évközi 6. vasárnap február 12

A év évközi 6. vas. 2017  - Mt 5, 17-37

Bevezető
A mai evangéliumban 3 ószövetségi törvény jézusi újrafogalmazást halljuk, a haragról, a házasságról és az esküről. A régi törvény számtalan rendelkezése helyett a hívő embert Jézus törvénye köti, amely a szeretetparancsában – adásban, szolgálatban, szelídségben – teljesedik ki. A törvények mindennapi életünkben is fontosak, hiszen nélkülük nem tudnánk harmóniában élni. De megvalósításuk csak akkor hiteles, ha nem elvárásból, illemből, kényszerből, hanem belső meggyőződésből gyakoroljuk azokat.
-  Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kedves Testvérek!
Egy srác elment az idős, de sokat tapasztalt plébánosához és megkérdezte: „Atya, bűn-e az, ha a barátnőmmel alszok?” A plébános megrázta fejét és ezt felelte: „Nem! Dehogyis!” A fiú felkiáltott: „Nagyszerű!” Mire a plébános hozzátette: „Ameddig, tényleg csak alszotok!”
A szeretettel, szerelemmel kapcsolatban nagyon sok kérdés merül fel. „Házasság hete” és a Valentin nap következik a jövő héten, mely felteszi nekünk a kérdést: „Mit mond nekünk a mai evangélium a szeretetről?” 3 fontos üzenetben beszél az igazi szeretetről: a harag, a házasság, és az eskü tükrében.
Az első a harag:
         „Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat.”
         Ez a rész két fontos dologra emlékeztet minket, amelyekről hajlamosak vagyunk elfelejtkezni, nevezetesen - a szeretett személyek közé tartozik a testvéred is, - valamint társad jó fokmérője a te lelki hőmérsékletednek.
Valójában a társad saját lelki állapotod mércéje is. Sok ember soha nem látja, mennyire türelmes vagy türelmetlen, mennyire gondoskodó vagy önző, mennyire felelős vagy éretlen, amíg meg nem házasodik, vagy mélyen nem él meg egy fontos barátságot. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, ha nem tudsz igazán szeretni, akkor a lelki életeddel is gond van! - Jézus azt mondja, ha áldozatot akarsz felajánlani Isten oltárán, és ott egyszer csak eszedbe jut, hogy társad tett valamit ellened, tedd le ajándékodat az oltár mellé, menj haza - (mert ő nem jött veled a templomba, kezdjük ezzel), - rendezd el vele a dolgot, majd gyere vissza a templomba, vedd áldozatodat és ajánld fel azt. Máskülönben, ha úgy ajánlod fel áldozatodat az oltáron, hogy nem rendezed ügyedet társaddal, az éppen olyan elfogadhatatlan lesz, mint Káin áldozata. Más szavakkal, akkor ajánlasz fel Istennek tetsző áldozatot és imádkozhatsz Hozzá hatékonyan, ha kibékültél felebarátoddal, szomszédoddal, házastársaddal.
    – „Egy autó egy másikat próbált megelőzni egy vidéki mellékúton. De egyik vezető sem akarta elengedni a másikat. Egymás mellett haladva versenyeztek, küzdve a győzelemért, haragtól fűtve. Egyikük sem vette észre a harmadik autót, amelyik szemből közeledett, csak akkor, amikor már túl késő volt.” Mindennapi életünkben talán nem túl gyakori az ilyen végzetes harag. A harag egyébként természetes érzés, amely csak néhány másodpercig tart, aztán elpárolog. A baj akkor kezdődik, ha felfújjuk vagy elfojtjuk. Az elfojtott harag lezáratlan üggyé válik, és általában nem a megfelelő helyen bukkan fel. Gyakran annyira félünk saját haragunktól, és annyira mélyen tagadjuk, hogy már nem is vagyunk tudatában. A haragnak nem kell rettenetes szörnynek lennie, amely felemészti életünket, csupán érzelmeink egyike. Fel kell szabadítanunk a haragot, hogy emlékezzünk arra, ami jó nekünk és bennünk, és az is fontos, hogy a másik iránti jó érzéseket is kihozzuk magunkból. Ez ad lehetőséget arra, hogy a békességteremtés eszközeivé váljunk.
A házasság (27-32. v.).
     
