C év Mennybemenetel - Lk 24,46–53
Kedves Testvérek!
Urunk mennybemenetelének ünnepe könnyen kelt téves érzéseket bennünk. Megnevezése téves irányba terelheti el figyelmünket. Azt a benyomást kelti, mintha Jézus valóban eltávozott volna világunkból és többé már nem élne közöttünk.
A mai szentmise szentírási szövegei, ha történtek leírása mögött a mondanivalót keressük, akkor viszont kihalljuk belőlük, hogy Jézus nem hagyta el világunkat és nem hagyta árván övéit. Szentlelke által közöttünk él és magasságbeli erővel tölt el minden élőt. Közöttük él, bár egészen más és új formában, mint annak előtte földi életében. Lelkének erejével arra törekszik, hogy megértesse velünk: milyen reményre hívott meg minket az Isten és milyen gazdag az örökség, amelyet nekünk szánt.
Az első és az utolsó találkozó egy fontos emberrel, mint családtag, barát, munkatárs, osztálytárs, mindig döntő fontosságú. Jézus és tanítványai esetében természetesen igaz ez a kijelentés. Az első találkozás gyökeresen megváltoztatta életüket otthagyták halászhálójukat, vagy épp a vámos asztalt, családjukat, és követték őt.
Az utolsó találkozás a mennyebmenetelkor pedig értelmet adott ennek a megváltozott életnek. Ha tudnád, hogy utoljára találkozol valakivel, mit mondanál neki? Hányszor kesergünk: még ezt és ezt meg kellett volna mondani. Jaj, ha tudom, hogy utolsó találkozó, biztosan megtettem volna…
Urunk Jézus utasításai a mennybemenetelkor igen gyakorlatiasok. Nincs bennük semmi titokzatos, semmi különös: Maradjatok a városban … Vagy mégis? Mit jelent az, hogy „míg erő nem tölt benneteket a magasságból?” Várhattak! Honnan tudták, hogy eljött az erő? Mi inkább keveselnénk ezt az erőt, arra gondolva, hogy ez még nem az igazi, ez még kevés. De amíg kételkedsz, aligha tapasztalod meg! Ha érzed már jelenlétét, bátran ráhagyatkozol, akkor erőd megsokszorozódik! Erőt kapsz a tőle való elválásra is, de arra is, arra, hogy hirtelen egyedül maradj problémáddal.
A kereszténység nem a magány vallása. Nincs vigasz a magányban. A közösség az, ami éltet, vigasztal, erőt ad: a tanítványok együtt imádkoznak, együtt örülnek, együtt magasztalják Istent. Pár napja még szétfutottak, és magukba roskadtak a félelemtől. Együtt erősek. Az erővel, az áldással még erősebbek. Mi is erősek lehetünk, a keresztény közösség erejéből.
Jézus utolsó előtti tette, mielőtt a mennybe menne, az, hogy megnyitotta az apostolok értelmét, hogy megértsék az Írásokat. A korábban adott képek össze nem függő sorát most egybeillesztve látják, és így a részletek kiadják a teljes képet.
Jézus utolsó tette ezen a földön, hogy ezután elküldi apostolait annak hirdetésére, amit most felismertek. Azok azonban nem indulnak rögtön, a városban kell maradniuk, még várni a Szentlélek erejére.
Valójában ez a három mozzanat kell ahhoz, hogy valaki hitelesen hirdethesse az Igét: Jézus Krisztus fönséges, mindent együtt látó ismerete, küldetés annak hirdetésére, és részesedés a Szentlélek erejéből.
A keresztény élet mennybemenetel. Krisztus mindent magával vihetett a mennybe, mert nem volt egyetlen érzése, gondolata, szándéka sem, amely az Atyáéval ellenkezett volna. Minket is magával vihet, akiknek üdvösségéért leszállott a mennyből, akiket szent vérével megmosott a bűntől, és kiváltott a halál fogságából. Magával vihette Galilea tájait, mert az Atya szeretetében látta. Semmit sem látott nélküle, tőle függetlenül. Amikor a Kísértő fölvitte őt egy magas hegyre, és megmutatta neki a világ minden országát és gazdagságát, mivel mindezt az Atya iránti szerelem fényében nézte, az egészet magával vihette. Most már rajtunk múlik, mit választunk: akarunk-e vele a mennybe emelkedni? Ha igen, akkor úgy kell élned, hogy egész életed: emberi kapcsolataid, döntéseid, cselekedeteid ennek feleljenek meg.
Gyönyörűen fogalmazza meg ezt az érzést Juhász Gyula: Föltámadás után című versében.
Föltámadás után
Negyven napig még a földön maradt
És nézte az elmúló tájakat.
És mondta: Ez Jordán, ez Golgota.
Itt verejték volt és emitt csoda.
És nézte, hogy a játszó gyermekek
Homokba írnak nagy kereszteket.
És nézte, hogy a sírján csöndesen
Megnő a fű és borostyán terem.
Aztán megállt a Tábor tetején.
Oly könnyű volt a szíve, mint a fény.
Mint pelyhet, érezte az életet
És derűsen és némán mennybe ment.
Uram, Jézus Krisztus!
Van egy bölcs és igaz mondás: “Nem tudom mit tartogat a jövő, de tudom, ki tartja a jövőt a kezében.” - Vallom, a te kezedben van életem, sorsom és remélem örök üdvösségem. Bizalommal kérlek Téged: segíts engem kegyelmeddel, a Szentlélek erejével, hogy földi, mindennapi küldetésemet teljesítve törekedjek szüntelenül az örök életre, ahová minden embert, engem is meghívsz és vársz. Ámen!