június 30, évközi 14. vasárnap

C év évk. 13. vas.

Bevezető a szentmise kezdetén
Urunk Jézus nem hagyott kétséget afelől, hogy a keresztény élet súlyos következményekkel, nemegyszer nehéz döntésekkel és komoly áldozatokkal jár. A megdicsőülés útja a szenvedéseken át vezet. Ugyanakkor megígérte, hogy aki útját követi és azon mindvégig hűségesen kitart, vele együtt elnyeri az örök életet.
Ma ugyancsak ebben a reményben gyűltünk össze.  Jézus szava ne úgy maradjon meg bennünk, mint egy szálka. De úgy sem, hogy mintegy megszelídítjük, alakítjuk.

Bevezetők az egyes szentírási részek felolvasása előtt:

Az olvasmány előtt: 1Kir 19,16b.19-21
Az olvasmány a Királyok első könyvéből, egy ószövetségi meghívásról szól. Illés próféta élete vége felé megbízást kapott az Úrtól, hogy kenje fel prófétává Elizeust. Elmegy, és megtalálva az éppen szántó Elizeust, ráteszi köpenyét. Elizeus otthagyva mindent, Illés nyomába szegődik. Elizeus megértette: ha neki kell mestere küldetését folytatnia, arra neki is rá kell tennie az életét. Ezért búcsúzik el és mutat be áldozatot, hogy Isten segítségét kérje. A próféták ebből a szempontból előképei voltak Krisztusnak.
   Mire nyissuk ki a fülünk az olvasmány felolvasásakor?
Figyelnünk kell Isten akaratára. Ha felismertük, meg kell tennünk maradéktalanul.
Elizeus meghívása hasonlít a papi hivatáshoz: ráborította palástját.
A hívatás szavát mindenkinek habozás nélkül kell követnie.
Emberi kapcsolatok nem tarthatnak vissza a hívatás követésétől.
Aki tisztán felismerte a hívatás szavát, annak szakítania kell eddigi életmódjával és önmagát teljesen Krisztus követésének kell szentelnie.

A Szentlecke felolvasása előtt:  Gal 5,1.13-18
    A Szentleckét Szent Pál apostol galatáknak írt leveléből halljuk. Szent Pál apostol a meghívás feltételének tartja a szabadságot. Ez abban áll, hogy ellene tud mondani a keresztény ember a testnek, amely mindig a lélek ellen tusakodik. Állandó harc van a test és a lélek között, mert mindkettő maga szeretné irányítani az embert. Még cinikusan meg is jegyzi az apostol, hogy „ha egymást marjátok és rágjátok, vigyázzatok, nehogy felfaljátok egymást”. Ezért kell követni a Szentlélek indításait, mert segít, hogy a lélek diadalmaskodjék bennünk.
Krisztus követése a szellem szabadságát jelezte, de csak azok számára, akik megszabadultak a testi vágyak szolgaságától. Ezt a szabadságot csak a szeretet gyakorlásában lehet megtapasztalni. Ezt tárja elénk a kijelentés: Ha a Lélek vezet benneteket, akkor nem vagytok a törvény alatt. A Szentlélek éppen arra képesít, hogy kifejezzük szeretetünket Isten és az emberek iránt, és akkor nem érezzük, hogy a törvény kényszerének engedelmeskedünk.
     Mire figyeljünk, amikor halljuk a mai szentleckét?
A szabadság nem egyenlő a szabadossággal. A keresztény ember megszabadult az ószövetségi törvény szolgaságából.
A keresztény szabadság célja a szeretetszolgálat.
Az igazi keresztény szabadságot ne tévesszük össze a szabadossággal.
Aki bűnt követel el, a bűn szolgaságára jut, jóllehet hívatása a szabadság.
A szabadság azt jelenti, hogy szabadon gyakorolhatjuk a szeretet parancsát.
A szeretet parancsában benne van minden más parancs.
Kövessük a bennünk lakó Szentlélek indítását, és akkor elkerüljük a test szolgaságát.

Az evangélium felolvasása előtt:  Lk 9,51-62
Mire figyeljünk az evangélium felolvasása közben?

Ha egyszer Krisztus mellett döntöttünk, ne inogjunk meg, és ne tekintsünk hátra.
A keresztény mindenütt – otthon, munkahelyén – Krisztust követe: előkészíti Krisztus jövetelét a lelkekben.
Legyünk türelmesek. Ha Isten azonnal lesújtana minden bűnösre, mi talán megmenekülnénk? A halál pillanatáig még mindenki megtérhet.
Jézus nem ígér követőinek anyagi biztonságot. Nincs hova fejét lehajtsa, halljuk.
Krisztus követése nem tűr mellékcélokat (nem tekinthet hátra).

