet megszüntetni újabb erőszakkal. A bosszú, a megtorlás világából át kell lépnünk a megbocsátás és a szeretet világába. Ezzel a jóságos Isten példáját követjük, aki szeretetét a hálátlanok, a hűtlenek és minden bűnös felé megmutatja.
Szent Kalkuttai Teréz anya, akit életében is annyi mindennel megvádoltak, ezt mondja:
„Ha tisztában vagyunk azzal, hogy bűnösök vagyunk, és szükségünk van a megbocsátásra, akkor nagyon könnyű megbocsátani másoknak. Ha pedig a másiktól szenvedés ér, fogadjuk mosolyogva. Ez a legnagyobb ajándékunk Istentől, hogy mosolygunk rá; hogy van bátorságunk egy nagy mosollyal elfogadni mindazt, amit másokban ad, és odaadni mindazt, amit másokban elvesz.”
Amikor tehát a mai evangéliumban Urunk ellenségeink szeretetére szólít fel, akkor azt kívánja tőlünk, hogy tekintsünk mélyebbre romlott tetteiknél. Az ellenségszeretet nem érzelmeskedés, az elkövetett gonoszság semmibevétele, hanem bár fájó, de igazi és valóságos jótett lelke megmentéséért.
A bocsánat elfogadásához valódi bűnbánat szükséges, a teljes amnesztia nem segít, mert nem változtatja meg az ember alapvető viszonyát tettéhez és azokhoz, akik ellen elkövette. A bűnt el kell ítélni, a bűnöst szembesíteni tettei következményeivel és súlyával, de a büntetést fel kell függeszteni, és Istenre bízni. Így lehetne esélyt adni neki, hogy látva, mit tett, felmerüljön benne a legnagyobb emberi lehetőség vágya: a bocsánatkérésé. Az olvasmány arról hallottunk, hogy Dávid megkímélte Saul király életét, és ezzel a tettével elérte, hogy a király megrendüljön, és bocsánatot kérjen. Ezt a lehetőséget nekünk is újra meg újra fel kell kínálnunk az ellenünk vétkezőknek.
Persze, ha szemtől szembe vádaskodnak ellenünk, vagy akár még átkoznak is minket, ezt mindig könnyebben tűrjük, mintha a hátunk mögött mondanak valami rosszat rólunk.
Az a Jézus, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, aki köztünk élt, jól tudja, hogy milyen könnyen felháborodunk már egy kis igazságtalanságon is. Tanultam ma tőle? Ha rosszat tettem, képes vagyok bocsánatot kérni? Ha a másik az igazságtalan, vagy aljas, akkor viszont a szememben ő egy szánalomra méltó és egy szerencsétlen ember, akiért imádkoznom kell.
Vagyis keress mentséget az ő számára is a jó Istennél. Ha kell, szinte kétségbeesetten keress, és ha úgy érzed semmi felmentőt nem találtál az ő számára, akkor mondd el Krisztus Urunk szavát: „Atyám, bocsáss meg neki, mert nem tudják, mit cselekszenek!”
Mindez azonban még nem a tökéletesség. Legjobb barátaitól Jézus még többet vár. Ők a szentek. Egy harmadik elv teszi őket azzá. Ez a példaadás elve: Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak. Ezt értelmezhetnénk előlegként is: előlegezd meg a bizalmat! Jézus tehát azt is elvárja tőlünk, hogy az új erkölcsöt ne másoktól kérjük számon: ne ellenfeleinktől, ne a kormánytól, ne a pogányoktól, hanem magunktól. Mindenek előtt: nem taktikázva, mindig csak olyan léptékben, ahogy ők is teszik, és semmi viszonzást ne várva.
Befejezésül Loyolai Szent Ignác imájával kérlek Uram!
„Örök Ige, Isten egyszülött Fia! Taníts meg bennünket az igazi megbocsátásra és nagylelkűségre ellenségeink és üldözőink iránt. Adjunk számolgatás nélkül, nem törődve a másoktól kapott sebekkel; áldozzuk fel magunkat, más jutalmat nem várva, csak azt a tudatot, hogy ezzel is legszentebb akaratodat teljesítettük.” Úgy legyen! Ámen!
Hívek könyörgése, C év. évközi 7. vasárnap:
Pap:
Imádkozzunk testvéreim, mennyei Atyánkhoz, aki jóságos a hálátlanok iránt is, és felkelti napját igazakra és hamisakra egyaránt!
Felolvasó:
1/ Add meg Urunk, hogy az önzés és az erőszak helyében a szeretet és a nagylelkűség uralkodjék a világon!
2/ Segíts minket, hogy keresztényként arról lehessen felismerni bennünket, hogy szeretettel vagyunk embertársaink iránt!
3/ Adj erőt Urunk, hogy sohasem neheztelünk azokra, akik önhibájukon kívül okoztak kárt nekünk!
4/ Mutass utat Urunk, hogy szeretettel tudjuk felhívni a másik ember figyelmét hibájára, és a segítő szándékot fedezzük fel a minket figyelmeztetőben!
5/ Add Urunk, hogy a fiatalabb nemzedék ne ellenséget lásson az idősebbekben, hanem készségesen tanuljon tőlük tapasztalataikból, tudásukból!
6/ Megbocsájtó Urunk! Az elhunyt igazakat örvendeztesd meg a kiállt próbatétel büszke örömével és mérd jutalmukat a te végtelen bőkezűségeddel!
Pap:
Teremtő és megváltó Istenünk! Te magad adsz példát a türelemre, a megbocsátásra, a szeretetre. Segíts minket, hogy mindennapjainkat áthassa a szeretet, és ebből türelem és megbocsátás fakadjon, így váljunk szereteted jelévé a világban! Krisztus a mi Urunk által!