Advent 2. vasárnapja

A év, advent 2. vasárnapja 2016

OLVASMÁNY Iz 11,1-10
Azon a napon:
Vessző kél majd Izáj törzsökéből, és hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme.
Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorsúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri a földet, s ajka leheletével megöli a gonoszt.
Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő.
Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kisgyermek is terelgetheti őket. A tehén és a medve együtt legelnek, kicsinyeik is együtt pihennek, és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. A csecsemő nyugodtan játszadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja kezét az anyatejtől elválasztott kisgyermek. Sehol nem ártanak s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.
Azon a napon az Izáj gyökeréből támadt sarj zászlóként áll majd a népek előtt. Keresni fogják a pogány nemzetek, és dicsőséges lesz lakhelye.  -   Ez az Isten igéje.

SZENTLECKE Róm 15,4-9
Testvéreim! Mindazt, amit egykor megírtak, a mi okulásunkra írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére. Adja meg nektek a béketűrés és vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértsetek, és egy szívvel, egy szájjal magasztaljátok Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját!
Karoljátok fel tehát egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére! Állítom ugyanis: Krisztus azért vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását, és valóra váltsa az atyáknak tett ígéreteket. A pogányok viszont irgalmasságáért magasztalják Istent, amint írva van:
Ezért magasztallak téged a pogányok között, és dicsérem dallal a nevedet!
Ez az Isten igéje.

+ EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből -  Mt 3,1-12
Abban az időben: Keresztelő János megjelent Júdea pusztájában, és így tanított: „Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa!”
Ő volt az, akiről Izajás próféta ezt mondta:
A pusztában kiáltónak szava:
Készítsétek elő az Úr útját,
tegyétek egyenessé ösvényeit!
János öltözéke teveszőrből készült, és bőrövet viselt a derekán. Sáska és vadméz volt az étele. Kivonult hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán vidéke. Megvallották bűneiket, és ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban.
Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus is jön hozzá megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki indított benneteket arra, hogy meneküljetek a közelgő harag elől? Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét! És ne higgyétek, hogy közben azt gondolhatjátok: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek: Isten ezekből a kövekből is tud Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejszét ráhelyezték már a fák gyökerére: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem!
Én csak vízzel keresztellek titeket a bűnbánatra, de aki énutánam jön, az erősebb nálam; arra sem vagyok méltó, hogy a saruit hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket; kezében tartja már a lapátot, hogy kitakarítsa szérűjét. A búzát magtárba gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti!” – Ezek az evangélium igéi!

Kedves testvérek!
Az ószövetségi hívő nem csak a következő prófétát várta a sorban, hanem a végidők prófétáját, a Messiást. Különösen igaz ez Jézus korára, amit a Szentírás úgy jellemez, az idők teljessége. Ezért Jézus kortársai folytonosan keresték, hol találják meg azt a személyt, akiben a próféták jövendölései beteljesednek, és ugyanakkor megfelel boldogság utáni vágyuknak is.  Jeruzsálem utcáin ma is lehet találkozni olyan ortodox zsidókkal, akiknek legfőbb és egyetlen foglalkozásuk az, hogy várják a Messiást.
Advent annak az időszaka, amikor ezt az utat lélekben mi is végigjárjuk, de mi azt a Megváltót keressük, aki már eljött, akivel már találkoztunk a szentségekben, imáinkban, de akit sokszor a szemünk elől tévesztünk a világ forgatagában.
Keresztelő János az igaz útkészítő.  Júdea pusztájában hirdette, hogy elközelgett Isten Országa. Miközben másoknak hirdette, ő maga is felkészült. Hosszú időt töltött a pusztában, pedig a mindennapok szempontjából nagyon kényelmetlen hely volt. Ruházata egészen különleges volt, szinte a próféták egyenruháját öltötte magára. Tápláléka elütött a szokványostól: a pusztában található étkeket, sáskát és vadmézet evett.
Igehirdetésének összefoglalója: Térjetek meg. „Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét.”
Sokan kivonultak hozzá Jeruzsálemből, és a környékről hogy a megtérésük jeleként felvegyék a bűnbánat keresztségét.
         Az Úr útjának egyengetése nagyon konkrét valóságot jelent: életünk megújulását, a megtérést. Ezt az utat nem talajon, hanem a szívünkben kell elkészíteni, nem a pusztában kell építeni, hanem az életünkben! Ez az útépítés nem fizikai munkát igényel, hanem megtérést! „Egyengessétek az Úr ösvényeit!” – ez a parancs keserű valóságot feltételez: az ember olyan, mint egy város, amit meghódított a pusztaság; magába zárkózik az egoizmus világába. Olyan az ember, mint egy várkastély várárokkal és fölemelt felvonóhíddal.
         Még rosszabb is van: az ember útjait összekuszálta a bűn, s ezért olyan, mint akit labirintusba zártak.
Keresztelő János alázata minket is alázatra kell, hogy intsen. De talán még érdekesebb, hogy vegyük észre: minden igehirdető, pap, szülő, vagy bárki földi példakép csupán visszfénye Jézusnak. És a jó tanítónk, példaképünk mögött lássuk meg a Megváltót, aki személyesen is közénk akart jönni!
A keresztény hagyomány számára rendkívül fontos, hogy Keresztelő János épp népszerűsége tetőpontján jelenti ki, hogy Jézusnak még a cipőfűzőjét se köthetné be.
A jánosi logika ma is érvényes: Istenhez csak a bűnbánat és a megtérés útján lehet eljutni. Ez azt jelenti, hogy nem pusztán szomorkodunk, hogy sajnos, milyen kár, hogy ilyen rossz természetű vagyok, hanem tiszta erőből próbálok megváltozni.
Izajás és a Keresztelő a régmúltban éltek, de milyen aktuális az üzenetük ma is!
Jelképesen beszélnek völgyekről, halmokról, kanyargó utakról, áthatolhatatlan helyekről. Ezeket a jelképeket a saját életemre nevesítenem kell, az igazi nevükön nevezni: ez a kevélység, a restség, az önzés, az erőszak, az érzéki vágy, a hamisság, a képmutatás, a szemtelenség, a felületesség és mindenféle eufória. És higgyük, nem csak az alkohol és a drog bódíthat el, hanem saját szépséged, intelligenciád vagy te magad, ami a legrosszabb! Máris beláthatjuk, hogy ez a beszéd egyenesen nekünk szól; Isten felkínálja a megváltást és keres mindenkit, bármilyen helyzetben is legyünk.
A bűnbánat, a megtérés meghirdetésében találkozott Jézus és Keresztelő János működése. Bűnbánatot tartani: életmódot, mentalitást változtatni. Irányváltoztatást jelent.
Ez az adventi szentidő legfontosabb sajátossága is. A bűnbánat cselekedeteivel készülünk az Úr Jézussal való találkozásra.
          Szent Pál apostol, a mai szentleckében, a Rómaiakhoz irt levelében, konkrét útmutatással is szolgál:
„Testvérek mindazt, amit egykor megírtak, a mi okulásunkra írták.”
- „Egy szívvel, szájjal magasztaljátok Istent.” – A közösen mondott imádság az Istenhez és egymáshoz való tartozásunk jele. Ajánlatos, hogy most adventben a közösségek, családok még inkább keressék a közös imaalkalmakat.
-  „Jézus Krisztus akarata szerint értsetek egyet.”- Isten akaratának közös, kitartó keresésének szintén összekovácsoló ereje van.
-  „Karoljátok fel egymást.” – Egymás megsegítése, támogatása a bűnbánó magatartásunk konkrét megnyilvánulása.
Az imént felsoroltak a keresztény magatartás olyan egyenruhája kellene, hogy legyen, amilyen Keresztelő János feltűnő öltözete volt. Néhány olyan ösztönzés, amely tartalmassá teszi az adventi készületünket és elevezet a Karácsony, tartós öröméhez.
         Isten Igéje nem rak ránk terheket anélkül, hogy egyben ne adna bizonyosságot arról, hogy Ő, aki parancsokat ad, velünk is cselekszik. „Isten - mondja Báruk próféta - parancsot adott, hogy hordják el mind a magas hegyeket és az örök halmokat, a völgyeket meg töltsék fel, hogy sík legyen a föld, és Izrael biztosan haladhasson Isten dicsősége alatt.” (Bár 5,7) Isten az, aki elhord, Ő az, aki feltölt, Isten építi az utat; a mi feladatunk pedig hagyni, hogy Ő cselekedjen, emlékezve arra gondolva, amit Szent Ágoston mondott: „Ő, aki megteremtett minket a mi segítségünk nélkül, nem fog üdvözíteni minket a mi segítségünk nélkül!”
    Istenünk, mindenható Atyánk, engedd összes gyermekednek megtapasztalni, hogy úton vannak feléd, az ember végső célja felé. Köszönjük, hogy útmutató segítőket adtál nekünk, Izajás, Keresztelő János, és Pál apostol személyében. Köszönjük, hogy ezen az úton van kísérőnk, aki jót akar nekünk; Mária, a tiszta szeretet képe, akit eleve arra választottál, hogy Krisztus Anyja és az Egyház Anyja legyen. Dicsérünk téged, Atyánk mindörökké!