C év évközi 6. vasárnap 2025
Kedves Testvérek!
Négy boldogságot, és négy jajt hallottunk az imént Lukács evangéliumából.
Jézus nagyon boldog ember lehetett. Ennek oka az Atyával fenntartott élő közössége és az Ő akaratával megegyező küldetés teljesítése volt. Örömhírt hiszem, hogy csak örömmel, belülről kisugárzó harmóniával lehet hitelesen közölni. A boldog Isten boldog Fiaként szólt az emberekhez. Ami belülről fűtötte, lelkesítette, arról tett tanúságot. Mindenekelőtt magát jellemzi meg ismert kijelentése: „A szív bőségéből szól a száj.” Majd így folytatja: „A jó ember jó tárházából hordja elő a jót…” (Mt 12,34c-35).
Lássuk tehát, hogy a boldog Jézus a boldog isteni világból milyen boldogságokat hoz a nagyszámú tömeg tudomására. Tanítványainak beszél, de úgy, hogy mindenki értsen belőle. A Jézus követésére vállalkozók tudatosan megszegényítették magukat, miként Mesterük, hiszen elhagyták biztos megélhetésüket, otthonukat, rokoni kapcsolataikat. Egy bizonytalan ellátottságú és kiszolgáltatott vándorló életformára mondtak igent. Elhagyni valamiket csak a remélt többletért érdemes. A Tizenkettő Jézus királyságának hatalmi posztjaiért tette ezt. Úgy vélték, ezt a mostani szegénységet majd követni fogja a jeruzsálemi bőség. Jézus erre a hamis reményre is jajt mond, amikor a jelenlevő gazdagokat kárhoztatja. Igazi többlete az Isten királysága, uralma az emberi szívben. Ezért a boldogság- és biztonságtudatért érdemes vállalni a jelen szegénységét.
Fekete István a Boldogság c. novellájában a kisróka sokáig hiába keres olyan lényt, aki boldog:
„Ült a kisróka, és nézte az erdőt; az erdő kedvetlenül rázta millió levelét, és hajlongott, pedig aludni szeretett volna.
- Hát senki se boldog? - kérdezte magától félhangosan a kisróka.
- Dehogynem! Én boldog vagyok...
A tuskó mély repedésében egy csúnya hernyó bábozta be magát, és vidáman szőtte saját koporsóját.
A kisróka fitymálva nézett rá.
- Te?
- Én.
- Aztán mitől vagy boldog, te féreg?
- Attól, hogy tudom, féreg vagyok, és hiszem, lepke leszek valamikor.”
Vagyis mi ne legyünk többé kukacok, olyan állatkák, amik a begubózva, majd bebábozódva élnek, hanem legyünk pillangóvá, ami szabadon szárnyal a térben, ne a véges világban éljünk és mozogjunk, hanem a végtelenben.
Ebben a beszédben Jézus nem majd, hanem már most ígér boldogságot a tanítványoknak. A boldogságuk forrása nem a szegénységük és annak velejárói, hanem maga Jézus, akiért szegénnyé lettek. Minél nagyobb az iránta való szeretetük, annál inkább készek minél több dolgot odaadni, minél nagyobb szegénységet vállalni.
Ha a szegénységet, a vele járó nehézségeket Jézus iránti szeretetből elfogadjuk, nem megnyomorítanak, hanem boldogságot, üdvösséget gyümölcsöznek számunkra.
Ellentétpárokat halottunk Jézustól. Beszéde a boldogságokról és jajokról ellentétpárokra épül:
Szegény – gazdag
Éhes – jóllakott
Síró – nevető
Megvetett – felmagasztalt
A szegény, éhező, síró és megvetett ember számára boldogságot ígér, de a gazdag, jóllakott, nevető és felmagasztalt embereket megfenyegeti, azt mondja, hogy jaj nekik.
A saját életemre vonatkoztatva mikor vagyok boldog, és mikor lesz Jaj! nekem?
Boldog vagyok,
- ha sikerül családtagjaimmal, munkatársaimmal olyan viszonyban, közösségben lennem, lenni, ahol átadhatok valamit azokból az értékekből, életmódból, amit én élek, és amit fontosnak gondolok.
Boldog vagyok,
- ha elfoglaltságaim, időhiányom, betegségem, vagy életkoromkorom ellenére jól és tempósan tudom végezni a mindennapi kötelességeimet és szolgálataimat.
Boldog vagyok,
- ha kint lehetek a szép természetben, a szabad levegőn, rácsodálkozhatom a teremtett világ szépségeire és ezáltal a testen-lelkem is felüdül, fellélegzik.
Boldog vagyok,
- ha annyi, és olyan percet töltök szerető Istenemmel, aminek következtében a nehéz feladatokra kihívásokra is futja a lelki erőmből.
Jaj nekem,
- ha mindig belebeszélek mások szavába, és nem is figyelek rá, csak magamnak okoskodom.
Jaj nekem,
- ha nemcsak szomorú, de dühös, és ingerült is leszek a jelen magyar helyzet miatt.
Jaj nekem,
- ha eljátszom a számítógépen, a mobilomon az Istentől nekem szabott drága időt.
Jaj nekem,
- ha az önmegtagadás erénye messze, távol jár tőlem.
De mégis hiszem azt, hogy mennyi Atyám ilyenkor is szeret és bízik bennem, hogy legközelebb jobban sikerül helyes döntéseket hoznom.
Paul Claudel francia író, gondolkodó mondja:
„Nem azért jött el Isten, hogy eltörölje a szenvedést. Nem is azéret jött, hogy azt jól megmagyarázza nekünk. De eljött, hogy jelenlétével megtöltse azt.”
Uram, Jézusom ezek alapján arra kérlek téged, úgy legyek a tanítványod, hogy soha se essek az anyagiasság, a szellemi-lelki mohóság, a káros érzékiség rabságába. Hanem mutasd meg
számomra az evangéliumi élet mindent meghaladó kincsét. A lehúzó rossz erőkkel szemben mutasd meg rajtam gondviselésed nagy hatalmát.
Amikor pedig a másik ember boldogságára, sikerére irigy lennék, mutasd meg nekem, hogy a másik ember is véges, ő is kielégítetlen, és ő sem a forrása, hanem csak szomjas keresője a boldogságnak. Segíts, hogy egymásba kapaszkodva, egymástól tanulva keressük a boldogságok útját. Úgy legyen. Ámen!