December 6-i gondolat

10/ Advent 2. hete, hétfő, Szent Miklós püspök

A mai olvasmány Izajás próféta könyvéből való (Iz 35,1-10)

 - Kiemelt értelmező mondata így hangzik:

„Jön az Úr, hogy megszabadítsa népét. A fogságból hazatérőknek ő maga épít jó utat. Boldogok, akik azon járhatnak!”

A zsidó nép egy része Krisztus előtt 535-ben hazatérhetett a babiloni fogságból. Ezdrás próféta szavára először a Templom építésének fognak neki.

Mindannyian voltunk fogságban az elmúlt évben, karanténban, lezárásokban, maszkban stb. De fogságban tarthat minket munkánk, munkahelyünk, netán még családi kapcsolatunk is. Ha korlátokkal is visszatérhettünk szeretett templomunkba.

Örömmel jövünk? Mis is fontosnak tarjuk templomunk szépítését? Közösségeink újjáépítését?

A templomba Jézus maga hív, vele fogsz találkozni a Szentírásban, a szentségekben. A pap Jézust próbálja megjeleníteni a maga gyarló módján, emberi sajátos szavával. A pap csak útépítő, hisz az áldást nem ő adja, csak kéri, és közvetíti a jó Istentől számodra. Mire kérjem a jó Isten áldást a papom által?

Szabadítson meg az Úr a fogságból: kötelékeimből, béklyóimból.

Uram, Jézus!

Boldogan és örömmel jövök templomodba. Én itt vagyok, hogy hívjam a másik kettőt-hármat, mert dolgunk van Isten dicsőségének hirdetésében. Köszönöm Uram, hogy szólítasz! Indulok. Vezess utamon, hogy néped között Neked dicsőítést szerezzek, jó magam pedig boldogságot nyerjek! Ámen

Mai jó elhatározásom:

Ma én lehetek Jézus keze, az útépítő. valóságosan is: körbe söpörhetem a templomot az őszi levelektől, ha leesik a hó, havat is lapátolhatok, hogy mások tiszta úton jöhessenek templomunkba. De kegyek lelki építő. Biztosan van olyan ismerős, aki régen elmaradozott templomunkból. Segítsek neki visszatalálni.