Karácsony pásztorok miséje 2022 - Karácsony – Lk 2,15-20 – A pásztorok útján Jézushoz
Kedves Testvérek!
A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik. Hallottuk az imént az evangéliumból. A pásztorok tehát megtalálták Máriát, Józsefet és a Gyermeket. Hogyan juthatunk el mi si a pásztorok útján Jézushoz?
A pásztor kifejezés többféle értelmezésben fordul elő az evangéliumokban. Maga a pásztorság egy ősi állattartó mesterség, de egyben életforma is. A pásztorok feladata nem csak a nyáj őrzése, de a beteg állatok gyógyítása, sőt a kisbárányok világra jöttének segítése is volt, ezért talán nem véletlen hogy Jézus sokszor hasonlítja magát a pásztorokhoz. Ugyanakkor a pásztorok azok, akik a korabeli társadalom egyik legalacsonyabb rétegét képviselték. Ebben az evangéliumi részben talán annak a képnek a megerősítésére is gondolhatunk, amelyet az egyébként is egyszerűen, szegényen, hajlék nélkül születő Jézus rajzol elénk. Ő nem a nagyokhoz, gazdagokhoz, hatalmasokhoz érkezik, később sem elsősorban nekik akarja hirdetni az Isten Országát, hanem a bűnösöknek, megvetetteknek, szegényeknek, számkivetetteknek. Azoknak, akiknek nyitva a fülük, éhezik és szomjazzák az igazságot, az örömhírt. A történetből ismert, hogy a pásztorok az égi híradás után késlekedés nélkül útnak indulnak, hogy a saját szemükkel lássák Jézust. Kicsit talán azonnal magukénak is érzik ezt a jászolban fekvő kis gyermeket, hiszen az ő egyszerűségükbe érkezik. Itt el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor magunkra, magunkba kell néznünk! Megérthetjük-e Jézus tanítását, üzenetét, ha nem ilyen egyszerű, kereső életet élünk? Ha a sok pénz, kapcsolat, lehetőség mind-mind azzal kecsegtet, hogy nincs szükségünk senkire és semmire, még a szeretetre sem, mert megveszünk, megszerzünk mindent, amire csak vágyunk? Vagy indulhatunk egy másik úton is, a pásztorokat követve, bármilyen is a jelenlegi helyzetünk. Elkezdhetjük nyitott szívvel keresni az igazat, megosztani a dolgainkat, szolgálni azokat, akik elesettek, peremre szorultak, és hirtelen azt fogjuk érezni, amit a pásztorok. Saját szemünkkel látjuk, személyesen megtapasztaljuk, hogy a hirdetett Isten Országa bennünk is és közöttünk is épül, megvalósul. Rajtunk múlik, hogy melyik utat választjuk.
A pásztorok a hívő emberek példaképei. Tétovázás nélkül követik a kapott utasítást. Tudnak hinni, mert nem ők akarják eldönteni, hogy Isten milyen messiást küldjön, mint például az írástudók. Örülnek a jó hírnek, azért beszélnek szívesen arról, amit hallottak. Aki, felfogja az evangéliumot, az megőrzi szívében, és igyekszik továbbadni. A hitnek közösségalkotó ereje van, mert felébreszti a szeretetet Isten iránt és az emberek iránt.
