B
B év évk. 26. vas 2024.09.29 - Szám 11,25-29; Jak 5,1-6; Mk 9,38-43.45.47-48
Kedves Testvérek!
A mai evangélium egyik kulcsmondata Jézustól: Aki nincs ellenünk, velünk van.
Erről jutott eszembe az az „István, a király” rockopera sokszor hallott éneke: „Veled, Uram, de nélküled…” Jézus kijelentései között is találunk hasonlókat. „Aki nincs velem, ellenem van” olvashatjuk Máté evangéliumában. (Mt 12,30). Ma így hallottuk: „Aki nincs ellenünk, velünk van.” Mind a két kijelentése kapcsolatban áll az ördögűzéssel. Máté evangéliumában, amikor Jézus meggyógyít egy lelkileg és testileg beteg embert, a farizeusok azzal a váddal illetik, hogy Belzebubbal, az ördögök fejedelmének segítségével teszi a jót. Ezt azzal cáfolja, hogy csak az erősebb Lélek győzheti le a gonosz lelket. Ő tehát az Isten Lelkével cselekszik. Aki ezt nem látja be, az neki az ellensége, és nem tartozhat hozzá. Márk írása pedig arról tudósít, hogy az apostolok olyan ördögűzővel találkoztak, aki Jézus nevében, azaz Isten Lelke erejével szabadít, de nem vált még tanítványává. Már Jézushoz tartozik tehát, mert jót cselekszik, noha nem csatlakozott követőihez. A -velünk van- ma úgy értendő, hogy bár nem katolikus egyházunk tagja, ám jézusi tettei miatt Isten Országához tartozik, amely nyilván szélesebb fogalom. Mindaz beletartozhat, aki a lelkiismerete szerint él, és arra hallgatva szolgálja embertársait. A legkisebb jócselekedet is isteni jutalmat érdemel, mert az ítéleten Jézus azokban ismer önmagára, akik követik szeretetét.
Ezek után arról hallottunk, hogy Jézus kemény szavakkal óv a kicsinyek megbotránkoztatásáról.
Persze Jézus nem a kéz, láb, szem elpusztításáról szól, hanem a vérontás, gonoszság és a fennhéjázás bűnétől óv. Hiszen Jézus nem azért adta vissza a vak ember szeme világát (vö. Mt 8,25), az elsorvadt kezű ember egészségét (vö. Lk 6,10) és a járni nem tudó béna lábra állását (vö. Mk 2,4), hogy elveszítse őket, hanem hogy alkalmassá tegye őket arra, hogy jótetteikkel mennyei kincset gyűjtsenek.
Hogyan értelmezzük tehát ezeket a kemény szavakat?
Súlyosan vétkeznek az isteni kinyilatkoztatás természete ellen, akik Istenre, Jézusra igent mondanak, mégis válogatnak a ránk hagyományozott hittartalomban. Azzal például, hogy leszavazzák a kárhozat lehetőségét. Hogy az isteni irgalmat félreértve lehetetlennek gondolják és állítják, hogy a jóságos Isten bárkit is eltaszítson színe elől. Holott Jézus Krisztus világosan tanítja, hogy az emberi életnek igen nagy a tétje, és a menyegzős lakomáról bizony örökre le lehet maradni, ki lehet szorulni, annak, aki nincs menyegzős ruhába öltözve...
A mai Evangéliumot ilyen az összefüggésben kell olvasni és értelmezni. Nem öncsonkításra szólít fel, hanem annál is többre: a bűnnel való gyökeres szakításra. Ez nehezebb. A modern ember igyekszik is ezt minden létező módon kikerülni. Nem letiltja a pornót, az erőszakot, hanem átnevezi álsásosgos módon felnőtt tartalomnak. Ahelyett, hogy szakítana a paráznasággal, annak csupán nem kívánt következményétől akar megszabadulni, és abortuszt, terhességmegszakítást végez, vagy végeztet partnerével. Ahelyett, hogy szakítana az irigységgel, féltékenységgel, haraggal, inkább a számára kellemetlen embertársaival szakítja meg a kapcsolatot.
XV. Benedek pápa, még mint Joseph Ratzinger bíborosként írt: Krisztusra nézni című könyvéből idézek: “Egy olyan Jézus, aki mindennel és mindenkivel egyetért, egy olyan Jézus, aki nélkülözi szent haragját, az igazság és az igaz szeretet keménységét, az nem az igazi Jézus, ahogy a Szentírás mutatja, hanem egy nyomorúságos karikatúra. Az “evangélium” olyan felfogásának, amelyből hiányzik Isten haragjának komolysága, semmi köze a bibliai evangéliumhoz.“
Az igazi keresztény ezért arra törekszik, hogy kiszabadítsa magát mindazokból a kötelékekből, amelyek visszatartják a Krisztus-követésben. Isten kegyelmébe kapaszkodik, mert hisz a boldog örök életben, és azt is tudja, hogy a kárhozat valóságos lehetőség, melyet a szabad akarat birtokában az ember választ magának, visszautasítva a szeretet és igazság forrását. Igen, a pokol rémisztő valóság, de miatta nem Istentől kell megrettenni, hanem inkább önmagunktól, és Jézus karjaiba vetni magunkat, aki épp azért jött, hogy kimentsen bennünket önmagunk poklából.
Így tettek a szentek, akiket nem megbénított a kárhozat lehetősége, hanem Istenért való életre, nagy tettekre, áldozatra sarkallt. Ők, akik a mennyország igézetében éltek, tettek a legtöbbet ezért a Földért. Nekik nem volt mindegy - a házasság előtt a tisztaság, vagy tisztátalanság, - a házasságban a hűség vagy hűtlenség, - a politikában az igazság vagy a tetszetős hazugság. Ők teljes életet éltek, a teljes krisztusi tanítás alapján.
Urunk, Istenünk! A mai vasárnapon köszönjük végtelen türelmedet, de ne engedd, hogy visszaéljünk vele! Igenis ki szeretnénk szabadulni rabságainkból, és nem akarunk legyinteni gyengeségeinkre sem, mondván, hogy „hát én ilyen vagyok”.
Segíts, Uram, határozottnak, keménynek lenni önmagunkhoz, és résen lenni, hogy másokat meg ne botránkoztassunk. Hadd legyünk olyan egyszerűek, tiszták és átlátszóak, hogy aki ránk tekint, Téged is megláthasson tetteinkben, mosolyunkban. Egész lényünk Téged tükrözzön. Úgy legyen! Ámen!