C év nagyböjt 4. vas. 2022.03.27 - Lk 15,1-3.11-32: a tékozló fiú
Bevezető
A mai szentmise evangéliuma a tékozló fiú klasszikus példabeszédében tárja elénk azt az igazságot, hogy Isten végtelenül irgalmas, aki a megtérő bűnösnek szívesen megbocsát. Ez ugyanis eszünkbe juttatja azt a szomorú tényt, hogy nehezen tudunk megbocsátani egymásnak. Pedig naponként imádkozzuk: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” - Miért van ez így? Azért, mert attól félünk, hogy csorbát szenved az igazságosság. Arra gondolunk, hogy a megbocsátással lovat adunk a gonoszság alá, és elsősorban büntetést érdemel az, aki minket megbántott, nem pedig megbocsátást. Ámde, ha Isten nem tartja igazságtalannak a megbocsátást velünk szemben, mi sem tarthatjuk annak egymással szemben. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Beszéd:
A bűnösöket érdekelte, mit mond Jézus. A jól szituáltakat és az okosakat nem, azok bírálták őt.
Jézus ezért a tékozló fiú története nagy erővel beszél Istenről, megmutatja nekünk az Ő arcát, vagy még inkább az Ő szívét. Ismerni Istent: Ő a mi Atyánk, aki szeretetből teremtett, szabadságot adott nekünk és lelkiismerettel ajándékozott meg. A mennyei Atya szenved, amikor elvész valaki, és örül, amikor visszatér hozzá gyermeke.
A Vele való kapcsolatunk hasonló, a gyermek és szülő kapcsolatához. Először a gyermeknek szüksége van szüleire, aztán önállóságot követel, végül, ha egészségesen fejlődik, akkor eljut egy érett kapcsolatra, amely hálára és hiteles szeretetre épül. Ezeket a szakaszokat láthatjuk az ember Istennel való kapcsolatában is. Van egy időszak, amely hasonít a gyermekkorra: a vallásosságot a szükség, a függőség ösztönzi. De ahogy az ember növekszik, szabadulni akar az alárendeltségből, szabad és felnőtt akar lenni, maga akar dönteni, és azt is gondolhatja, hogy Isten nélkül is képes élni. Ez szakaszban az ember eljuthat az ateizmusig, de gyakran éppen Isten igazi arcát kívánja megismerni.
Szerencsénkre Isten hűséges, Ő soha nem hagy el minket, de ha mi el is távolodunk magunktól és elveszünk, Ő akkor is követ minket szeretetével, megbocsátja tévedésünket, szól hozzánk belülről, lelkiismeretünk által és visszahív minket.
Ebben a példabeszédben a fiúk ellentétesen viselkednek: a fiatal elhagyja otthonát és egyre mélyebbre süllyed, míg az idősebb otthon marad, de neki is éretlen az atyával való kapcsolata. Amikor a fiatal visszatér, az idős nem örül, mint az atyjuk, ellenkezőleg, mérges lesz, s nem akar bemenni.
A két fiú az Istennel való kapcsolat két éretlen módját jeleníti meg: a lázadást és naiv engedelmességet. De mindkét esetben megtapasztalják az atya irgalmát. Csak a megbocsátás és egy olyan erős szeretet által, ami nagyobb a nyomorúságunknál és érdemünknél léphetünk be igazi gyermeki és szabad kapcsolatba Istennel.
Az Isten valód tulajdonságait Jézustól ismerjük meg, Benne mutatja meg igazán Isten az Ő arcát. A tékozló fiú megértette, hogy Isten parancsai nem a szabadság és a szép élet akadályai, hanem jelzőtáblák azon az úton, amelyen megleljük az életet.
Rájött arra is, hogy a munka és a kötelesség nem önmagáért van, hanem másokért, és ez teszi gazdagabbá az életet. Pont a munka és az erőfeszítés adja meg az élet értelmét, az öröm pedig az, hogy részt veszünk a világ építésében, de eközben szabadabb és szebb lesz életünk.
