Karácsonyi beszédek - 2024 Éjféli szentmise
Kedves Testvérek!
Karácsony a találkozások ünnepe.
Azt ünnepeljük, amikor a 2. isteni személy megtestesül, leszáll hozzánk, emberré lesz. Mi pedig felemeljük a szívünket.
Ha emeljük, emeljük szívünket, akkor egyszer csak a kettő összeér, eljön egy találkozási pont. Emeljük föl szívünket! Így hangzik el a pap felhívása minden szentmisében, amelyre válaszoljuk: felemeltük az Úrhoz.
Ennek az isteni és emberi találkozásnak két szintje van. A mostani éjféli szentmisében az emberi találkozásokon keresztül szeretnénk a szívünket megszületett Kis Jézus elé vinni. A holnapi ünnepi szentmisében arra figyelünk majd, a megtestesült Ige hány féle módon kopogtat szívünkbe.
A karácsonyi örömhír is emberek hosszú láncolatán jutott el hozzám, ahogy Lukács evangélista megörökítette, ahogy tovább adták az ünneplés módját nemzedékről nemzedékre.
Minden, a hagyományt őrző keresztény családnak megvan a saját karácsonyi rituáléja, ahogyan ünnepelnek. Ahogyan összeül Szenteste a kisebb, majd 25-26-án általában a nagyobb család. És remélhetőleg már a legkisebb csöppség szívébe is belevésődik: a kis Jézus születése, eljövetele a földre, olyan találkozás, amelyet úgy ünneplünk, ahogyan ő mondta felnőtt korában: ahol ketten, vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, én ott vagyok közöttük!
A kulcsszó: az én nevemben, azaz Jézus nevében.
Az a család, ahol egész évben nem hangzott el Jézus neve, egy étkezést sem kezdtek Jézus nevében, még Halottak napján sem imádkoztak legalább egy Miatyánkot közösen az elhunytakért, ahol egyszer sem gyújtottak meg gyertyát az adventi koszorún, ahol a vacsora asztalnál nem mesélték el egymásnak a napi élményeiket, gondjaikat, ott a Karácsony megünneplése igen csak nehézkes. Kíváncsiságból beütöttem a Google keresőbe karácsonyi találkozások két szót. A sok száz találatból mivolt az első három cím?
- 7 téma, ami garantálja, hogy idén is összevessz a családoddal karácsonykor.
- Karácsonyi stressz: miért megterhelő ez az időszak és mit tehetek ellene?
- Ideje kimondani: a karácsony irtózatos stresszfaktor.
Csak az első három felugró címet idéztem.
Ne gondoljuk, hogy ez emberidegen. Hisz a karácsonyi készület az „Angyali üdvözlettel” kezdődik. Az angyalnak kell oldania Mária szorongását: Ne félj Mária! Kegyelmet találtál Istennél! Emberileg, élő hit nélkül, Mária is, mint minden ember szorongással, kétséggel nézett volna a bizonytalan jövőre, egy nem várt, nem tervezett gyermekáldásra. És a hit ereje, az ősbizalom Isten felé megadja Mária igenjét.
Aztán a következő találkozási pont, amelyben ott van a jó Isten, amikor József megkéri Mária kezét. A jegyesség sokkal mélyebb elköteleződés volt egymás felé annak idején. Az összetartó erő, az őket teremtő, megáldó Mindenható Isten.
A következő találkozási lépés karácsonyi történetben Mária és Erzsébet találkozása. Ne egy formális rokon látogatásra gondoljunk. Mária siet a hegyek közé. A két asszony találkozásában ott van a hit, az öröm megosztása. Mind a kettő örömében hálaimát mond, hálát énekel. Magnificat! Mondja Mária. Magasztalja lelkem az Urat!
Ugye a karácsonyi rokon látgatástok nem csak formalitás, politikai viták, a másik kibeszélése, pletyka. A jó ember jó kincseiből jót hoz elő – így olvashatjuk Lukács evangéliuma 15. fejezetében. Mária és Erzsébet szívéből a hála, az öröm, az élő hit tör elő.