Nem volt hely már a szálláson, vagyis „megtelt már a lakás vendégszobája” az összeírásra érkezett rokonsággal. De befogadták a rokon párt, a várandós anyát, aki, amikor eljött az ideje, megszülte a gyermekét és a közeli jászolba fektette, bent a házban. Mindez kiderül a pásztorok viselkedéséből, amikor meglátogatják az újszülöttet. A pásztorokat abban a korban rituális szempontból lenézték, mert tisztátalan állatokkal is érintkeztek, akik ezért joggal gondolhatták, hogy nem mehetnek „csak úgy” az újszülött Messiás meglátogatására. Angyal nyugtatja meg őket, de nem is a hatalmas erejű „Messiás” szót használja a születendő gyerek címeként, hanem a Szótért, a Megváltót. Az angyali bátorítás alapja egy Jel: „Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket”. Ez pásztornyelven azt jelentette, hogy a Megváltó-Messiás egy normális, közönséges házban születik, ahová nekik is érkezésük lehet. Isten hozzánk hasonló lett. Ez az üzenet lényege: Emmanuel – velünk az Isten. Amint „a pásztorok megérkeztek és meglátták őt, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik”. A házban történt születés és a pásztoroknak mondott angyali jóslat pontosan egyezett és ez örömmel töltötte el őket. Szeretettel fogadták őket, „mindenki” odafigyelt a történetükre, ebből is kiderül, hogy többen voltak ott. A pásztorok nem egy elhagyatott, koldusi helyet találtak, egy elutasított, kirekesztett családdal. Ha így lett volna, akkor a Megváltó gyermeket bizonyára családjával együtt átköltöztették volna magukhoz. Szó sem lehetett arról, hogy egy ilyen helyen hagyják őket, míg ők hazamennek. A szófukar evangélium itt egyébként részletesen leírja a pásztorok távozását: „A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik” (Lk 2,20). Elképzelhetetlen lenne ugyebár a pásztorok öröme, ha nem találják rendben és rendezett körülmények között a Jelet.
Hová vezet bennünket a pásztorok útjának követése? Elvezet bennünket az igaz élet útjára.
Nézzük a történteket, nézzük, ahogy a pásztorok tették, nézzük a hitünket, és kövessük a lelkünk mélyről szól hangot!
És ha megértettük, ha elmélyültünk hitünk csodálatos igazságaiban, akkor ujjongjunk, akkor kiáltsuk:
Üdv, üdvözítő Istenünk, és üdv teneked, ó Kisded, Istennek Báránya, aki eljöttél hozzánk, aki Isten Irgalma vagy, aki reánk árasztottad a Szentlelket, mert Te vagy a mi Üdvösségünk és örömünk! Ámen.
Karácsony éjféli mise 2022
Kedves Testvérek!
Karácsony számomra az az ünnep, amikor az ég és a föld összeér.
Jézus Krisztus születése az üdvösségtörténet, hitünk központi eseménye. Ő a Fiú, a Logosz, az Ige, akire az ószövetségi nép ősidők óta várt.
Karácsony éjszakáján a kisgyermek, az Istengyermek születik meg Szűz Máriától Betlehemben. Jézus születése hármas születés: - az öröktől való, - a földi (történelmi), - és a kegyelmi (a hívők lelkében való) születés. A hagyomány nem őrizte meg Jézus születésének kalendáriumi napját. Az első századokban az Egyház vízkereszt ünnepén ünnepelte a karácsonyt. I. Gyula pápa 350-ben nyilvánította Jézus születésének napjává december 25-ét. Az időpont kiválasztása nagy valószínűség szerint azért esett erre a napra, a téli napforduló közelébe, mert a Római Birodalomban ez a nap volt a Sol invictus, a Legyőzhetetlen Nap pogány ünnepe. Így Jézus születésének ünnepe szimbolikusan Isten Fiának, a világ Világosságának születésnapjává vált.
XVI. Benedek pápa Jézus könyvében és sok mai kutató egybehangzóan állítja:
Nem volt ott ökör, nem volt ott szamár a szállás-istálló-barlangban, és biztosan nem úgy voltak ott a pásztorok mennyből az angyalt énekelve. És persze nem volt Betlehemben méterese mélységű hó. És nem tudjuk hányan voltak a napkeleti bölcsek, és nem királyként.
És betlehemi szegénységet egyszerűségre kellene fordítani, mert az az ember, akinek istállója volt, nagyméretű állatokat tudott tartani, a kora beosztása szerint nem a szegény nincstelenekhez tartozott. Sőt…
Idilli kép ez hóval, romantikával. Minden kor, minden nép a sajátjára formálta Jézust, Máriát. Az etiópok négerként ábrázolták. Többször sikerült járnom télvíz idején Bajorországban, itteni ministránsokkal együtt egy volt régi ministránsomnál, és megcsodálni a német-bajor betlehemeket a templomban, ahol a falujukat, városukat faragták ki, a hegyekkel, vízimalmokkal, legelőkkel, a templommal, és középen a betlehemi istállóval. Persze mindez a 2-300 évvel ezelőtti formában manapság.