Beszéd:
A beszédnek azt a címet adtam: Jézus követése
A mai evangélium legsürgetőbb keresztény feladatként a kereszthordozás komolyságát emeli ki, amely nem tűr félmegoldásokat. Jézus tanítványaitól sokat várnak el: azt, hogy  bebiztosítás nélkül éljenek, esetenként a meglévő, szoros társadalmi kötöttségektől is el kell tudni oldani magukat, radikálisan elfordulni a múltbelitől, régitől, mindattól, ami halott, és az új, a jövőbeni mellett dönteni, Krisztus mellett, az élet, a hit mellett.
Lehetséges Jézusnak ilyen formában levő követése?
1400-as évek elején született egy könyv, Kempis Tamás írta, a címe Imitatio Christi. A mai napig a Biblia után legnagyobb példányszámban kiadott könyv. Magyarra így fordították le: Krisztus követése. Azonban a szó szerinti fordítás többet fejez ki. Imitáció, imitál, mi is ismerjük ezt a szót, azt jelenti, hogy utánoz. Tehát „Krisztus utánzása” a címe ennek a könyvnek, ha szóról szóra akarjuk lefordítani. A könyv célja, hogy rábírja az olvasót: úgy alakítsa, formálja a lelkét, hogy aztán imitálni, utánozni, követni tudja Jézust. Mi nem a középkorban, hanem most, a 21. században élünk, nekünk itt kell követnünk Jézust. Jézus a mai evangéliumban a három, őt követni akaró személy esetével a XXI. századi embernek is elmagyarázza, mit jelent őt követni, mit jelent az ő életét utánozni, imitálni.
        Az első esetben Jézus azt tanítja meg nekünk, hogy aki őt követi, annak a sorsa hasonló lesz az övéhez. Egy magabiztos személy lép oda Jézushoz. „Követlek, bárhová mégy.” Rendben, de van úgy, hogy nincs hol aludnom – mondja Jézus – , ez a sors neked is kijuthat. Jézust nagyon sokan kigúnyolták, áskálódtak ellene új tanítása miatt. De ugyanakkor éppen emiatt sokan megszerették, kedvelték őt. Ez a helyzet ma is a Jézust utánozni akaró emberrel. Osztozik Jézus sorsában. Ez az első dolog, amit Jézus a lelkünkre köt, ha őt követni akarjuk.
     A második esettel azt tanítja meg nekünk, ma élőknek, hogy ne húzzuk az időt, ha követni akarjuk őt. Hallottuk, hogy akit megszólított Jézus, még haza akart menni, csak azután Jézussal tartani. Mennyien húzzák, halasztják az időt Jézus utánzásában, követésében. Majd idős koromban. Most nem érek rá. Nincs időm. Majd ráérek imádkozni nyugdíjas koromban. Nem biztos, hogy lesz idős kor.
       A harmadik esetben azt tanítja meg nekünk Jézus, hogy előre kell nézni, rá kell koncentrálni, amikor őt akarjuk követni. Azt az értékrendet, azt a tanítást kell követnünk, amelyet ő kínál fel nekünk.
     Tehát ne azokat kövessük, akik behízelgő és szellemileg könnyen emészthető módon szólnak az emberekhez, igyekeznek őket manipulálni, és könnyed, laza, semmire sem kötelező, semmiért felelősséget nem vállaló, szórakozásközpontú életvitelre biztatják őket. Harmadsorban tehát csak Jézusra kell tekintenünk, hogy őt tudjuk követni: csak előre kell néznünk, nem pedig visszafelé és más irányokba. Érdemes a három személy valamelyikének helyébe képzelni magunkat. Készek vagyunk-e határozottan indulni Jézus nyomában? Készen állunk-e, hogy azonnal, késlekedés nélkül kövessük őt? Jézus érthető módon világosít fel követésének mikéntjéről, amely egy mondatban így hangzik: Vállalva a közösséget Jézussal, vállalva az ő sorsát is, nem késlekedve, nem visszafelé tekingetve kell Jézust követnünk és utánoznunk.
A keresztény embernek nem is lehet más kívánsága, hogy a földi küldetését teljesítő Krisztus példája nyomán, a szentségi jelek által megerősödve teljesítse földi hívatását, és elérjen végső céljába.
     Uram, Jézus!
3 embernek három konkrét meghívást adtál. Vajon nekem mit mondanál?
Sokszor céltalan vagyok, határozatlan. Máskor kapkodok, és tehetetlenségemben kifáradtam. Várom a válaszod.
Talán tudok olyan csendet és nyugalmat teremteni lelkemben, hogy hozzám szóló szavad a lélek mélyén megnyugtasson, megtisztítson. azután adj összeszedettséget és jó elhatározást, hogy szívvel-lélekkel kövesselek téged!  Ámen!