Urunk keresztsége 2025

C év, Urunk megkeresztelkedése 2025 - Lk 3,15–16.21–22

Kedves Testvérek!

Egy régi idézettel kezdem a mai beszédet: Nazianszi Szent Gergely keleti egyházatya a 4. században élt. Így ír:

„Nem tudom visszatartani örömömet, lelkem ujjong és megremeg. Érzésem szerint csaknem magával ragad János heve, hogy hirdesse a jóhírt. Igaz, én nem vagyok előfutár, de pusztából jövök, a - lélek pusztájából – mint ő.

Krisztus ragyog, ragyogjunk föl vele együtt mi is. – Krisztus alámerült – szálljunk le vele, hogy mi is fölléphessünk vele. Ma nagy tisztelettel vesszük körül Krisztus keresztségét, és emlékére nagy ünnepet ülünk.”

E szép idézet után arra gondoltam, hogy van néhány érdekes és felemelő kifejezés, amit kiemelek a mai evangéliumból.

Az első, hogy a nép a Jordán folyó partján „feszülten várakozik”, így hallottuk a mai evangéliumból. Ma is sokan feszülten várakoznak. De nem a Jordán folyó partján, a legtöbben kábán, kiégetten, céltalanul várakoznak.  Az már nagy szó, ha szeretnék tudni, hogy kicsoda a Krisztus. De a mi feladatunk, akik halottunk már ez evangéliumról, az örömhírről, hogy a sok céltalan embernek megvigyük az örömhírt. Krisztus már eljött és ma is köztünk van.

János csak előfutár volt. Krisztus az, aki „erős” aki Szentlélekkel és tűzzel keresztel. A keresztény emberként, hívőként életvitelemmel én csak bemutatom a vallásos élet szépségét, mintegy előkészítem embertársaimat a kereszténység befogadására. A lelket Jézus tisztítja majd meg, és a Szentlélek tölti be a keresztségben.

A másik engem mellbevágó kifejezés a mai evangéliumból: megszólalt az ég.

Lélegzetelállító pillanat lehetett, amikor megszólalt az ég a Jordán folyó partján.

De Urunk Jézus azt ígérte, hogy a keresztényeket erős jelek fogják kísérni, akár nyelveken beszélnek, akár csodás gyógyulás történik. Amikor viszont nem szólal meg az ég, tudhatod, hogy nem történt veled semmi rendkívüli. De hát mit tegyünk, ha életünk számtalan helyzetében nem szólal meg?! Amikor csak úgy tesszük a dolgunkat. Éljük a mindennapokat. Akkor hiábavalóság, érdem nélkül való, amit teszünk, ahogy élünk? Itt igyekszünk, erőlködünk katolikus közösségünkben is évek óta. Úgy gondoljuk, hogy mi már a legjobb úton járunk. És még mindig hallgat felettünk az ég. Pedig én nógatnám: „Mi lesz már! Nem látod, hogy kitartottunk, hogy legjobb igyekezetünkkel, legőszintébb elhatározásunkkal képviseltük tanításodat minden körülményben, akár alkalmas volt, akár alkalmatlan?!”– de az ég még nem szólalt meg felettünk. Nincs csinnadratta, harsonaszó, vörös szőnyeg, kitüntetés. Erősen elgondolkodom ezen a hétköznapias életen. Dolgozom, családi életet élek, közösségi találkozókra járok, eszem, alszom, olvasok, jótékonykodom. Jó, hát tényleg, mi is ebben az a rendkívüli, ami miatt megszólalhatna az ég?! Mi is az, ami miatt mondhatná fölöttem, hogy „Te vagy az én szeretett fiam, benned telik kedvem”? Nem vagyok csodaváró ember. Járom azt a számomra kijelölt keskeny és rögös utat, amely itt halad a lábaim alatt. Kitartóan járom. Lépem egyik lépésemet a másik után. És halad az út. Mintha nem is létezne más út számomra. De mintha nem kívülről és fölülről, nem angyali kürtszóval, hanem lélek finom hangon susogna bennem egy hang. Meghallom? Jól hallom? „Te vagy az én szeretett fiam, benned telik kedvem.” Ezt a hangot nem lehet másként hallgatni, csak lesütött szemmel, elszoruló szívvel és végtelen hálával. A legkisebek, leghűségesebbek, legőszintébbek hálájával! Amikor meghallom, arra gondolok, hogy titkot kaptam. Kincset, amelyet szem nem láthat, és nem marja meg a rozsda. És szívemben csak annyit gondolok, hogy „…minden jól van már, hogy itt vagyok a templomban…”, és jó, hogy én is itt lehetek, és megfuthatom a kicsik futását – hála legyen Uram!

A harmadik elhangzó szó, mely mellbe vágott ma: benned telik kedvem.

Kiben lelheti kedvét Isten?

Miért mondja Jézus működésének a kezdetén az Atya: „Te vagy az én szeretett fiam, benned telik kedvem”? Hisz Jézus még el sem indult az útján, még szinte semmit sem bizonyított, s mégis elhangzik az előbbi mondat az Atyától. Az Atya kedvét találja a Fiúban, mert a Fiú elkötelezte magát az üzenet elmondására.

Ha tiszta szívvel, tiszta akarattal imádkozom, b ennem is kedvét leli az Isten. Aki így tud imádkozni, annak megnyílik az ég.  Aki bensőségesen tud imádkozni, nagy dolgot cselekszik. Megtapasztalja, hogy az Isten nem halott és néma, hanem élő és beszédes. A „felülről” kapott eligazítás, szó (Logosz), nyitottá tesz bennünket, ahogy az ég is mindig nyitott. „Miközben imádkozott, megnyílott az ég…”– olvashatjuk Jézusról. Ez nemcsak neki adatott meg, hanem mindenkinek, aki Lélekből és Lélek által imádkozik.

Uram, Istenem! Amikor Jézus imádkozott, megnyílt az ég. Én is akkor érzem magam legteljesebben jó embernek, teremtményednek, amikor imádkozom, amikor a szentmisén vagyok. Mert ilyenkor élem át emberségemet úgy, ahogyan a te gondolataidban és szívedben él az ember. Uram, Istenem, boldog vagyok, hogy a keresztségem által gyermeked lehetek. És sok gyermeked között testvérként élhetek a testvérek, Jézus többi tanítványa között. Segíts Uram, hogy mindannyian egyek legyünk tebenned, és lelki békét, megbékélést nyerjünk a te követésedben, igazságodban! Úgy legyen! - Ámen!