És azon sajnálkozunk, hogy oda van idilli karácsonyunk, nem hull a pelyhes fehér hó.
Az evangéliumi történetek hozzánk is szólnak. Ma is érvényesek.
A karácsonyi történetet, ahogy megemlékezünk róla, így nem történt meg Betlehemben, és így már nem is találkozunk vele, a régi paraszti, kézműves városi világ, mára eltűnt világa jelenik meg szokásainkban. Persze nem akarok hagyományromboló lenni, szép szokásokat, a népi vallásosságot kiirtani.
A kérdés, akkor hogyan lehet mégis a mai korhoz közelíteni, úgy, hogy mienknek érezzük? Mintha közénk, hozzánk született volna a kis Jézus?
- Valódi Betlehem: úgy mondanánk ma, apás szülés. Hisz József nem a távolból, nem kívülállóként figyelte az eseményeket.
- Valódi szép hagyomány: Olyasmi híreket olvasok. Unod már a halat, káposztát, bejglit? Unod a családlátogatásokat? Rombolják a maradék hagyományt. És egyre többen menekülnek vidéki wellness hotelekbe, külföldre is. A szép hagyományt meg kel tartani, mert különben üresség lép a helyébe: lelki űr. Csak akkor szabad változtatni, ha szebb, jobb lép helyébe!
- Valódi mai, élő ünneplés, találkozás:
Ezen az ünnepen ott kell legyen közös ima, a közös éneklés, a közös bibliaolvasás. Úgy, ahogy örökölted, vagy ha nem, mégis hittel teli ünnepé teszed, úgy, hogy megkívánd a család más ünnepein is, például születésnap ünneplésekor.
Jézus születésének története azt mondja el, hogy Isten szándékainak megvalósulásához a Földön kell egy szentéletű fiatal lány, Mária, aki kora ellenére is tud életre szóló döntést hozni Isten szándékának megfelelően. Kell melléje társnak egy igaz fiatalember, József, aki családfőként irányítja az életüket; aki figyelni tud az égi jelekre, kinyilatkoztatást kap álmában, és azt meg is érti; aki leküzdi a nehézségeket, aki nem teszi ki jegyesét-szerelmét életveszélynek azzal, hogy elbocsátja. Két Istenre figyelő ember összehajló, vigyázó szeretetéből megszületik Jézus, akivel Jahve megment. Ilyen egyszerű a világtörténelem nagyszerű eseménye. Bennünk is hasonló egyszerűséggel születhet meg Jézus Krisztus. Egyszerűen, de nem könnyen.
Szent VI. Pál pápa mondja: „Az egyház mindig is követendő példának állította hívei elé Máriát, nem az életvitele vagy a társadalmi kulturális háttere miatt, hiszen ezek abban a formában ma már nem is léteznek sehol. Amiben példája lehet a mai hívő embernek, az, ahogy saját életében teljesen és felelősségtudattal elfogadta Isten igéjét, aszerint cselekedett, és tetteit a segítségnyújtás és a szolgálat lelkülete vezérelte. Mária érdemes a követésre, mert ő volt Krisztus első és legtökéletesebb tanítványa.”
A korai keresztény közösséget nemigen érdekelte Jézus élete a nyilvános fellépés előtti időkből. A születésével és gyerekkorával kapcsolatos történeteket mellőzik a legkorábbi írott feljegyzések. A legrégebbi evangélium, a Márk szerinti említést sem tesz Jézus születéséről vagy gyermekkoráról, és a legkésőbbi, János evangéliuma szintén hallgat erről. Lukács és Máté közöl néhány történetet, amelyekről nyilvánvaló, hogy különböző hagyományokból merítenek, és az is szembeszökő, hogy be akarják bizonyítani, hogy Jézusra vonatkoznak a Messiásról szóló ószövetségi próféciák: mint pl. Dávid házából származik. Nyilvánvaló, hogy az evangélium szerzőit nem a történeti tények pontos rögzítése vezette, hanem az a szándék, hogy a születés történetekkel is igazolják, hogy Jézus az annyira várt Messiás.
