Advent első hetének napi gondolatai sorrendben

Advent, első hete hétfő:

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből Iz 2,1-5 v. Iz 4,2-6
Azon a napon az Úr sarjadéka ékes lesz és dicsőséges, és a föld gyümölcse díszére és dicsőségére lesz azoknak, akik Izraelből megmaradnak. Aki Sionból megmenekül és Jeruzsálemből életben marad, azt mind szentnek hívják majd, és följegyzik Jeruzsálemben az élők közé.
Amikor majd az Úr lemossa Sión leányáról a szennyet, és megtisztítja Jeruzsálemet a vérbűntől az ítélet lelkével és a tűz lelkével, akkor az Úr majd felhőt teremt nappal és füstöt meg lobogó tüzet éjszaka Sión hegyének egész vidéke fölött, és azok fölött, akik oda gyülekeztek. Mert az Úr dicsősége lesz mindenek felett, mint tető és sátor a nappali forróság ellen, és mint védelem és menedék a vihar és az eső ellen.

Elmélkedés:
Urunk, Istenünk a mi menedékünk.
Az utolsó mondatot választottam vezérfonalul a mai napra az olvasmányból.
Mert az Úr dicsősége lesz mindenek felett, mint tető és sátor a nappali forróság ellen, és mint védelem és menedék a vihar és az eső ellen.
Igaz, ma advent második napján nincs olyan forróság, hogy a templom hűvösébe kellene menekülnünk, és hála Istennek nincs olyan vihar sem, hogy a legközelebbi templomba fussunk be. Számomra a papság felé vezető úton pedig ilyen volt az első lépés. Egy szeptember eleji nagy zápor vitt be a Batthyány téri templomba. Csak az eső elől kerestem menedéket a villamos indulásáig, és lám egy hittan program hirdetés után, melyre elmentem, máris a Mindenható védőszárnyai alá kerültem. Ezután a jó Istennek már kitaposott útja volt lelkemben.
Advent indító hétfője arra hív, tegyem ezt most tudatosan. Amikor a világ úgy ellep híreivel, elönti lelkemet, mint a viharos eső, hol találhatnék menedéket? És kié lesz a dicsőség? Talán ebben az adventben csak egy kis védelmet, menedéket terveztem, és ezt már elégnek tartanám, ha megvalósulna életemben. Izajás arra hív, magasabbra tegyem a mércét. Kérjem az Úr dicsőségének megnyilvánulását életemre.
Megtisztulnak és örvendeznek mindazok, akik Isten védőszárnyai alatt élnek. Még a nagy ítélet sem árthat nekik.
Avilai Nagy Szent Teréz szavaival kérem Urunkat:
„Igazából nem tudom megérteni, hogy mitől félnek azok, akik nem mernek rálépni a tökéletesség útjára. Bárcsak megértetné velük az Úr, hogy mennyire veszedelmes biztonságban éreznie magát olyan kézzelfogható veszedelmek között, aki úgy él, mint az emberek szoktak; s hogy az igazi biztonság abban van, ha igyekszünk előbbre sietni az Úristenhez vezető úton. Rajta tehát, függesszük szemünket őrá, és ne féljünk!”

Füle Lajos református költő versét idézem a mai napra

MENEDÉKEM!

Múló időm, Uram Teremtőm,
csak forgács az időtelenből,
a véges út, a földi pálya
a teremtés hasadt szilánkja.

Hogy is lehet, hogy e szilánkot
jelenléteddel így megáldod?
S a halandó emberi lelket
hatalmaddal újjáteremted?

Köszönöm, hogy hinni, remélni
én is ide jöhettem: é l n i !
S földi időm, ha itt letelne,
kaput nyitsz az időtelenbe,

mert a múlás csalóka látszat,
mert hatalma nincs a halálnak
azon, akit Krisztusa éltet!
Menedékem: az örök élet!

 

A év advent 1. vasárnapja, 2016  -   Mt 24,37-44 - Virrasszatok, hogy készen álljatok!

Kedves Testvérek!
Advent van, az új egyházi év első napja.
A három éves liturgikus ciklus első esztendeje az A év, amely a mai vasárnappal kezdődik. Ebben az egyházi évben Szent Máté evangéliumát olvassuk majd.   Ennek az evangéliumnak sajátossága, hogy hosszan mondja el Jézus tanításait, híres beszédeit, mint például a hegyi beszédet – és figyelmet szentel a Törvény és az Evangélium (az evangélium az „Új Törvény”) gondolatára. Nevezik ezt „egyházi evangéliumnak”, mert beszámol Péter primátusáról, elsőségéről, s csak itt fordul elő az „Egyház” kifejezés, amivel nem találkozunk a többi evangéliumban.
         Advent 1. vasárnapján ez a kijelentés hangzik el Szent Máté evangélistától: „Virrasszatok! Virrasszatok tehát, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok… Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok.”
  „Az idő halad – mondta Dante Alighieri – de az ember nem figyel.”
Az Úr napjának eljövetele, a teljesség, Krisztus művének beteljesedése egyszerre vég és kezdet. Azon a napon vége lesz a jelen világnak és megjelenik az új ég és új föld és az emberek belépnek Isten örökkévalóságába. Jézus nem adta tudtunkra azt az időpontot, amikor az időknek ez a beteljesülése, a világ vége elérkezik: ez olyan titok, amelyet egyedül csak az Atya ismer, nem az emberekre tartozik. Az embernek ezzel kapcsolatban nem az a dolga, hogy azt kutassa mikor fog bekövetkezni, hanem hogy készen álljon, bármikor is lesz az.