És ti mit osztottatok meg egymással? Egy jó lelki élményt? Örömöt, ami ért az év folyamán? Még egy halálesetben is ott lehetnek az örömkönnyek, az a szép, amit őrzünk az elhunytról!
A karácsonyi történet központi elem, a pásztorok találkozása a Kis Jézussal, és szüleivel. A pásztorok Jézus korában a külső, a vallást nem a szokásosan gyakorló zsidókat jelképezik, akik foglalkozásuk miatt nem jártak szombatonként a zsinagógába, és tisztáltalanok voltak az elhullott állatok és a vér gyakori érintésétől. De volt szemük és fülük a jó hír meghallására, befogadására.
Kik lehetnek a mi karácsonyi pásztoraink? A jó szándékú szomszédok, a segítőkész munkatársak, a távoli, de hitet kevésbé gyakorló rokonaink. Ők valószínűleg sejtik, vagy tudják, hogy mi gyakorló keresztények vagyunk. Ha jönnek hozzátok látogatóba, és meglátják az ajtófélfán a házszentelés felírását: 20+C+M+B+ 24 illetve januártól 25-ös számot, nyugodtan mondhatjátok: nálunk itt lakik a Jézus Krisztus! És ha meglátja karácsonyfátok alatt a Betlehemet, meg meritek hívni a „Mennyből az angyal”, vagy „Pásztorok, pásztorok” közös énekre? Vagy, ha rokon, akkor egy közös elhunyt felmenőre emlékezvén egy Miatyánk elimádkozásra? Ha igen, akkor a találkozásban ugyanúgy jelen lesz Jézus, mint azon betlehemi éjszakán, a pásztorok és Mária, József találkozásakor!
A napkeleti bölcsek, a Háromkirályok találkozása az újszülött kis Jézussal azokat jelképezik a mi életünkben, akiket eddig nem ismertünk, akik idegenek, de jó szándékkal, segítőkészséggel vannak irántunk. Egy viszonzott mosoly, segítés, jó szó lehet közös utunk Jézus felé.
Végül van még egy találkozás. Sokszor előfordul, hogy karácsonykor nem minden ismerős, családtag fér bele a látogatásba, találkozásokba. Amikor az hangzik el: az idén hagyjuk ki őket, nincs rá idő.
Őket az agg Simeon, és az öreg Anna próféta asszony képviselik. Az öregek, akiket már leírtak, akik csak arra jók, hogy éjt és nappalt a templomban töltsenek, és imádkoznak. De micsoda bölcsek! A hosszú élettapasztalat megedzette szívüket és már homályosan látó szemüket. Felismerik a kis Jézusban, a Messiást.
Lehet, hogy a családunk gyerekei számára már unalmas: mennyit nőttél, de nagy lettél mióta nem láttalak! Adjuk meg nekik ezt az örömet! Mintegy jutalmuk a sok jóért, imáért, amit tettek életük folyamán.
És most kanyarodjunk vissza a pásztorokhoz. „A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak.”
A jó találkozásnak mindig meg lesz a gyümölcse. Én felemeltem a szívemet. beleadtam apait-anyait, elhoztam ajándékaimat, lelki kincseimet. És ezen a szent éjszakán szeretném mindezeket odahelyezni Jézus jászla elé. Csendben, magamban életem hibáit, bűneit is idehozom.
Szentatyánkat, Ferenc pápát idézem:
Keressük Jézust, lakjunk Őbenne és hirdessük Őt. Bátran osszuk meg másokkal az Úrral való találkozás szépségét! – Majd így folytatja Szentatyánk: A mai napon mi is emlékezzünk vissza az Úrral való első találkozásunkra. Mindannyiunknak volt első találkozásunk Jézussal akár a családban, akár a családon kívül. Mikor találkoztam az Úrral? Mikor érintette meg a szívemet az Úr? Kérdezzük meg magunktól: vajon még mindig szerető tanítványai vagyunk-e, akik keressük az Urat, vagy már belenyugodtunk a megszokásokból álló hitbe? Együtt lakunk-e Jézussal az imádságban, tudunk-e Ővele csendben lenni?”
