Nagyböjt 0. hete péntek: Mt 9,14-15 a böjt
A mai a szentírási rész alapján a böjtöt és a hozzá való viszonyunkat vizsgáljuk. A böjt Jézus idejében egész máshogy nézett ki, mint a mai korban. Nem is volt annyi ennivaló, nem voltak olyan minőségű ételek, nem is foglalkoztak annyit az emberek az étel előállításával, mint ma. De a böjt mindig is hozzátartozott a vallásos ember életéhez. Ha az ember közelebb akart kerülni Istenhez, akkor imával, böjttel, alamizsnával segítette ezt az utat.
Jól böjtölni nem könnyű. Mikor lesz jó eredménye? Jézus más helyen említi, hogy ez a fajta gonosz, csak böjttel és imával űzhető ki.
A katolikus ember böjtöl a húsvéti időszak várakozásában: hamvazószerdán és péntekenként. A hetenkénti egy nap böjtölés egészségi szempontból sem megvetendő, sőt hasznos, de fontos, hogy célt adjunk a böjtnek. Fontos megkérdezni önmagamtól, Jézustól, hogy mi a célom, miért böjtölök.
A böjttel az ember megtisztul testileg és szellemileg nyitottá válik Isten irányába. A böjt, az imádság, az alamizsna együtt fontos. Ha a szervezetemből eltávozott a méreg, a rossz, akkor meg tudom magam nyitni a befogadásra, az Isten hívó szavára, válaszolni tudok rá.
Jézus egy meghitt képpel illusztrálja az igazi böjtöt: a mézeshetekhez hasonlította ezt az időszakot, ahhoz a néhány héthez, amikor a fiatal házasok az új szerelem örömét ízlelgetve tárt kapukkal fogadnak a házukba minden látogatót. Akik akkoriban Jézussal voltak, az apostolok, tanítványok, úgy érezték, hogy a világ fiatal és reményteli, de közben rá kellett döbbenniük, hogy a mézeshetek öröme nem tart örökké.
Jézus megnyilvánulásaiban csaknem mindig megtaláljuk ezt a kettősséget: jelenlétének, velünk való barátságának örömét és a szenvedést, melyet küldetésének teljesítése közben megél, a kétségeket, hogy Istentől kapott küldetését nem teljesíti be a világban. Imánkban gyakran eltölt a hála és az öröm az Istentől kapott élet bőségéért, máskor pedig ürességet és szárazságot tapasztalunk saját szegényes válaszunk miatt, melyet Isten közeledésére és a világban megnyilvánuló gonoszságra adunk. Mindkettő imát jelent, mindkettő Istennel való kapcsolatunk része.
Nincs jelentősége, hogy Jézus életének melyik titkát állítjuk magunk elé imánkban. – Vele találkozva mindig örvendezhetünk. Velünk marad szenvedésében és halálában is, és nem kell gyászolnunk. Ha nem lenne jelen életünkben, akkor tényleg gyászolhatnánk, hogy elveszítettünk valami - valaki igazán fontosat. Az ima a jóra irányítja figyelmünket, arra, hogy hol van életünkben Jézus helye.
Istenem add, hogy helyesen tudjak böjtölni és imádkozni, és ne feledkezzem el a jócselekedetekről sem. Segíts, hogy a várakozásban helyet tudjak találni a Veled való beszélgetésre. Vezess utamon, hogy végül eljussak Hozzád. Ámen.