„Mert mint Noé napjai, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. Mert mint a vízözön előtti napokban csak ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek” (Mt 24,37-38)
Az emberek elmerülnek mindennapi életük kisebb-nagyobb dolgaiban, nem törődnek Istennel. Így volt ez már Noé idejében, Jézus idejében és így van ez mai is. Mintha sötétben lennének, mintha aludnának. Jézus figyelmeztet: „Legyetek tehát éberek” (Mt 24,42), „Legyetek tehát készen” (Mt 24,44).
Amikor az Emberfia eljön, ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. Karácsonyi ajándékokat vesznek, dugdossák az ajándékokat a gyerekek elől, és sóhajtozva számítgatják, mindez mibe fog kerülni. Tervezgetik, hogy meglátogatják a rokonokat, hogy megvásárolják a karácsonyi asztalhoz valót.
Lássuk, mit mond a hit arról, hogy minden elmúlik. „Ez a világ elmúlik, és elmúlik a kívánsága is. De aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1 Jn 2,17) Van valaki, aki nem múlik el, Isten, s számunkra is van egy út, hogy ne tűnjünk el teljesen: Tegyük Isten akaratát, vagyis higgyünk és kövessük Istent!
Jézus mindkét történelmi eljövetele, születése és világvégi eljövetele is kell, hogy állásfoglalásra késztessen. Vannak, akiket vonz, mint vasat a mágnes, de vannak, akiket nem. Akár a mezőn vagyunk, akár a malomban, akár a mezőgazdaságban, akár az iparban, akár közszférában, vagy szolgáltatásban dolgozunk. Legyünk férfiak vagy nők, fiatalok vagy öregek, liberálisok vagy konzervatívak, szigorúak vagy lazák, rajtunk múlik, hogy a hirtelen betoppanót tolvajnak nézzük-e, aki ellen védekezni kell, vagy édes Urunknak, aki haza jött, s nála mi is otthon vagyunk. Minden egyházi év minden adventje erre az állásfoglalásra sarkall bennünket.
Az Emberfia eljön, de érkezésének idejét nem tudjuk, ezért mondja Jézus: "Virrasszatok!" S aki várja a vele való találkozást, az készül is rá: most éberebben figyel Isten szavára, értékrendjét hozzá igazítja, és törvényei szerint él. A virrasztás és várakozás ideje alatt pedig meggyújtja a keresztény hit, remény, szeretet és bizalom négy gyertyáját, melyek fénye biztosan mutatja számára az utat, amikor az Úr elé siet. Ha óvja lángjukat, akkor együttes fényük mellett fel fogja ismerni az Urat, aki az ő számára nemcsak érkezik, hanem valódi találkozása is lesz Vele.
Mit jelentenek tehát itt és most számomra Jézus szavai, hogyan állhatok készen a vőlegény érkezésére? Nem azt, hogy az ajtót lesem, hogy mikor lép be. Készen állni nem azt jelenti, hogy szüntelenül a végre gondolunk. Akkor úgy járunk, mint azok, akikről Szent Pál azt írta: „Egyesek izgágán élnek köztetek, nem dolgoznak semmit és, hiábavalóságokkal töltik idejüket” (2 Tessz 3,11).
Készen állni nem azt jelenti, hogy szüntelenül az elmúlásra gondolunk, sőt ellenkezőleg, a jelenre kell figyelni, hogy itt és most a lehető legjobban tegyünk mindent, hogy gondoskodjam arról, legyen olajam, mint a virrasztó 10 szűz közül az öt okosnak.
Uram, Jézusom!
Mit is kérjek tőled ebben az adventben?
Kérlek, jöjj szívem mélységeibe, és maradj velem. Formálj és alakíts.
Vagyis ne engedd, hogy ajkamra jöjjön olyan szó, amely a te ajkadról nem hangozhatott volna el.
Arra is kérlek, ne hagyj elhatalmasodni bennem olyan eszméket, melyek nem a te gondolataidból fakadnak. Áldd meg adventi napjaimat, adj erőt, mert nem akarom, hogy valaha is olyat tegyek, vagy tervezzek, amit te soha meg nem tennél.
Uram, Jézusom! Szavaid legyenek meghívás számomra, a magad útjának szent kalandjára, hogy csatlakozzam hozzád. Minden útbaigazításod legyen számomra boldogság és lelki béke. Leírt szavad a Bibliából, mint egy jó térkép legyen eligazító számomra a különböző eszmék kavargó rengetegében! Add meg, hogy adventi életem ne csak várakozás, hanem a hozzád érkezés öröme is legyen. Ámen!