Ha igent tudunk rá mondani, máris megszületett lelkünkben az Úr Jézus!
Uram, Jézus!
Karácsony éjszakáján kérünk Téged: önmagunkért és minden keresztény testvérünkért, minden jóakaratú emberért, és mindenki másért, aki nyugtalan szívében, és aki keresi a jót.
Adj nekünk szemet, hogy a ma született gyermekben felismerjük Isten mosolyát. Adj új szívet nekünk, hogy befogadjuk ős és megértsük üzenetét. És adj erős, élő lelket, hogy keressük Jézust, és ha megtaláljuk a nyomába lépjünk, és sohase távozzunk el tőle. Úgy legyen! Ámen!
Karácsony ünnepi mise:
Kedves Testvérek!
Karácsony a találkozások ünnepe.
Azt ünnepeljük, amikor a 2. isteni személy megtestesül, leszáll hozzánk, emberré lesz. Mi pedig felemeljük a szívünket.
Ha emeljük, emeljük szívünket, akkor egyszer csak a kettő összeér, eljön egy találkozási pont. Emeljük föl szívünket! Így hangzik el a pap felhívása minden szentmisében, amelyre válaszoljuk: felemeltük az Úrhoz.
Ennek az isteni és emberi találkozásnak két szintje van. Az éjféli szentmisében az emberi találkozásokon keresztül mutattam be, hogy lehet a szívünket megszületett Kis Jézus elé vinni. A mai ünnepi szentmisében arra figyelünk majd, a megtestesült Ige hány féle módon kopogtat szívünk ajtaján.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét. – Hallottuk az imént az evangéliumból.
Antoine se Saint-Exupéri, a „Kis herceg” írója mondja:
Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
A karácsonyi történetek szereplői, a pásztorok, a napkeleti bölcsek, az öreg Simeon és Anna a szívükkel láttak. Várták a Messiást, teológia, filozófiai szavakkal nem tudhatták, hogy Ő a megtestesült Ige, de lelkükben érezték az isteni küldöttet, mert megimádkozták a találkozást.
Látni a betlehemi jászlat: egy szobrot látok benne, vagy az értem megszületett Jézust?
A szentmisében látom a felmutatott ostyát, vagy Jézus testét is látom lelki szemeimmel?
A nagy szentek életrajzából olvasom, hogy a szentek felismerték a másikban Isten emberét.
A bűn, de még a sok rossz hatás, a különféle engem körülvevő ideológiák is megakadályoznak, hogy létrejöjjön egy igazi találkozás Jézussal.
Meg akarok szabadulni bűneimtől, és ekkor a találkozási pont létrejön: ha szent akarok lenni, ha megtisztítom szememet. Most még csak tükör által homályosan látunk, akkor majd színről színre – mondja Pál apostol. Neki 3 év sivatagi magány kellett, többször végig olvasva az Ószövetségi Szentírást, mire lehull a lepel a szeméről, és elmondhatja, ő is találkozott a feltámadt Üdvözítővel. És végül, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is - mondja.
Manapság az internet és a mesterséges intelligencia korában újabb, és újabb módszerek vannak, akik ál messiást, ál kereszténységet hirdetnek, szépnek álcázva. A héten elolvastam egy ilyen oknyomozó cikket. Giccsbe hajló, nagyon szép Jézus, Szűz Máris képeket szerkesztenek, egy-egy idézettel, és felhívást tesznek, hogy nyomd meg az Ámen gombot. Vagy, ha egyetértesz, lájlkold, vagy küldd tovább, akkor nagy szerencse ér. az oknyomozó újságíró végig vitte. az első Ámen után a következő lépéséket, napról, napra. Ördögi kör, ördögi mű. Mesterséges intelligenciával nemlétező személyek hozzászólásai. Tanuláság: bármilyen szépnek tűnő, soha, de soha nem nyomd meg az Ámen gombot, nem fog szerencse érni, sőt.
