Az utolsó adventi gondolatok erre az évre...
24.
December 24: Ádám-Éva napja
„Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka.” Lk 1,46
Zakariás hálaéneket zengett gyermeke, Keresztelő János születése feletti nagy örömében.
Néhány hete nagy örömmel jöttem ki a templomból, és szokás szerint amikor egyedül voltam, és zártam a templomot, imádkoztam és énekeltem is. Azon vetem észre magam, hogy már az utcán járok, és még mindig éneklek. Gyorsan körbe néztem, nem hallja-e valaki a környéken, mert még hibbantnak néz. A fürdőszobában, ahogy sokan mások nem szoktam énekelni, de a templomban sokszor dalra fakadok.
Ünnepi örömre készülünk. Ma este dalra fakadni egy gyermek születése felett érzett örömünkben.
Prohászka püspök mondta jó száz évvel ezelőtt:
Az öröm úgy hat a lélekre, mint valami erősítő fürdő. Ha vidámság tölti szívünket, ha a belső örvendezés hulláma hordoz, ha lelkünk énekel, akkor nem érzünk terhet, akkor nekünk a kötelesség édes, és mindenütt helytállunk.
Közel van, jön!
A mi Istenünk egy eljövő Isten – ne felejtsétek el ezt: Isten olyan Isten, aki jön, folyamatosan jön! Nem okoz csalódást várakozásunkban! Az Úr sosem okoz csalódást! Lehet, hogy várakozásra késztet, egy darabig várakoztat a sötétben, hogy éretté váljon reményünk, de sosem okoz csalódást. Az Úr mindig jön, mindig mellettünk áll. Néha nem mutatkozik meg, de mindig jön! (Ferenc pápa)
Imádság:
Uram, Jézus! Te jól tudod, mi akadályozza bennünk az önfeledt készületet az ünnepre, a hódolást, a dicséretmondás örömét. Van éppen elég okunk szomorkodni a világ állása felett, és mégis, most őszinte szívvel különösen is eléd hozzunk szívünket, lelkünket! Már csak néhány óra és megtisztult lékekkel énekelhetjük a Mennyből az angyalt.
Segíts meg mindnyájunkat, hogy eljussunk tehozzád, téged szemléljünk, aki egyedül vagy méltó imádatra, és segíts, hogy téged dicsérjünk egész szívünkkel mindaddig, amíg csak itt élünk ezen a földön. Ámen.