november 19, Szent Erzsébet

A év évk. 33. vas. 2017. nov. 19.   Szent Erzsébet  - OLVASMÁNY  Péld 31,10-13. 19-20. 30-31

                   Derék asszonyt ki talál?
         Értéke a gyöngyét messze meghaladja.
                   Férje egész szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele.
         Mindig javára van, sohasem kárára, életének minden napján.
       Előteremti a gyapjút és a kendert,  és mindent beszerez ügyes kézzel.
                   Kinyújtja karját a guzsaly után, és kezével megfogja az orsót.
         Kiterjeszti kezét az elnyomott fölé, a szűkölködőnek meg karját nyújtja.
                   Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az istenfélő asszony dicséretet érdemel.
         Magasztaljátok keze munkájáért,  és a városkapuknál dicsérjétek tetteit.
         Ez az Isten igéje.

Bevezető:
A mai vasárnap három fő gondolata.
Az első a Példabeszédek könyvéből, a bölcs, szorgos asszony. A második az evangéliumból a talentumait jól kamatoztató szolga. És a harmadik, a mai nap szentje: Árpád-házi Szent Erzsébet szolgáló szeretete.
Tehát az olvasmányokban és Szent Erzsébet személyében olyan példaképekkel találkozunk, akik erőteljes és dinamikus keresztény életre serkentenek minket. A keresztény élet ugyanis nemcsak tétlen várakozás Isten ígéreteinek beteljesülésére, hanem éber és józan küzdelem is Isten országának eljöveteléért. Így újra és újra feltehetjük magunknak a kérdést: vajon a tétlen várakozás vagy a józan tevékenység jellemzi-e keresztény életünket. Mi mindenesetre azon krisztushívők közé szeretnénk tartozni, akik nemcsak a mának élnek és ölbe tett kézzel várják a holnapot, hanem a hit jövőbe vetett reményével a tevékeny élet kockázatára is vállalkoznak.
         Szentmisénk elején forduljunk bizalommal Istenünkhöz, kérjük, hogy bocsássa meg eddigi jóra való restségünket és adjon nekünk apostoli buzgóságot az evangélium szolgálatában.