Sőt olyan oldalakat se látogass, ahol nincs név szerinti aláírás, csak pl. annyi: írta katolikus válasz, vagy hasonlóak.
Pál apostol korában nem volt még internet, ezt a forrást nem tudta felhasználni a kísértő, hogy elhomályosítja látásunkat, de Pál nagyon keményen fogalmaz:
Ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket.
Sötétség borult elméjükre és elidegenedtek az istenes élettől tudatlanságukban, amely szívük megátalkodottságának következménye. Lelkileg eltompulva kicsapongásokra adták magukat, és kapzsiságból mindenféle ocsmányságot űznek.
Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól… Ef 4,18-20)
Hogyan közeledjünk tehát a megtestesült Igéhez?
Az Ige testté lett és közöttünk lakott! Ez az egyszerű kijelentő mondat a mai evangélium, és karácsony üzenetének a középpontja!
Jézus születésekor valóságos Isten volt, de nem tudott róla. Ugyanígy tény, hogy mi is férfinak, vagy nőnek születünk, de hosszú ideig tart, amíg valami halvány elképzelésünk lesz arról mit is jelent ez. Így volt ez Jézus életében is. Éppúgy, mint miket, őt is felismerések sorozata vezette rá élete folyamán, hogy ki is ő.
Mi is sokféle hangot hallunk, bensőnkben Jézus hangját, amely a teljes életre hív, és más hangokat, amelyek megakasztanak a hitbeli életben, vagy olyanokat, amelyek bűnbe visznek.
A jászol Jézus egyik arcát mutatja nekünk, az emberit, amit könnyű elképzelni és szeretni. A mai evangéliumi szakasz kozmikus perspektívából tekint rá: Jézus az erő és értelem, mellyel Isten megteremtette és fenntartja a világot. Az idő és tér előtt létezett. Jézus a Logos, a Szó, az Ige, mely az élet forrása és az emberek világossága.
Az első karácsony újszülöttje tehát megmutatja Isten arcát az emberiségnek. Elhozza ugyanakkor annak lehetőségét, hogy részesedjünk Isten életében az ő testvéreiként.
Isten nem csak kinyilatkoztatta az ő szavát, nem csak elmondta az embereknek az örömhírt prófétái által. Ez a szó, ez a kinyilatkoztatott Ige megjelent közöttünk.
Amikor Jézus Krisztus emberré lett, akkor a láthatatlan Isten képe jelent meg közöttünk. Jézus mondja: "Aki engem látott, az látta az Atyát." Ez a legfontosabb kérdés karácsonykor, hogy láttad-e Jézust? Ott van-e a szívedben az Isten ajándéka? Találkoztál-e vele?
Ne csak arra figyeljünk karácsonykor, hogy Isten emberré lett, hanem tekintsünk önmagunkra is a hit szemével: „Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsít irántunk az Atya: Isten fiainak hívnak minket és azok is vagyunk.” Írja János apostol első levelében. Itt a földön ez az Isten üzenete nekünk: Jézus Krisztusban fiai vagyunk. Örök, elpusztíthatatlan, isteni életünk van. Képességet, hatalmat kaptál, hogy Isten gyermekeként élj, ezért az Evangéliumban felhangzó egyetlen követelmény sem lehet idegen legbensőbb természetedtől. Ha téged testedben vállalt az Isten, vállald őt te is testi életed napjaiban.
Befejezésül Bódás János versét olvasom: Az Ige testté lett!
Csendben, szalmán, szelíd barmok
teste melegébe
köszöntött be a világnak
döntő eseménye.
Nem császárok parancsától,
zordon hadvezérek
csatáitól lesz boldogabb
a világtörténet,
hanem, hogy egy istállóban
AZ IGE TESTTÉ LETT.
Próféciákat és népek
reményét betöltve,
Isten megváltó szerelme
érkezett a Földre.