Szentháromság vasárnapja 2020.06.07

Szentháromság vasárnapja 2020

Bevezetés:

Ma Szentháromság vasárnapja van. Mi keresztények Jézus nevét viseljük, krisztusiak vagyunk, maga Jézus él bennünk. Valamennyien Jézus testvérei és barátai vagyunk. Jézus leheleteként, küldéseként, a Szentlélek éltet és irányít bennünket. A mennyei Atya pedig a keresztségben gyermekeivé fogadott bennünket. Ezen a vasárnapon sem kutatni akarjuk az Istent, hanem szívünkbe fogadni. A Szentháromságos egy Istennel való élő kapcsolat nem lehet emberi kutatás eredménye. Fordítva történt: Ő nyilatkoztatta ki önmagát nekünk. Titkának megértésében a lelki szegények, a tiszta szívűek és a békességszerzők jutnak el legmesszebbre.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Beszéd:
Kedves Testvérek!
 Szentháromság vasárnapján a Szentleckéhez szeretnék visszakanyarodni. Ebből is 3 fogalmat emelek ki: egység egymással, egymás buzdítása és, egyetértésben való élés.
A szentlecke (2Kor 13,11–13) arról az elválaszthatatlan közösségről szól, amelyet Isten szeretete és a Szentlélek hoz létre bennünk. Szentháromság ünnepe, amely elvezet bennünket az egy és háromságos Isten belső életének misztériumához, amely a keresztény élet középpontja és arra ösztönöz bennünket, hogy Isten szeretetében találjuk meg vigaszunkat és a belső békénket.

Bennünket keresztényeket Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Atya Isten szeretete és a Szentlélek közössége köti össze.

A mai ünnepet nem lehet megérteni, mégis örülünk annak, hogy egyáltalán tudjuk, hogy Isten három személy. Bármikor keresztet vetünk, ezt a csodát ünnepeljük. Hogyan tesszük, és mit mondunk? A homlokunkra tesszük kezünket, és mondjuk AZ ATYA... mert az Atya már az idők kezdete előtt ránk gondolt. Régen ismer minket, mert az Ő gondolatában születtünk mindannyian. Most is gondol ránk. Életünk minden percében szem előtt tart, mert gyermekei vagyunk, és haza vár. Majd a szívünkre tesszük kezünket, és mondjuk A FIÚ... mert szeret minket, ember lett örökké. Köztünk élt, és mindent megosztott, ami a mi sorsunkhoz tartozik. Majd a két vállunkat megérintjük, és mondjuk A SZENTLÉLEK... mintha átölelne minket. Valójában az történik. Így segít, megerősít, vezet, óv, megszentel minket.
És a keresztvetés végén mondunk még két fontos szót: NEVÉBEN. ÁMEN! Milyen jogon mondhatok bármit is valaki más nevében, ha nem vagyok felhatalmazva, vagy megbízva? A kérdés jogos, de éppen ez a lényeg. Mindent, amit teszünk, mivel meg vagyunk keresztelve, az Isten megbízásából tehetjük. Gyermekei vagyunk, és ezért szemünk előtt akarjuk tartani az Atyát, rá gondolni. Ezután a Fiúra, Jézusra is gondolunk, és viszont szeretjük őt. Sőt mi is ott akarunk lenni, ahol Ő van, mert ő a mi keresztény családunk feje. És végül a Szentlelket befogadjuk, aki segít a jót tenni. Ezért hallgatunk szavaira, amelyeket a szívünkben hallhatunk, ha odafigyelünk. Bármikor keresztet vetünk, azt mondjuk igazából, hogy csak így akarunk élni, vele egységben, együtt, közösségben.
   A Szentháromság tanának egyszerű a tanítása az Istenről: Isten közösségi. A Szentháromság életközössége ideális mintája és ösztönzője az emberi közösségeknek. Valójában nem is a fejünkkel, hanem a szívünkkel kell megértenünk ezt.
Mivel a jó Isten az ő képére és hasonlatosságára teremtett bennünket, az ő megértésének első lépése, ha megértjük önmagunkat. Az első lépés a helyes önismeret, a következő Krisztus megismerése. Mert aki nem ismeri Krisztust, az legfeljebb következtethet Isten létére, de nem ismerheti meg annak lényegét, a Szentháromság titkát. Emiatt azonban végső soron önmagát, a másik embert, és a teremtést sem ismeri, hiszen Isten minden műve a Szentháromság egységéből, életközösségéből ered.

Olyan alázattal kellene magunkat vizsgálni, ahogy a szenvedő Jób vall magáról: „Jób így folytatta beszédét: „A saját szememmel szövetségre léptem, hogy soha kívánsággal lányra nem nézek. Különben odafönn mit kapnék Istentől, milyen örökséget a Mindenhatótól?”
Az ókori görög filozófusok hiába mondták: „Ember, ismerd meg önmagadat!” – soha nem jutottak el a mélységig, mert önző módon az önszeretet volt a középpontjukban.

