pünkösd 2017

Pünkösdi Vigília 2017- virrasztásra

Kedves testvérek!
Egyházunk a legnagyobb ünnepeit ma is vigíliával ünnepli. Így van előestéje karácsonynak, a Szenteste, így van vigíliája húsvétnak a feltámadási szertartással, és a szentek ünnepei közül Keresztelő szent Jánosnak, Péter és Pál apostolnak, és Nagyboldogasszony ünnepének. Pünkösd előestéjén arra emlékezünk, hogy Szűz Mária és az apostolok együtt imádkoztak az emeleti teremben, és várták a Jézus által mennybemenetelekor megígért Vigasztalót.
Nekünk is szükségünk van a Szentlélek minden ajándékára, buzgó és állhatatos közös imával, virrasztással akarunk hasonulni az apostolok és Máris közös éjszakájához.
És az éjszaka kellős közepén, az imádság közben egyszer csak lángnyelvek lobbantak, szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre, olvashatjuk a pünkösdi eseményt az Apostolok Cselekedeteiben.
Gyönyörű a pünkösdi szekvencia éneke, a Hozsanna 97.éneke őrzi meg a régi himnuszt. Minden elmond a Lélek működéséről, költői nyelven.
„Simogasd a darabost, fölmelengesd a fagyost, útra vidd, ki tévelyeg.” Fölmelengesd a fagyost! Hány és hány ember van, aki úgy él, hogy semmi sem mozgatja meg szívét, lelkét, kiégett, fáradt, közömbös.
Borzalmas lenne egyszer úgy ébredni, hogy nem érdekel, mi fog ma történni, nem érdekel a napi munkám, az élet, a világ, a sorsom, a körülöttem levő emberek. Pedig sokszor vagyunk így, nincs lelkesedésünk. Úgy fogalmazhatnánk meg: kihűlőben van bennünk az a Lélek, amelyet megkaptunk a bérmálásban, és minden más szentségben. Persze nem a Szentlélek tüze van kihűlőben. Ez nem olyan, mint a tábortűz késő éjszakákon, amire újabb fát kell rakni, amikor kezd elaludni. A Szentlélek tüze ma is aktív, ma is elér oly sok embert. Ma is vannak köztünk lelkes szentek. A Szentlélek ereje, lángja nem csökkent. Mi történik tehát? A szemed vizenyős, üres, de a lelked is, ebbe nem tud belekapni a Szentlélek lángja.
A sok idegen eszme, a téves tanítások, babonák, ezoterikák mind, mind olyanok, mint amikor Illés kihívta Baál papjait az áldozat bemutatására, és jól meglocsoltatta vízzel áldozati adományaikat. Mi is meglocsoljuk bő hideg vízzel: kioltjuk a lelket a sok-sok téveszmével, felesleges dologgal, mely körül bástyáz bennünket.
Pedig milyen csodálatos teremtménye Istennek a tűz. Ami sötét volt, vakítóan világít, amikor ég. Ami hideg volt, égetően forró lesz. Hát még az a láthatatlan tűz, ami lelkesít bennünket, ami bennünk él! Ha egyszer kialszik, akkor azt mondhatjuk, itt a halál! A halott már hideg, rideg, merev. Aki él, az a belső tűztől kell  meleg legyen!
Pázmány Péter így fogalmaz: A nyers fa soha nem gyújtja meg a holt szenet.
Persze az, aki nem élte át még a Lélek örömét, az örömteli vallásosságot, az, ha nem is fél, de van benne egy távolságtartás.
Ösztönösen idegenkedünk attól, hogy majd Isten beleavatkozik ügyeinkbe. És még akkor is félünk, ha nem jól mennek az ügyeink. Igazából, az kellene hogy bosszantson, hogy nem ismerjük fel, hogyan, miként kopogtat a Lélek lelkünk ajtaján.
Lattaquié Ignatiosz orosz metropolitának van egy szép elmélkedése a Lélek működéséről:
Szentlélek nélkül távoli az Isten,  - Krisztus a múlté,
az Evangélium holt betű, - az Egyház egyszerű szervezet,
a tekintély uralkodás, - a misszió propaganda,
az istentisztelet emlékek fölidézése, - és a keresztény cselekvés rabszolgamorál.
De a Szentlélekkel: a kozmosz fölemelkedik
és nyögve szüli az Országot, - a feltámadott Krisztus itt van,
az Evangélium életerő, - az Egyház szentháromságos közösség,
a tekintély szabadító szolgálat, - a misszió Pünkösd, - a liturgia emlék és elővételezés, - az emberi cselekvés megistenült.
Milyen szép lenne, ha így élne bennünk a Lélek!
   Befejezésül II. Rákóczi Ferenc imájával kérem a Lélek tüzét:
Befejezted, Uram, megváltásunk egész művét. Megadtad apostolaidnak Szentlelkedet. Elküldted őt, hogy az igazságot megerősítse a szeretet által. Ez ideig nádszálak voltak tanítványaid. A szeretet által oszlopokká erősödtek. Ezt a Lelket kérem tőled, add őt nekem! Én lelkem! Meddig maradsz még hidegségben? Íme a szeretet tüzét, az igazság lelkét, Istenedet vetted magadhoz, mégis mily fagyos, tompult és száraz vagyok, bár a szentáldozás után bennem lakozol.

