December 17, hétfő
Advent utolsó hete, a közvetlen készület Jézus születésére. Nem ünneplünk szenteket, emléknapokat. Az utolsó hét központja minden nap a napi Ó-antifóna!
December 17: O Sapientia (Ó bölcsesség)
Gondolat: Ter 49,2.8-10 - Zs 71 - Mt 1,1-17
Urunk Jézus nemzetség táblája, családfája:
Ebben az evangéliumi részben nem az a fontos, hogy a generációk ténylegesen így következtek-e egymásután, vagy pontos-e a háromszor tizennégy generáció. Az evangélium leginkább arra akarja felhívni a figyelmet, hogy Isten hűséges az emberi történelemhez. A megváltás az emberi történelem lapjain zajlik le. Az Ószövetség és az Újszövetség összefonódik, és egy szövetséget képez. A számos név és generáció szimbolikus töltetett hordoz magában. Üzenete az, hogy az ember élő gyökerekkel fonódik össze saját történelmével. A jelenhez való hűség a múltba ágyazódik be és a jövőbe mutat. A múlt ismerete megteremti az ember identitás tudatát, és a jelen valóságán keresztül a jövőt építi. Az ember a jövőbe tekint, és így nem érzi magát elveszve a jelen igencsak kaotikus rendszereiben.
Manapság sokan kutatnak családfájuk után. Méltán érzik úgy, hogy gyökerek nélkül az ember nagyon elhagyatott, csak egy porszem.
Az ember feladata az, hogy hűséges maradjon korához, történelméhez; ismerje a múltat és a jelent és legyen elképzelése a jövőre nézve. Amíg önmagát keresi, addig képtelen higgadtan érvelni és alkotni. Így legtöbbször olyan rendszerek rabjává válik, melyek arra törekszenek, hogy megtartsák az ismerethiány “boldogító” állapotában.
Az ember megváltására siető Isten nem absztrakt módon érkezik, hanem beleépül az egymásután következő generációk sorába.
Be akar épülni a te történetedbe is. Engeded?
Imádság az Ó antifóna szavaival:
Ó, Bölcsesség, aki a Legmagasabb szájából sarjadtál, egyik végétől a másikig mindent felölelsz és erővel és szelíden elrendezel. Jöjj, tanítsd meg nekünk az okosság útját.
Szentek
Szent Lázár, hitvalló püspök + 50
Szent Olümpiász, görög özvegy +408
Szent Viviána belga szűz +1170
Szent Begga özvegy + 693
Szent Briarch ír apát, + 627
Fuldai Szent Eigil, bencés apát + 822
Szent Florian, vértanú + 637
Marha Szent János + 1198
Manyanet y Vives Szent József, katalán pap + 1901
Szent Maxentiolus, apát 5. század
Szent Tydecho, walesi szent, 6. század
Kérdések-válaszok
Mik az Ó-antifónák? Miért van advent utolsó hetének kiemelt szerepe?
Az Ó-antifónákat a katolikus Egyházban az esti zsolozsmában imádkozzuk december 17-től. Valamint a szentmisében az allelujás énekek szövege az evangélium előtt. E rövid versek jól kifejezik a Messiásra való várakozás napról napra való erősödését. A himnuszok a Jöjj el, jöjj el, Emmanuel (= Veni Emmanuel) kezdetű himnusznak a lírikus parafrázisai.
Mindegyik antifóna Jézus nevének egyik jelzőjére vonatkozik. Mindegyik cím Izajás próféta jövendölésére utal, melyek az eljövendő Messiásról szólnak.
December 17: O Sapientia (Ó bölcsesség)
December 18: O Adonai (Ó Urunk)
December 19: O Radix Jesse (Ó Jessze vesszeje/gyökere)
December 20: O Clavis David (Ó Dávid kulcsa)
December 21: O Oriens (Ó napkelet/felkelő Nap)
December 22: O Rex Gentium (Ó népek királya)
December 23: O Emmanuel (Ó Emmanuel – jelentése velünk van az Isten)
Az Ó antifónák már az ősidőkben ismertek voltak, mert több helyen találhatók rájuk utalás. A 8. században már feltűntek a római liturgiában is, de használatuk a kolostorokra korlátozódott.
Ha visszafelé összeolvassuk a Krisztus nevéhez fűzött jelzők első betűit: Emmanuel, Rex, Oriens, Clavis, Radix, Adonai, Sapientia, az így kapott „ero cras” szót kapjuk, aminek jelentése „Holnap érkezem”. Erre az érkező Jézusra való előkészületként szolgál az egész Advent, és erre utal a hét messiási cím is. Kodály Zoltánnak az Ó, jöjj, ó, jöjj Immanuelt feldolgozó Adventi éneke, mely csodálatos hangulati gazdagsággal és megragadó erővel fejezi ki a szöveg összetett mondanivalóját. Kórusműve révén válhatott ez az ének nem csak hazánkban, de a világon mindenütt halhatatlanná.
Advent második része december 17-től 24-ig tartó időszakban Jézus születésére készít elő. A szent olvasmányokban Máté és Lukács evangéliumának első fejezetéből olvassuk fel azokat a részeket, amelyek Jézus születést megelőző eseményeket írják le, az ószövetségi olvasmányok pedig az evangéliumhoz alkalmazkodnak. Advent második prefációjában is ezt énekeljük: „...születésének ünnepét örvendezve várjuk”.
Advent második felében gazdagodást jelent az Ó-antifónák megjelenése a liturgiában. Az advent utolsó hetében szereplő „Ó-antifónák” /mindegyik az Ó felkiáltással kezdődik/, Jézus azon hét nevén szólítják, amelyet az Ószövetség adott az eljövendő Messiásnak.