Advent 7. napja, december 3, szombat, Xavéri Szent Ferenc áldozópap
„…megesett a szíve rajtuk,” (Mt 9,37)
Jézus irgalmas, és mindig segít a nép nyomorán.
Jézus az Emmanuel, a velünk lakó Isten, aki annyira szerette az embereket, hogy közöttünk verte fel sátrát, ápolta őket, bekötözte és gyógyította a sebeiket. Urunk Jézus azonban nem csak föláldozta magát az emberekért, hanem követőit, barátait a vele együttműködésre hívta, és hív minket is. Különböző módon, de minden keresztényt arra hív, hogy én is legyek együttérző, jóságos. Urunk Jézus mindenben alkalmazkodott egykoron az emberek konkrét élethelyzetéhez, együtt, járt kelt velük, fogadta el meghívásukat. Hasonlóan nekünk Krisztus követőknek is így kell alkalmazkodnunk embertársaink körülményeihez, és magunkara venni azokat. Életünkkel hirdetni az evangéliumot, és szerető szolgálatunkkal tanúságot tenni róla.
Lelkiismeretvizsgálat:
Tudom, az isteni üdvösségnek át kell ölelni a teljes emberi mivoltot. Mennyire engedem át például a mai napomat az isteni terv megvalósulásának? Vagy a munkámat, kötelességeimet akadályozó tényezőnek látom ebben? Vagy Isten jóra vezető eszközének?
Xavéri Szent Ferenc:
Imádlak Atyaisten, aki engem teremtettél. - Imádlak Fiúisten, aki megváltottál. - Imádlak Szentlélek Isten, aki megszenteltél és megszentelsz. Úgy legyen, ahogy te akarod. Teljesen Gondviselésedre hagyatkozom. Tégy velem akaratod szerint!
Imádság:
Avilai Nagy Szent Teréz, Belső várkastély VI.3
„Könyörülj rajtam Istenem, és rendezd úgy a dolgot, hogy legalább némi részben teljesüljön a vágyam: hadd szolgáljak a te dicsőségedre! Ne vedd tekintetbe azt, hogy nem érdemlem meg, sem azt, hogy természetem oly nyomorult. Elég hatalmas vagy te arra, hogy a nagy tenger is visszahúzódjék, a Jordán folyó is megálljon….. Nyújtsd ki hatalmas karodat Uram! Nyilvánítsd ki nagyságodat egy gyönge nőben!” (férfiban…)