Tekintsd hát egyszerűségemet, növeld szeretetemet. Nem azért, hogy külsődleges módon sóhajtsak, jajgassak, és siránkozzam, hanem, hogy neked tetsző módon teljesíthessem akaratodat, és mindazt, amire rendeltél. Ámen!

Pünkösd ünnepe 2017. június 4, vasárnap

Kedves Testvérek!
Boldog Antonio Rosmini olasz szerzetes pap így magyarázza mega pünkösd ünnepének lényegét: „A keresztény Pünkösdkor Isten kihirdette szeretetének törvényét, a Szentlélek által nem kőre, hanem az apostolok szívébe írta és rajtuk keresztül később az egész Egyháznak adta.” A Szentlélek, aki „Úr és Éltető” – ahogy az Hitvallásban mondjuk – az Atya Atyával együtt a Fiú által teljessé teszi a Szentháromság kinyilatkoztatását. Úgy jön el Istentől, mint szájából való lélegzet, megszentelő hatalma van, eltörli a megosztottságot, elűzi azt, ami homályos, így a bűnt is. Test nélküli, anyagtalan, kiárasztja a mennyei javakat az élőkre és fenntartja őket, hogy a jó munkatársai legyenek. És, mint érthető Fény értelmet ad az imádságnak, erőt az evangelizáló missziónak, boldoggá teszi azok szívét, akik hallgatnak rá, megihleti a keresztény művészetet és liturgikus zenét.
Egykoron  Bábeli toronynál, amikor az emberek az ég felé törő utat akartak építeni saját kezükkel, végül tönkretették azt a képességüket, hogy egymást megértsék. Ezzel ellentétben Pünkösdkor a Szentlélek a nyelvek adományával megmutatja, hogy jelenléte egyesít és a zűrzavart szeretetközösséggé alakítja át. Az emberi büszkeség és önzés mindig megosztást idéz elő, a közöny, a gyűlölet és az erőszak falait emeli föl. A Szentlélek ellenkezőleg, képessé teszi a szíveket mindenki nyelvének megértésére, mert visszaállítja a hiteles kommunikációt föld és ég között. A Szentlélek szeretet.  
    Hogyan léphetünk be a Szentlélek misztériumába, hogyan érthetjük meg a Szeretet titkát? Az evangéliumi szakasz ma a Cenákulumba vezet bennünket, ahol az Utolsó Vacsora végeztével egyfajta elveszettség-érzés szomorítja el az apostolokat. Ennek oka az, hogy Jézus szavai nyugtalanító kérdőjeleket ébresztenek bennük: Jézus arról beszél, hogy a világ gyűlölettel fordul felé, és övéi felé, beszél titokzatos távozásáról. Még sok más mondanivalója lenne, de az apostolok ebben a pillanatban nem bírnák el ezeknek a súlyát.  Jézus, hogy megvigasztalja őket, elmagyarázza elszakadásának jelentését: el fog menni, de visszatér, időközben nem hagyja árván magukra őket. El fogja küldeni a vigasztalót, az Atya Lelkét és majd a Szentlélek fogja tudtukra adni, hogy Krisztus műve a szeretet műve: az ő szeretete, aki szenvedett, az Atya szeretete, aki adta őt. Ez a Lélek az Erő lesz, a magasságból.
            Valószínűleg mindannyian láttunk már embereket, akik lerobbant autót próbálnak betolni. Egy vagy két személy hátulról tolja a járművet, egy pedig a kormánynál van. Ha nem sikerül azonnal beindítani az autót, megállnak, letörlik a verejtéküket, vesznek egy mély lélegzetet és újra próbálkoznak.
Akkor hirtelen felzúg egy hang, a motor működni kezd, az autó magától elindul, az emberek pedig megkönnyebbülten fellélegeznek.
E történet azt mutatja, mi történik a keresztény életben. Van, aki nagy erőfeszítéssel kar haladni, de nem ér el komoly előmenetelt. De van egy erős motor- egy „erő a magasságból”, és csak arra van szükség, hogy működni kezdjen. Pünkösd ünnepe segít abban, hogy megtaláljuk ezt az erőt.
