2022 aug. 20-i beszéd

A Kossuth Rádió közvetítette a stentmisét!.

 

Szent István ünnepe 2022

Kedves Testvérek!

Mindannyian jól ismerjük a sziklára vagy homokra épített ház példázatát. Büszkén valljuk, hogy első szent királyunk erős sziklára épített országot, hazát, nemzetet.

Minden példabeszédnek megvan a fő mondanivalója, Jézus szándéka, és lehet egy mellékes mondanivaló, ami a szövegkörnyezetből következik. És persze lehet az, amit Jézus nem mondott, ki, mert véges a példabeszéd hossza, tartalma, de  más helyekről a Szentírásból egyértelmű a folytatás, a következtetés.

Számomra ebből a példázatból ilyen folytatás a sziklákat összekötő habarcs, mész. Számunkra az alap maga Krisztus, ő adta a belépődíjat vérével az egyházba. Az összekötő pedig a szentségek, imádságok, szentelmények: azaz a vallásosságunk egésze.

A római kor építési eljárásában nem előre oltott meszet használtak, hanem ott helyben a kövek között kötött meg az erős anyag. És olyan tartós, hogy ahol erőszakkal nem rombolták le, ma is áll.

Ezekiel prófétát idézem, a 13 fejezetből:

„Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel hiábavalóság a beszédetek és hazugság a látomásotok, azért én ellenetek fordulok! – így szól az én Uram, az ÚR. Kezem ránehezedik azokra a prófétákra, akik hiábavalóságot látnak, és hazugságot jósolgatnak. Nem maradnak népem körében, nem írják be őket Izráel házának a könyvébe, és nem jutnak el Izráel földjére. Akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR, Úr vagyok. Mivel félrevezették népemet, amikor azt mondták, hogy békesség, pedig nincs békesség; és ha a nép falat épít, ők bevakolják habarccsal, ezért mondd meg a habarccsal vakolóknak, hogy ledől az. Ha majd ömlik a záporeső, parancsomra jégeső esik, és szélvihar tör ki, akkor ledől a fal. Tőletek pedig ezt kérdezik: Hova lett a vakolat, amellyel bevakoltátok? Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Izzó haragom miatt szélvihar tör ki, haragom miatt záporeső ömlik, és jégesővel vetek véget neki izzó haragomban. Lerombolom a falat, amelyet habarccsal vakoltatok, és a földre döntöm, úgyhogy föltárul az alapja. Ledől, és vele együtt nektek is végetek lesz. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.” 

Ezekiel próféta korában történt a zsidó nép hosszú babiloni fogsága, Nabukodonozor  Jeruzsálemet és a templomot is lerombolta, és a nép megmaradt vezető rétegét is elhurcolta, nem maradt remény az ország újjáépítésére. A fogság utána szikla alapig kellett visszabontani a templomot, és újraépíteni.

Az emberek a saját védelmükre ma is ingatag falat építenek, a sokféle ideológia képviselője jobb esetben Isten nevében mondott hamis megnyugtató üzenetekkel, rosszabb esetben hit és vallás nélkül, megtérés nélküli pozitív jövőről szóló látomásokkal bevakolják ezt a falat, habarccsal tüntetik el a réseket, így az önáltatás tökéletes lesz, hiszen a sima vakolat mögött nem is lehet látni a hiányokat! A baj csak az, hogy akármilyen szép is a vakolat, a fal továbbra is ingatag, és nem fog megállni a nemzeti katasztrófaként érkező ítélet viharában. Összeomlik, és az emberek védtelenül állnak az ítélettel szemben! Ez a kijózanító valóság, ami szemben áll az ábrándokkal, az önsajnálattal, a hamis önáltatással. Ezekiel próféciájának képe egészen hasonló, mint amit Jézus a két házról mondott példázatában. A különbség az alapban van, ami nem látszik. Csak az ítélet viharában derül ki a különbség, amikor a homokra épített ház kártyavárként dől össze, maga alá temetve lakóit!

Talán értjük már, hogy mit üzent az Úr jó 2600 évvel ezelőtti Jeruzsálem lakóinak, és a hamis prófétáknak. De vajon értjük-e, hogy nekünk 2022-ben, a mai Európában, Magyarországon, itt és most mit üzen? Mert fontos, hogy megértsd és komolyan vedd, hogy neked személy szerint mit üzen! Egyszerűen egy mondatban megfogalmazva: Hagyd abba a habarcsolást!

Széles a vallási piac, ahonnan válogathatunk. Egészen hasonló a helyzet, mint az ókori Júdában. Legtöbben összeválogatják maguknak, hogy mit szeretnének hinni. Innen is, onnan is egy kicsi: egy kis kereszténység, egy kis pozitív gondolkodás, keleti meditáció, stb. Észre sem vesszük, hogy hányféle forrásból származó gondolat épül be a hitünkbe, gondolkozásunkba. Az emberek mércéje, ami alapján életüket felépítik: ahogy nekem kényelmes, ami engem kiszolgál, ami könnyen működik, és ehhez sokuknak élő hit sem kell. 

Nézz szembe a valósággal. A habarcs nem tart meg. A homokra épült ház összeomlik. Jönnek a nehéz időszakok, amelyek megpróbálják az életedet. Elég szilárd alapon áll-e az életed, hogy ne omoljon össze?  De ez még semmi. Jön az ítélet vihara. Ne áltasd magad, hogy nem lesz ilyen, és azzal se, hogy csak a távoli jövőben! Egyszer csak itt lesz valósággal! Az előtt az Isten előtt fogsz állni, úgy, ahogy a zsoltáros vallja: „Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felkelek, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.” Zsoltárok 139, 

A habarcs jelenti mindazt, amivel mi el akarjuk takarni valódi állapotunkat, mentegetni akarjuk magunkat, el akarjuk magyarázni, hogy miért nem tudunk változni, vagy egyenesen miért nem kell változnunk, hanem változzon más!

Az első bűn után Ádám és Éva észrevették, hogy mezítelenek, volt már takargatni valójuk, ezért fügefalevelekkel takarták el magukat. Habarccsal a düledező falat. Ma is ezt a játékot játsszuk össztársadalmi szinten és sajnos össz-egyházi szinten is. 

A jó Isten kőfalapot adott, sziklavárat, menedéket, óvóhelyet Jézus Krisztusban. Ha benne bízol, akkor többé ne építs falat Istennel szemben, ne áltasd magad, ne habarccsal takargasd az egyenetlenségeket, ne mentegesd magad soha, hanem nézz szembe a valósággal az ige fényében minden nap. Csakis Krisztus keresztje legyen a menedéked!

Szent István királyunk, hazánk fő védőszentje, légy példaképünk és közbenjárónk, hogy a hitelen, közömbös környezetben is hinni tudjunk! A jó példád ösztönözzön bennünket arra, hogy keressük a szilárd alapokat, amelyre házat, otthont és hazát lehet építeni hittel, keresztény bölcsességgel és becsületes munkával.

Urunk Jézus! Segíts minket személyes feladatként felismerni a nemzet felemelkedéséhez szükséges jót, és adj nekünk bátorságot és erőt, hogy meg tudjuk ezt valósítani a te dicsőségedre! Úgy legyen! Ámen!