Kedves Testvérek!
         A Példabeszédek könyve végig az igazi bölcsességről beszél. A végén ezt a bölcsességet összefoglalja és megszemélyesíti a jó feleség alakjában. Példabeszédek könyvének végső szerkesztését a Krisztus előtti V. századra teszik. Amit ma hallottunk, a könyv befejező szakasza: az ószövetségi női és anyai eszményképet énekli meg 22 soros alfabetikus akrosztichonban (minden sor a héber ábécé egy-egy betűjével kezdődik ábécé sorrendben).
Milyen az igazi nő eszménykép?
A Példabeszédek könyve szerint megvannak benne a szép emberi tulajdonságok: a munkaszeretet, okosság, áldozatkészség, megfontoltság és hűség. Nem a hiúság kielégítésében keresi élete célját, hanem Isten akaratának megtevésében.
    Az ilyen asszony drága hitves, gondos háziasszony, igazi kincs, a ház szerencséje. Övé a valódi bölcsesség: az istenfélelem! Isten nagyságának és közel voltának félő-tisztelő tudatában él. Nemcsak övéinek dolgozik, de bőkezű a szegényekhez is. Boldog, ha adhat, segíthet, így tehát Istenhez hasonlít.
Beszélgetéseinkben gyakran felmerülő kérdés – milyen is az igaz, a derék ember? – Hisz mindig is szükség volt, és szükség van, lenne, életünket eligazító példaképekre.
Számunkra a mai első olvasmány kérdése: „derék asszonyt ki talál?” – nem üresen hangzó, költői kérdés. Ugyanis Árpád-házi Szent Erzsébetben, akit ma ünneplünk, derék asszonyra találunk.
Sík Sándor „a női eszmény megtestesülésé”-nek nevezte őt. Példaképünk, mert tiszt szívű szerelmes lány volt, és szerelme nem csökkent házasságkötése után sem. Példás családanya és feleség. Valamint nagy jótékonykodó, segítő.
Az ő élete nagyon szépen gyakorlatba ülteti a mai vasárnap evangéliumát – amely az ajándékba kapott talentumokról szólt.
Néha úgy találjuk, hogy mi alig kaptunk olyan adományokat, amelyeket kamatoztatni tudnánk. Gyakran, sokkal többre vágyunk, mint amink van. Szent Erzsébet életében azt látjuk, hogy nagyon szépen kamatoztatta élete változásai között azt a nagyszerű lelki adományt – amely mindenkinek a rendelkezésére áll, hogy Krisztushoz kapcsolódik az élete. Leginkább az a biztató az ő példájában, hogy bármilyen életkorban lévőnek, és bármilyen élethivatású embernek példaképe lehet.
            Ifjú korban, nagy felelősség tudattal készült a házasságra – fontos volt számára, hogy lelkileg is érett legyen erre a fontos lépésre. Pedig a környezete nem tűrte buzgó vallásosságát – de ő minden intrika ellenére férjhez ment Lajos grófhoz – akit szeretett.
            Házasságkötése alkalmával nem vette fel a rangjához kijáró díszeket, mert azt mondta, hogy ő nem tesz koronát a templomban, miközben Krisztus fején töviskorona van. Házassága idejére szó szerint alkalmazható rá a Példabeszédek Könyvéből. „Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az istenfélő asszonynak kijár a dicséret. Férjének szíve bátran ráhagyatkozhat, mert mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján.” Boldog házasságukban, férjével egymást buzdították Isten szeretetére.
           Szent Erzsébet sokat fáradozott az irgalmas szeretet gyakorlásában. Ezért is lett a szeretet szolgálat védőszentje. Elhagyott gyerekek részére menhelyet létesített. Lelki vezetője Martburgi Konrád jegyezte fel, hogy szerzetesnők és szerzetesek gyakran látták titokban az imádság idején arcár fényleni és szinte a nap sugarai ragyogtak a szemében.
Egy legenda szerint Erzsébet egyszer férje ágyába fektetett egy leprás koldust. Hazatérő férje, a szobába belépve ott találja Erzsébetet, és kis megrökönyödés után mellé térdelve már ő is a megfeszített Krisztust látja az ágyában, és ekkor értette meg felesége „esztelen” szeretetét.
Szent Erzsébet a felebaráti szeretet védőszentje. Ugyanis Erzsébet gyermekei születése után sem hagyott fel a rászorulók és a ferences testvérek támogatásával, és Assisi Szent Ferenc megtérésének történetét megismerve még inkább megerősödött abban, hogy követni akarja a keresztre feszített Krisztust, akit a szegényekben ismert fel. Rövid életének utolsó éveit kórházában töltötte, de nem mint beteg, hanem, mint segítő: mindig szeretettel és alázattal ápolva a szegényeket és betegeket. Fáradhatatlanul szolgált, szeretetből: enni adott az éhezőnek, inni a szomjazónak, ruhát adott a ruhátlanra.
Az ifjú hitves hat év boldog házasság után özvegy lett: 1227-ben búcsút kellett vennie férjétől, aki II. Frigyes német-római császár oldalán keresztes hadjáratba indult, és a dél-itáliai Otrantóban vesztette életét, 27 éves korában. Lajos halála után testvére vette át a hatalmat, mondván, hogy Erzsébet nem lenne képes az uralkodásra. Kiűzték a várból és éjszakára egy rozzant ólban húzta meg magát, és Te Deumot énekelt, hogy szegénységében Krisztushoz lett hasonlóvá. Továbbra is ugyanolyan nagy szeretettel ápolta és gondozta a szegényeket – de most már lelke kincseit osztogatva.
Sokat nélkülözött, gúnyolták, elkergették; béketűréssel viselte a megaláztatásokat. Városról városra járt, ahol szükség volt segítségére, dolgozott, ápolta a betegeket, megvarrta ruháikat.
Később, rokonai segítségével, Marburgba költözött, és belépett a ferences rendbe. Javait és élete hátralévő esztendeit a betegek és rászorulók gondozásának szentelte. 1228 nagypéntekén Erzsébet néhány ferences barát jelenlétében lemondott a világi javakról; kórház építésébe kezdett, ahová befogadta a földönfutókat, betegeket, és ő maga gondozta őket.
Amikor meghalt, mindössze huszonnégy éves volt.
Mire tanít a Példabeszédek könyve, és Szent Erzsébet példája?
  Arra, hogy minden munkámat, feladatomat odaadó megbízhatósággal kell végeznem, csak így lehet belőlem értékes, szent ember.
   Futó Károly atyát sokan ismerték. A múlt héten hunyt el. Egy mondatban foglalható össze papi bölcsessége: „Szentnek kell lennünk, ha nem leszünk szentek, kár volt megszületnünk.”
A dologtalanság, a lustaság és a hanyagság satnyává teszi a lelket. Munkám minősége pedig vagy gazdagítja, vagy sorvasztja egyéniségemet. És ha mindezt Isten nevében, az ő áldásával teszem, már csak erőt kell kérnem hozzá Istenemtől.
Szent Erzsébet példája buzdítson bennünket is arra, hogy fedezzük fel magunkban az Isten szeretetének nagy talentumát lelkünkben – és ennek erejében, a mindennapok gyakorlatában kamatoztassuk azt mások és a magunk javára. Például úgy, hogy ma szívesen adakozunk az egyházunk felszólítására, a magyar katolikus karitász javára, a nehézséggel küzdő családok, szegények megsegítésére.
Uram, Jézus Krisztus!
Kérlek a mai vasárnapon, hogy tanuljuk meg szeretni életünket, igent mondani rá, minden örömével és fájdalmával, nyereségeivel, és veszteségeivel, hanyatlásával és felemelkedésével együtt. Adj nekünk erőt, hogy mindig nyitva tartsuk szemünket és fülünket Szentlelked előtt. Szent Erzsébet közbenjárására pedig add, hogy az életet, amelyet nekünk adtál, a maga teljességében éljük meg. Legyünk bátrak adni a jót, és kapni, elfogadni, amikor szükséges. Ámen!