Ezért az első keresztények nem a jászolban fekvő gyermeket ünnepelték. A karácsony az első időkben nem a jászolban fekvő gyermek ünnepe volt. Azt a Krisztust ünnepelték, aki minden idő előtt Istentől született, és aki a mennyből alászállt, hogy emberré legyen. A lényeges mozzanat tehát az isteni személy alászállása (epifánia), a világba való ünnepélyes bevonulása volt.
A karácsonyhoz lényege, a föld és az ég összeér, tehát az ember tartozik Istennek, hogy ünnepélyesen is találkozzon vele. Van, akiben tudatosan ott van az Istennel való ünnepélyes találkozás öröme, van, akiben a gyermekkor családi szokása elevenedik meg, amikor belép a megszentelt térbe, ide a templomba. Az ember szemszögéből a karácsony a találkozás ideje, színből vagy szívből kimondott jó szó ideje, az Isten iránti tartozás évenkénti lerovása, vagy éppen az ünnepi ételek elfogyasztása, ajándékok kibontása. A gyerek, ha van, legyen kivétel! A gyereknek legyen a karácsony varázslatos, csodálatos, de ünnepies, derűs.
De Isten gyermekének, a felnőtt keresztényeknek valóban csak ennyi? Valóban csak egy kis karácsonyi történetre, egy bölcsőbe fektetett kis Jézusra van szüksége? Lehet, hogy könnyebb lehet, így kényelmesebb: a kis Jézust ünnepekkor elővenni, amikor szükségem van rá, de máskor ne szóljon bele a dolgaimba…
Nincs értékesebb karácsonyi üzenet, mint amikor rájössz, hogy Isten azért avatkozott a világba, hogy a lelkünket újraélessze, életünket és rálátásunkat gazdagítsa. Miért? Mert szerette ezt a világot, amit teremtett, és egyszülött Fiát küldte a földi világba, hogy aki hisz Őbenne, és hiszi, hogy ez az élet csak egy előszó, egy bekezdés, az nem fog elveszni a semmibe, hanem örök élete lesz.
Mennyei Atyánk már karácsonykor elvesztette egyszülött Fiát, hogy húsvétkor visszanyerje őt mindazokkal együtt, akik hisznek Őbenne. Ez a valóság is ott rejlik a karácsonyi díszek között, mélyen az Istentől kapott emberi hit középpontjában. Isten, mint az idő és tér ura, türelemmel vár, hogy a te karácsonyodba belépjen. Ha terve van veled, előbb úgy érzed megtör, majd megerősít. Mert szeret, és azt szeretné, hogy több legyél te is, több legyen a karácsonyod! Letörli arcodról a diplomatikus mosolyt és súlyt ad életednek. És már ketten hordozzátok nem a karácsonyfát, hanem az élet keresztjét. Hiszen karácsonykor nemcsak a kis Jézus születik, hanem az ember rádöbben: mennyire szerencsétlen és szánalmas Isten nélkül. Lelki ember tud újjászületni karácsonykor.
A szeretet, Istenünk egyik tulajdonsága lesz hangosabb ezen az ünnepen. Mert Ő felvállalta a legnehezebb feladatot, helyettünk. Ígéretéhez hűen megváltotta mindazokat, akik hisznek Őbenne. Kiszélesítette az életet örökélet-térré, ami minket vigasztal, sőt kimondatja velünk: Uram, ha a Te szereteted nem él bennem, semmi vagyok!
Prohászka Ottokár püspök írta:
„Szent Karácsonyi ünnep! Nagy hatalom és édes álom! Hatalom, mert belemarkolsz a szívünkbe. Édes álom, mert még mindig inkább program vagy, mint megvalósulás.”
Köszönöm Jézusom, hogy nem álom vagy, eljöttél, Megváltónk lettél!
Boldog, békés szent karácsonyt kívánok mindenkinek!