Kíváncsiságból betettem egy biblia cd-t a számítógépembe, és a keresőben rákattintottam hányszor szerepel a Bibliában, az együtt szó: nos, 661 alkalom jött ki. Összehasonlításképpen az egymás szó egymás névmás az Újszövetségben 57-szer, ebből 2-t olvastunk a mai szentleckében. Hitünk fő kulcsszava a szeretet mindössze 71-szer, de még hozzáadva a ragozott formákat szeretettel, szeretetből, szeretetében stb. előfordul még 74-szer, a szeretet ragozva összesen 145-ször. Hol van ez a szám az együtt, egymás szavak 716-os számához képest. Ilyen fontos az együtt?
Mit sugall ez számomra? Először is, sem a vallás, sem a nemzet nem magánügy. Nem lehet egyénileg nemzetet, kultúrát megélni, sem vallásosságot gyakorolni. Csak együtt, egységben, közösségben.
133. zsoltár így szól: „Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek!”

Tehát az igazi együttben, a barátságban, ott van, hogy nem elásom kincseimet, nem vagyok féltékeny mások kincseire, gazdagodására. Ellenkezőleg beadom a közösbe értékeimet, egy szebb jövőért, és ekkor már megértettem valamicskét a Szentháromság titkából.
Isten megismerése nem probléma mentes. Csak az akadhat rá, aki megfizeti a látás árát. Az ár pedig az, hogy beleegyezik, hogy aszerint is éljen. Ráadásul az Isten a keresés végén ugyanolyan titokzatos marad, mint volt az elején. A kinyilatkoztatás nem egy új felfedezés, mert Isten a kinyilatkoztatás után is mindenek fölött titok marad.

Az egység, az egyetértés nem a megalkuvás gyümölcse, hanem sokkal inkább egy nyitott párbeszédé. Az igazat, a jót, az igazságost, a valóságot kereső párbeszédé. És ha keresésünk ilyen, akkor mindenben, ami helyes és jó, valamiféleképpen a háromságos egy Istent találjuk meg.

A kölcsönös szeretet felhatalmaz rá, hogy együtt szálljunk le ebbe a mélységbe, a Szentlélek közösségébe, mely közösség az Atyával és az ő szent Fiával, de ugyanúgy, ugyanolyan erősen, ugyancsak örök életre szólóan közösség közöttünk is.

Befejezésül Szent Ágoston püspök imájával köszöntöm a Szentháromságot:
„Istenem, köszönöm, hogy valamennyire megismerhettelek téged. Oly jó tudnom rólad, hogy élsz, és azt is, hogy nem vagy magányos. Egyetlen vagy, de háromságos. Te vagy számomra a kezdet, aki magad sohasem kezdődtél.
Te légy számomra a vég, akit nem ér el soha a vég. Te vagy a napom, aki magad vagy a világosság. Olyan hatalom vagy, akinél nem fordul elő visszaélés. Olyan fölség vagy, aki nem hengerelsz le senkit, akiért érdemes lelkesedni és rajongani.” – Ámen!

 

Ima a Szentháromsághoz
Szentháromság egy Isten! Köszönjük, hogy mi, a te teremtményeid, nem vagyunk egyedül a világban. Nem hagytál bennünket magunkra, nem hagysz társtalanul, fáradtan vándorolnunk egy távoli, hideg, közömbös istenségnek hitt valami felé.
Élő Isten vagy!
Velünk vagy, mint a család atyja övéivel. „Atyánk”-nak szólíthatunk téged, és magunkat gyermekeidnek nevezhetjük.
És te, Urunk, Jézus Krisztus, eljöttél közénk, hogy megmutasd nekünk az emberhez méltó élet szép példáját. Isten létedre testvérünk, barátunk lettél.
És te, Szentlélek, isteni Szeretet, aki az Atyát és a Fiút összekötöd, ajándékunk lettél, hogy szívünket Krisztus szeretetére és szolgálatára buzdítsd. Előttünk jársz, világítod az utat, melyen járunk, hogy Krisztus hű követői maradhassunk.
Atya, Fiú és Szentlélek! Hadd élhessünk mi is Szentháromságtok fényében és melegében!
A mindennapi élet hajszájában sohase feledjük, hogy a Szentháromság bennünk él, és erőt ad minden küzdelemben!
A mai vasárnapon a Szentháromság titka előtt leborulva hálát adunk azért, hogy már most a földi életünkben részünk lehet az Atya, Fiú és Szentlélek szeretet-közösségében, amely az örök életben vár ránk!
Így dicsőítünk téged örök Szentháromság egy Isten! . Ámen!

 

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második leveléből
Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége köti össze a híveket.

Testvéreim! Örvendjetek és tökéletesedjetek! Buzdítsátok egymást, éljetek egyetértésben és békében! Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene. Köszöntsétek egymást szent csókkal. A szentek mind köszöntenek titeket.
Urunk Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!
                        Ez az Isten igéje.