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
November 19, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe

Pap:

Kérjük, Testvéreim, Isten irgalmának követét, Urunkat, Jézus Krisztust, hogy kegyelmével szítsa fel bennünk az irgalmas felebaráti szeretetet, Árpád-házi Szent Erzsébet példájára.

Felolvasók:

1.    Olts szívünkbe, Urunk, igazi engedelmességet, hogy maradék nélkül, lelki derűvel, segítő szívvel teljesítsük állapotbeli kötelességeinket.

2.    Erősítsd Urunk hitünket, hogy Szent Erzsébet példájára, Téged lássunk és szolgáljunk minden embertársunkban.

3.    Add meg Urunk a lelki függetlenséget, hogy miként Szent Erzsébet, mi is vidám lélekkel, nagylelkűen tudjunk adakozni.

4.    Engedd Urunk, hogy ne csak büszkén, vagy ámulva tekintsünk szent őseinkre, hanem tetteinkkel kövessük is őket.

5.    Add Urunk, hogy magyar szentjeink imája és közbenjárása mennyei Országodba vezesse nemzetünket.

Pap:

Urunk, Jézus Krisztus! Te 1000 évvel ezelőtt, az akkor alig megtért magyarságnak oly sok vonzó életű szentet adtál. Kérünk, Szent Erzsébet érdemeiért és közbenjárására érintsd meg népünk tagjainak szívét, hogy szeretetre lobbanjanak Irántad, és a jótékony, irgalmas felebaráti szeretetben szolgáljanak Téged, Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké