A év évk. 5. vas 2023 Mt 5,13-16 - a föld sója és a világ világossága
Kedves Testvérek!
A mai evangélium kulcskérdése: Hogyan lehetünk mi a föld sója, a világ világossága? Kicsit summásan úgy lehetne fogalmazni, hogy jobbá kell tenni a világot. Olyanná, ahol kevesebb az önzés, a lustaság, az ártó szándék.
A só nem önmagáért létezik, nem önmagát ízesíti, hanem ízt ad az ételnek, amelybe kerül. A fény szintén nem önmagáért létezik, hanem az emberek szolgálatára. Abban az időben, amikor Máté megírta evangéliumát, ez a küldetés, azaz világossággá válni, tanúságot tenni, példát mutatni, nagyon nehéz volt a közösség tagjai számára, akik közül a legtöbben a zsidóságból tértek a krisztusi hitre. Bár továbbra is ragaszkodtak egy ideig a mózesi törvények megtartásához, kiűzték őket a zsinagógákból, elvágták őket zsidó múltjuktól, hitehagyónak tekintették őket. Eközben a pogányságból megtértek azt hangoztatták, hogy a mózesi törvény elavult, már nem kell megtartani, hiszen Krisztus törvénye, a szeretet parancsa vette át a helyét. Mindez feszültséget és bizonytalanságot eredményezett. Akkor most kinek a tanúságtétele érvényes és hiteles? Ki teljesíti hűségesebben azt a küldetést, ami Jézustól származik?
Máté evangélista e kérdés eldöntéséhez kíván segítséget adni az Úr szavának felidézésével. Mindegy, hogy a közösség tagjainak milyen volt az előélete, mindenkinek Krisztusról kell tanúságot tennie, mégpedig egységben a közösség többi tagjával.
Ti vagytok a föld sója! Ti vagytok a világ világossága!
Ezek az igék nem parancsok, mert akkor felszólító módban lennének, nem ígéretek, mert akkor mindkét kijelentés jövő idejű lenne. Tehát tényekről van szó: akik Jézus követőjévé válnak, azokra vonatkozó tényekről. Ha nem parancs, akkor mi? Egyszerű szó: Hatás. A Jézus parancsait teljesítő emberek hatása a környezetükre. A szerető emberek hatása a környezetükre, amit Jézus a sónál földnek, a fénynél világnak nevez. Miért nem csak só? Miért nem csak fény? Nem ugyanaz a két dolog használhatósága. A só élvezhetővé teszi az étkezést. Az étkezést, ami az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb szükségletünk. A szeretet cselekedetei nélkül tehát élhetetlen a földön az élet. Örömtelen. Jó érzés nélküli. Nem a földi életünkön túlmutató dolgok ezek, hanem nagyon is ide korlátozott szükségünk, mindenkinek szüksége. Ahhoz, hogy boldogok legyünk, szükséges szeretnünk, de ahhoz, hogy éljünk a földön, és az életünket élvezni is tudjuk, itt és most kell, hogy szeressenek. A fény láthatóvá teszi a körülöttünk levő helyet: merre kell menni, mi van az utunkban, mi lóg a fejük felett. Ebben az esetben Jézus tanításának a kimondása, továbbítása az, ami a fényességet, bevilágítást elvégzi mindazokban, akik azt hallják. Belül és kívül egyaránt, vagyis a világ teljességében, amelyben az ember él és mozog.
Íz, világosság, biztonság, életöröm, boldogság, céltudatosság – ilyesmiknek kellene eszébe jusson az embereknek, ha Jézus tanítványaival találkoznak. Ehelyett többnyire ilyenek merülnek fel bennük: életidegenség, tehetetlenség, igénytelenség, elzárkózás. Mert mit látnak? Azt, hogy valahogyan olyan furcsák vagyunk. Mi azt gondoljuk, hogy remekül csináljuk dolgainkat, csak félreért minket a világ, avagy valami baj van velünk is? Kell-e egyáltalán törődnünk azzal, hogy mit gondolnak rólunk az emberek? Mielőtt gyors nemmel válaszolunk jusson eszünkbe az Írás „miattatok káromolják Istent a pogányok” mondata. Avagy az ApCsel 2,42–47 közismert versei az őskeresztények életéről, ami merőben elütött a pogányok életvitelétől, de mégis csodálatot és tiszteletet váltott ki a világ fiaiban, meg persze üldözési törekvéseket is. Minket manapság sem nem csodálnak, sem nem üldöznek. Baj? Talán nem, hiszen mi nem emberektől várunk értékelést, hanem attól az Atyától, akinek a világ bölcsessége ostobaság. Talán igen, mert ha a sót ízetlennek, a világosságot homálynak észlelik, nemigen fognak vágyakozni rá. Márpedig nekünk létünkkel kell tanúságot tennünk arról, hogy milyen jó dolog a szerető Isten barátjának lenni. A sónak, a fénynek igazán csak a hiányát észleljük. Nem a jelenlétük, hanem a hatásuk a fontos. A világító lét egyik legfontosabb ismertetőjegye a jótett, amely szerencsére nem változott Jézus óta. Etess, öltöztess, látogass, fogadj be, vigasztalj... tedd tanítvánnyá (azaz élj hiteles, boldog életet, és hívd fel figyelmét az ölelő karokkal várakozó Istenre – lépni senki helyett sem tudsz). De a szent, világító élet azt is jelenti, hogy engedjük átragyogni magunkon Isten bölcsességét, aki egészen más perspektívából látja dolgainkat. Hagyjuk, hogy átalakítsa törekvésvilágunkat, vágyainkat, növelje érzékenységünket minden embertestvérünk öröme–bánata iránt. Tanítgat tiszteletben tartani egymás szabadságát. Segít, hogy Benne és a testvéri kezekben bizakodjunk. Jézus gyalog, és néha szamárháton járva, Galilea - és Júdea-szerte világított. Ma a nagyvárosokban élve, internetezve több embert lehet elérni. De a lényeg ma is ugyanaz: csak bensőséges baráti kapcsolatokban tudjuk átadni Istentől kapott, hiszem, hogy nagyszerű életprogramunkat.
Van ebben a tanításban egy jókora bátorítás is: egy csipetnyi só megváltoztatja a nagy tál étel ízét, egy pici lámpa fénye betölt egy nagy szobát. Nem kell sápítozni azon, hogy micsoda kisebbségben vagyunk, a világ elsöprő többségű közönyével szemben.
Uram, Jézus Krisztus! A föld sója, a világ világossága, a te szereteted jele és eszköze szeretnék lenni. Te, aki válasz lettél imádságunkra, kenyér lelki éhségünkre, segíts bennünket, hogy mi is válasz és kenyér lehessünk azoknak, akik hiányt látnak mindabban, amiben mi bővelkedünk!
Segíts Urunk Jézus úgy jelen lenni a világban, hogy szereteted érezhetővé váljon általunk. Adj erőt, hogy a föld sója legyünk. Úgy váljunk részévé környezetünknek, hogy ne feloldódjunk, hanem nyomot hagyjunk. Úgy legyünk nyitottak minden emberre, hogy közben szilárdak maradjunk belső értékeinkben.
Ehhez a lelki úthoz add erődet Urunk! Ámen!