„Aki szeret egy embert, mindörökké remél benne.” – mondja Gabriel Marcel. Ha szeretünk egy embert, mindig remélünk és bízunk benne. Ha egy feleség azt hiszi, jól ismeri férjét, ha mintegy felvette a leltárba, leletei vannak róla, osztályozta és kategorizálta, de ekkor már nem szereti. És ha egy férj azt hiszi, ismeri feleségét, de már nem tartja szükségesnek, hogy figyelmesen megnézze, meghallgassa, - ha beszél, és beszéltesse, ha hallgat, - ha már semmi újat, váratlant nem vár tőle, akkor már nem is szereti. Mit ígértettek egymásnak házasságkötéskor? Hogy együtt maradunk akkor is, amikor már nem szeretjük egymást? Vagy, hogy mindig szeretni fogjuk egymást? Vajon személynek vagy intézménynek ígértünk-e hűséget? Házasságotok élő, építő-e még?
„Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele.”
         Ez a szakasz fontos kérdést hoz elő, a szeretet és testi vágy közötti megkülönböztetést, amivel ma sok embernek problémája van. Mi a különbség a kettő között? Leegyszerűsítve, a szeretet azt kérdezi: „Mit tehetek a másikért, hogy boldoggá tegyem?” A nemi vágy pedig azt kérdezi: „Hogyan használhatom ezt a személyt arra, hogy az a lehető legnagyobb gyönyör és élvezet legyen számomra?” A testi vágyra bőven találunk példát az életben. Egy huszadik századi német történet, a második világháború utáni szegénységből:
Johann és Anna 19 éve házasok, és a közeledik a huszadik házassági évfordulójuk. Ezt a kerek évfordulót mindketten arra kívánták felhasználni, hogy megmutassák, mennyire szeretik a másikat. De szegények voltak, nagyon szegények. Három éve már Johann üzlete folyamatosan romlott. Már eladta rádióját és nagyapja óráját, és csak egyetlen dolog maradt, ami a múltbeli jólétre emlékeztette, egy elefántcsontpipa, ami mindig szájában volt, bár abban nem volt dohány. Annának hiányzott a pipafüst aromája, amely az egész házat betölti, mégis büszke volt férjére és úgy nézett rá, mint egy hősre. Johann pedig büszke volt Annára. A családi nehézségek ellenére még mindig ő volt a legszebb hölgy az egész környéken. Dús, hosszú szőke haja volt, amit minden asszony irigyelt.
Ahogy az évforduló napja közeledett, Johann és Anna valami különlegességgel akarta meglepni a másikat a nagy ünnepen. Nos, Anna elment a helyi parókaboltba és megkérdezte, mennyit adnának hajáért. Tizenöt perc múlva csodálatos haja eltűnt és huszonöt márka került a pénztárcájába. Kalapot tett fejére, majd azonnal elment a dohányboltba, s vásárolt egy csomag minőségi dohányt a férjének, hogy újra rágyújthasson a pipára, ezután hazament. Közben Johannak is támadt egy ötlete. A bolhapiacon eladta elefántcsontpipáját és árából hajápoló-készletet vásárolt feleségének. Az étkező asztalnál átadták egymásnak az ajándékokat, Anna a dohányt Johannak, aki eladta pipáját, Johann pedig a hajápoló-készletet Annának, aki levágatta haját. Ez egy öreg történet, de a hétköznapi életben ma is ilyen a szeretet! Amikor az jár a fejedben: „Hogyan tehetem a másikat boldoggá?”
     Azzal, hogy Jézus nyomatékosan elítélte a válást, értelmet ad azoknak, akik igazi szeretetkapcsolatban élnek. Azoknak, akiket inkább a testi vágy köt össze, mint a szeretet, ez persze semmit nem jelent.
A harmadik eskü (33-37. v.).
A hamis eskü nem tartozott a ritkaságok közé, de ezt a törvény tiltotta. A rabbik igyekeztek az esküvel való visszaéléseket meggátolni, aprólékosan kidolgozták az eskü érvényességének feltételeit. Velük szemben Jézus azt tanította, hogy egyáltalán ne esküdjünk. „Beszédetek legyen: igen-igen, nem-nem!” Jézus teljes egyenességet kíván tanítványaitól és mindnyájunktól. Amit gondolunk, mondunk és teszünk, legyen tiszta, őszinte és egyértelmű. Legyen bátorságunk mindennapi döntéseink igaz megfogalmazásához, cselekvéséhez, hiszen a mai világ „talán”, „lehet”, „esetleg”, „még nem tudom” stb. mentalitása közepette Isten példamutatásra hív minket.
       Uram, Jézus! A mai vasárnap kérlek, adj nekem bölcsességet, hogy mindenkor a szeretet igazi törvényét válasszam, elforduljak a rossztól.  Ugyanakkor áraszd szívembe az értelem és az igazság lelkét, hogy jó szívvel fogadjam tanításodat a haragról, házasságról, és az esküről. Segíts, hogy amit ma hívő lélekkel felismertem, azt erős akarattal tettekre is váltsam. Segíts tanúságot tenni a világ előtt igazságodról a jóban. Ámen.