Milyen az idősebb fiú, aki otthon maradt? Az ő irigy viselkedésében látjuk, hogy belül ő is azon gondolkodott, hogy talán sokkal jobb lenne, ha szabadságát a maga javára használni. Szívében talán ő is „hazatért” és megértette, hogy mi az élet, hogy lehetséges Istennel, az Ő Igéjével élni, közösségben a család tagjaival, a család tevékenységével, közösségben Isten nagy családjával.
Pilinszky János költőt, gondolkodót idézem „Kő és kenyér” című művéből:
„A tékozló fiú története nem egyes bűnösök története, hanem az egész emberiségé, minden emberé. Minden vágyunk, ami legmélyén nem az Istenre való tökéletes ráhagyatkozást tartalmazza, lényege szerint távolodást jelent az atyai háztól, és minden lépésünk, legyen bármi az, mit az Istenre való hagyatkozás vágya vezérel, lényege szerint mindig közeledés. ... Legtöbben olyan tékozló fiúk volnánk, kiknek távolodó és közelítő léptei hetenként, naponként, s nem egyszer óránként váltják egymást azon a bizalmi úton, hol választanunk kell kő és kenyér között.”
A tékozló fiú történetét végig elmélkedve talán az lenne az életfeladatunk, vagyis fejlődésünk tendenciája, hogy a választható szerepkörök egyre pozitívabbak legyenek. Mint ahogy igaz az a mondás: „Ne hülyéskedj, mert úgy maradsz!”, igaznak kell lenni annak is, hogy szaporítsd az életedben az Istennek tetsző megnyilvánulásokat, és egyszer csak úgy maradsz! Tudniillik Istennek tetsző leszel. A tapasztalat mégis az, hogy nagyon sok ember egy „vargabetű” után fordul meg az ember a jó irányba, ha felfogja, hogy korrekcióra van szükség az életében, keresztény szóhasználattal: megtérésre, visszatérésre.
Uram, Jézusom!
A tékozló fiúról szóló példádat hallgatva, eléd állok, és megkérdezem önmagamtól: a helyes úton járok? Felelősséggel végzem azt, amit teszek? Vagy csak együtt úszok az árral? Vagy tovább haladok azon az úton, amiről persze tudom, hogy a magam, vagy mások romlását okozhatják, de kényelmesnek tűnik? A mai vasárnapon szent színed előtt számon kérem önmagamtól, mennyi a valóság eddigi ígéreteimből. Egy dologban mindenképen húzz vissza engem: amikor elaltatnám lelkiismeretemet, ébressz fel tudatomra.
Segíts, mert az isteni élet megvalósítása csupán saját erőfeszítésemmel nem megy: jó szándékomhoz add hozzá kegyelmedet, irgalmas szeretetedet. Ámen.
Hívek könyörgése
Pap:
Testvérek! Forduljunk bizalommal mennyei Atyánkhoz, aki mindig könyörülő szívvel van irántunk!
Felolvasó
1. Istenünk, segíts bennünket, hogy Szent Fiad tanítása és példája szerint mindenkor a megbocsátás szelleme töltsön el minket a bűnösökkel szemben.
2. Tartsd távol tőlünk a harag és a bosszú minden megnyilvánulását.
3. Segítsd Egyházadat, hogy ne szűnjön meg hirdetni a népek közötti kiengesztelődés fontosságát, ami a béke alapja.
4. Istenünk, adj türelmet és kitartást azoknak, akik a tartós béke megteremtésén, az ukrajnai háború megszüntetésén fáradoznak.
5. Segítsd a házastársakat, hogy mindig meg tudjanak bocsátani egymásnak, és ezzel biztosítsák az állandó családi békét.
Pap:
Mennyei Atyánk! Köszönjük neked, hogy végtelen irgalommal vagy irántunk. Kegyelmed erejével mi is meg akarunk bocsátani egymásnak, a Te Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Amen.