B év advent 2. vas. 2024 – – Lk 3,1-6 – Mit tegyünk?
Ünnepelni készületlenül?
Folytatódik adventi készülődésünk. Alapos előkészület nélkül az ünnep gyengére sikerül, jó készület nélkül az ünnep értelmetlen.
Ezért a mai vasárnapon mi is föltesszük Keresztelő Jánosnak a kérdést: Mit tegyünk? Pozitívan, örömmel telten akarunk válaszolni. Az evangélium olvasása és elmélkedése által meg akarjuk hallani Jézus Krisztus adventi hívó szavát. Kikapcsolni a világ morajló zaját magunk körül. Először a külső zajokat, azután a csendben a belső zajokat is. Megkívánja ezt zakatoló lelkem, amikor ideges, türelmetlen, szórakozott vagy éppen felületes vagyok. Át kell váltanom a bensőmben: összeszedetten, elmélyülten imádkozni, olvasni a napi evangéliumot, elmélkedni róla. Türelmes, megértő, szeretetteljes, megbocsátó, figyelmes, segítőkész és áldozatosnak lenni családtagjaimmal, rokonaimmal, közösségi társaimmal és munkatársaimmal szemben.
Lehet ünnepelni készületlenül? Lehet, de nem lesz nagy élmény.
Mire készülsz? Kinek-minek az útját egyengeted? Meglátásaid, véleményeid, gondolataid, érveléseid feltöltenek, megnyugtatnak, vagy felzaklatnak?
Közeleg az ünnep. Szívünkben is meg akar születni a kis Jézus. Jönni akar. Jön, de hová? Koszba? Szemétbe? Rendetlenségbe? Sáros cipők, gyűrött ruhák, poros függönyök, elmosatlan tányérok, szétdobált holmik, betolhatatlan fiókok, poros íróasztal az egyik, a látható oldal. Jönne, ha tudna a sötét gondolatok, mocskos szavak, üvöltő hangok, közönyös tekintetek, ökölbe szorított kezek közé… Ezért persze ne csak a polcokon és a fiókokban tegyünk rendet, hanem a gondolataink és a szavaink között is! Csendesedjünk el! Tekintetünk ne szúrjon, inkább bátorítson! Kezünk ne sújtson, inkább emeljen! Lábunk ne tévelyegjen, inkább keresse az egyenes utat! Erre összpontosít Lukács evangélista tolla is a Heródes palotájától a Jordán folyó sivatagjáig. Erre inti hallgatóit Keresztelő János hangja is, és belekiáltja a puszta csendjébe a legfontosabbat: akinek van füle, hallja meg! - Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit.
Karácsonyi nagytakarítást csinálni kint és bent, fent és lent. Útjaink görbeségeit kiegyenesíteni. Mulasztásaink gödreit feltölteni feladataink tisztes megtételével. Csibészkedéseink, tapintatlanságaink kitüremkedéseit lenyesegetni hétköznapi kitartó munkával. Vagy nem ez lenne a normális adventi készület? Olyan nehéz? Olyan sokba kerül? Ki mondta valaha is, hogy a kényelmes, erőfeszítés nélküli megoldás a célravezető…
Jézus azért jött közénk, arra vállalkozik, és arra hívja meg minden tanítványát is, amit a neve jelent: Isten szabadító tevékenységére. Meg akar szabadítani minket, és általunk másokat is önzésünk mélyedéseitől, gorombaságaink kitüremkedéseitől, hogy tisztán, felkészülten érkezzünk a nagy találkozásra mindannyian.
Keresztelő János hegy-völgy hasonlata számomra életem hullámzását jelenti, azt, hogy egyszer fent, egyszer lent. Mindkettő lehet akadály az „útépítésben”. Amikor minden jól megy, amikor lelkes vagyok, amikor minden sikerül, könnyen a gőg, az elbizakodottság környékezhet meg. Azt hihetem: mindent meg tudok oldani magam, nincs szükségem Istenre. Amikor pedig hullámvölgybe kerülök, és kétségbeesem bűneim, gyengeségem, és kudarcaim miatt, elveszíthetem bizalmamat a megbocsátó Atyában, azt gondolhatom, hogy már sohasem tudok rátalálni az igaz útra, és nem is tudok azon járni. „Egyenetlenség” lehet életemben mindaz, ami nem egyenes bennem: megalkuvásaim, ki nem állásom egy igaz ügyért, vagy egy igaz ember mellett, hamisságaim, képmutatásaim. Magam is érzem, hogy csak egyenes gerincű emberként, tiszta szívvel fordulhatok Isten felé. A göröngyök, azaz emberi természetem és környezetem mindennapi akadályai: az időhiány, a magam lustasága, nehézkessége, ezektől a legnehezebb megszabadulnom. Minden próféta, így János is arra hívja fel a figyelmet, hogyha mi közeledünk Istenhez, Ő is közeledni fog hozzánk. Ennek reményében készítsük az utat!
Urunk, Jézus! Teremts bennünk csendet, de segíts, hogy mi is törekedjünk erre. Mutass utat, hogy az adventi időben különösen is rád, a te szavadra, útmutatásodra, a te szeretetedre figyeljünk. A bennünk lévő csendben halljuk meg az adventi örömhírt: szabadítóként jössz közénk. Segíts meghallanunk a lelkünk mélyén megszülető öröm csendjét. Úgy legyen! Ámen.