Az Apostolok Cselekedetében való beszámoló így kezdődik: „Amikor eljött a Pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak.”
E szavakból látjuk, hogy Pünkösd előtt is volt Pünkösd ünnepe. Más szavakkal, a zsidóknak is ünnepelték Pünkösdöt, s ezen a napon a szállt le a Szentlélek. Nem lehet megérteni a keresztény Pünkösdöt anélkül, hogy ne beszélnénk a zsidó Pünkösdről, amely előkészítette azt. Az Ószövetségben kétféle értelmezése volt Pünkösd ünnepének. Kezdetben a hetek ünnepe volt, hét héttel húsvét után, egy aratási ünnep, amely során az első termést felajánlották Istennek, de később, s Jézus korában már bizonyos, hogy új értelemmel gazdagodott: a törvényadás és a Sinai-hegyen kötött szövetség ünnepe lett.
Ha a Szentlélek pontosan azon a napon szállt le az Egyházra, amelyet Izrael a törvényt és a szövetséget ünnepelte, ez jelzi, hogy a Szentlélek az új törvény, a lelki törvény, amelyet új és örök szövetség pecsétel meg. A törvény már nem kőtáblákra van írva, hanem az emberek szívébe.
Ezek a szempontok azonnal feltesznek egy provokatív kérdést: Az ó vagy új törvények irányítanak-e bennünket? A vallási kötelezettségeinket félelemből és megszokásból teljesítjük vagy inkább meggyőződésből és vonzódásból? Istent Atyának vagy Úrnak tekintjük?
Egy történet olvastam Cantalamessa atyától, a Vatikán szónokától. A 19. század elején egy dél-itáliai család Amerikába települt át. Nem volt elég pénzük, hogy a hajón az étteremben étkezzenek, így kenyeret és sajtot vittek az útra magukkal. Ahogy teltek a hosszú hajóút alatt a napok, a kenyér megszáradt, a sajt penészes lett, és egyszer elkezdett sírni az éhes gyermek.
A szülők erre odaadták neki utolsó dollárjukat, hogy elmenjen a hajó étteremébe és ott egyen valamit. A gyerek bement evett, majd sírva tért vissza szüleihez. A szülők odafordultak hozzá: „Minden pénzünket odaadtuk, hogy vegyél valami finom ételt, miért sírsz még?”
„Azért sírok, mert eddig mindig csak kenyeret és sajtot ettünk!”
Sok keresztény ember leéli életét „kenyéren és sajton”, azaz örömtelenül, lelkesedés nélkül, amikor Istentől minden jót megkaphatna, mert az öröm is hozzátartozik ahhoz, hogy keresztények vagyunk. Sok katolikus keresztény nem is vett részt még felnőttként igazi örömben. Akár örömteli együtt imádkozásról, akár más örömteli összejövetelről legyen szó.
Ezt a titkot „Új pünkösdnek” nevezte Szent XXIII. János pápa. Ez az a szikra, ami beindítja a motort! De hány és hány ember van, aki el sem tudja képzelni a jól működő egyházat, a keresztény örömöt.
Jézus megígérte, hogy a mennyei Atya megadja a Szentlelket azoknak, akik kérik. Kérjük hát nagy bizalommal!
Mert ez a Pünkösd misztériuma: A ránk kiáradó Szentlélek megvilágosítja az emberi lelket és fölfedve a megfeszített és föltámadt Krisztust megmutatja az utat, hogyan válhatunk hozzá hasonlóbbá, hogy tehát "a belőle áradó szeretet kifejeződése és eszközei" legyünk. Máriával együtt az egyház - akárcsak születése napján, az első pünkösdkor – ma is így imádkozik: "Veni Sancte Spiritus" - Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid szívét és gyújtsd meg bennük szereteted lángját". Amen.