22.
December 22, advent 4. vasárnapja
„Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza.” (Mik 5.2)
Ezt az egy rövid mondatot választottam ki a mai vasárnap olvasmányából.
Egy nagy közösségbe, testvériségbe tartozom a krisztuskövetők, azaz a keresztények világába.
Keresztény származásom Jézus Krisztussal kezdődik. Ő hívott meg apostolain, majd tanítványainak hosszú során keresztül. Ő fizette ki a belépődíjat kereszten kiontott vérével.
Közvetlen származásom útja: keresztnevem Zoltán, amely névnek Boldog Meszlényi Zoltán nagy dicsőséget szerzett vértanúságával. Tudom az időpontot: 8 napos voltam, amikor két szoptatás között keresztanyám a kezébe vett, és elvitt a Sükösdi plébánoshoz. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy papként egyszer meg is tekinthettem az eredeti bejegyzést.
Vajon te tudod, kinek a nevét viseled, ki a védőszented az égben? Mely napon és mely pap által lettél Isten gyermeke? Kik a keresztszüleid? Hogyan köszönöd meg a jó Istennek keresztény származásodat? Egy-egy ima, fohász a védőszenthez? Ima a papért, a keresztszülőkért, akár élnek, akár már meghaltak?
A Boldogságos Szűz Mária tartja a távolabb rokoni kapcsolatokat is. A hegyek közé, Judea egyik városába siet Erzsébethez. És Mária örömteli szívvel énekli meg származását:” … megemlékezett irgalmáról, melyet atyáinknak hajdan megígért, Ábrahámnak és utódainak mindörökké!”
Mi az adventi utunk végének mottója? Emeljük tekintetünket Jézusra, ő hitünk eredete és beteljesítője.
Az eredetből nem hagyhatok ki egyetlen láncszemet sem, hogy ez most nem kell, ezzel nem értek egyet. Ha láncolat, a származás megszakad, nem is lehetnék keresztény.
Anyaszentegyháznak hívom közösségemet. Mint egy nagy család, otthonom van benne. Lelki békét, nyugalmat ad. Büszke vagyok erre a családra, keresztény származásomra, a sok szent elődre.
Imádság:
Uram, Jézusom! Születésed megünneplésére készülök. Őrzöm a családi hagyományokat. Ilyenkor előkerülnek a régi díszek is. Az ünneplés hasonló lesz, mint szüleimé, nagyszüleimé volt egykoron. De a legfontosabb, hogy az ünneplt, te is köztünk légy. Különban pont arra nem kapunk választ, ami a legfontosabb lenne: honnan jöttünk, kik vagyunk, és hová tartunk?
Ezért kérlek, jöjj, mutasd meg arcodat. Tarts egy jó tükröt elém, melyben látom a múltat, és tervezhetem a jövőt.
Segíts, hogy a régmúltra, a hit bajnokaira, tiszta szívű szüleimre, nagyszüleimre emlékezve, hitükből forrásozva örömmel vívjam meg hitem, jó harcát.