C év évközi 29. vasárnap 2016 Lk 18,1- 8
Kedves testvérek!
A tegnapi nap ünnepeltük Avilai Nagy Szent Teréz női egyháztanítót. Szent Teréz egy híres mondása így hangzik:
„Azt szeretném, ha egy magas hegyre állhatnék, ahonnan az egész világ meghallaná hangomat: akkor olyan hangosan kiáltanék, hogy mindenki hallja: Ó emberek, imádkozzatok, imádkozzatok!”
A mai evangélium így kezdődik: „Példabeszédet mondott Jézus arról, hogy szüntelenül kell imádkozni és nem szabad belefáradni.” Majd elhangzik az állhatatosan kérő özvegyasszony története. A kérdésre, hogy „Milyen gyakran kell imádkozunk?” Jézus ezt feleli: „Szüntelenül.”
Az imádság olyan, mint a szeretet, azt nem lehet számokkal kifejezni. Megkérdezi-e egy édesanya, hogy milyen gyakran kell szeretnie gyermekét, vagy bárki, hogy hányszor kell szeretnie barátját? A szeretetben lehetnek különböző szintek, de nincs olyan, hogy egyszer igen, máskor nem. Ugyanez igaz az imádságra.
Jézus példabeszéde mindnyájunknak szól: Ne félj! Zörgess, keress, bátran és fáradhatatlanul! – Az Isten nem igazságtalan bíró. Örök szeretetből, boldogságra teremtett minden embert. Mindenki életének szántóföldjén el van rejtve Isten jelenlétének titokzatos kincse. Keresd reménnyel, kitartással és rátalálsz! Hiszen itt van karnyújtásnyira tőled! – A szívedben, a felebarát tekintetében, a szegényben, a szenvedőben, aki a segítő kezedet, szeretetedet kéri.
Szent Ágoston azt tanítja, hogy az imádság lényege a vágy. Ha az Isten iránti vágy állandó, akkor az imádság is az, de ha nincs meg benned a benső vágy, akkor kiáltozhatsz, amennyit akarsz Istenhez, még is néma vagy. Az Isten iránti vágy, az emlékezés, a végtelen utáni igény eleven maradhat akkor is, amikor valaki éppen mást tesz. „Sokáig imádkozni nem ugyanazt jelenti, mint sokáig térdelni és kezedet összekulcsolni. Az állandó imádság a szív állandó és ájtatos Isten felé való irányultságban áll, Akihez imádkozunk.”
A történet befejezése már egy másik szintet nyit meg az isteni ítélet és az Emberfia eljövetele megemlítésével. Jézusnak az ő második eljöveteléről mondott tanításai azt sugallják, hogy a végső idők megpróbáltatásai komoly nehézségeket okoznak majd a hívőknek és mindenkinek. Az ilyen helyzetekben különösen is fontos az imádság, amely az Istennel való állandó kapcsolatot biztosítja és az Istenben való töretlen bizalom jele. Egyesek feladják majd Krisztushoz való ragaszkodásukat, megtagadják hitüket, elhagyják a krisztusi közösséget vagy a hamis tanítók tévtanításában kezdenek hinni.
A szüntelen imádkozás az embert segíti abban, hogy hitében megmaradjon és hűséges legyen Krisztushoz. Az imádság eloszlatja a félelmet és megszünteti az aggodalmaskodást. Az imádság segít, hogy az ember állandóan készen álljon az Istennel való végső találkozásra.
Isten megszólítása imádságainkban mindig a hit cselekedete. Lelkünket Istenhez emeljük, hogy szeretetébe helyezzük, és neki ajánljuk önmagunkat. Imáinkban elsősorban Isten szándékait keressük, de sokszor kérünk tőle segítséget gondjainkban. Úgy érezzük, hogy valamire szükségünk van, de közben tudjuk, hogy Isten is jól ismeri, mire van szükségünk az üdvösségünkhöz. Az imában kialakul a párbeszéd, amely során a belső bizonyosságtól, hogy Isten minden kérésünket teljesíti, elindulunk és haladunk abba az irányba, amikor már csak azért fohászkodunk, hogy ne a mi akaratunk valósuljon meg, hanem Istené teljesüljön életünkben. Az ő legfőbb akarata, hogy üdvözüljünk és eljussunk az örök boldogságra.
Jézus maga is példát adott nekünk erre a szünet nélküli imádságra. Az evangélium elmondja Róla, hogy Ő imádkozott nappal, este és kora reggel, és néha az egész éjszakán keresztül. Az imádság volt életének vezérfonala.
Aki imádkozik – az tudja, hogy honnan és kitől való. Tudja, hogy mit akar, földi élete során merre tart. És azt is tudja, hogy nem árva, mert valaki várja őt haza.
Aki imádkozik – az állandó energiaforrás felé fordul. Ha nem fordulok az energiaforrás felé, olyan leszek, mint a bedeszkázott ablak mögött tapogatódzó, aki kizárta a fényt, és most nem tudja, miért nem lát. Amikor az ember megtapasztalja, hogy erői végesek, hogy erő kell neki a magasságból – akkor tud igazán lépni a szüntelen imádkozás felé. És ha az ember már bizonyosságot is szerzett arról, milyen nagy erők működnek Isten segítségével – akkor már kevésbé lesz eltéríthető a szüntelen imádkozás útjáról.
Aki imádkozik – az gondjaiban, tanácstalanságaiban felülről várja a segítséget. Érteni akarja, hogy konkrét életszituációjában hogyan kell lépnie, mit vár tőle Isten. Hogyan alkalmazza a saját életére mindazt, amit Jézus tanításából megtanult. Ehhez csönd és befelé fordulás szükséges. Csak a csöndben nyílik meg és fejlődik a belső látás és hallás. A tudatos élet alapfeltétele az imádkozás, anélkül csak sodor az élet, a maga türelmetlenségével és hajszoltságával.
Aki imádkozik – gondban van a másikért, segíteni szeretne a másikon. Az ima pozitív energiacsomag, mely hat rám is, és arra is, akiért imádkozom. A másokért imádkozás a másokért élés kézzel fogható megnyilvánulása.
Aki imádkozik – az alázatos. Az ima fontos tartalmi lényege az „Uram, legyen meg a Te akaratod” lelki átélése. Ennek feltétele, hogy az ember ne akaratosan és önzően ostromolja az eget, hanem szelíden, békés lelkiállapotban, és főleg alázatban fejet hajtva Istene szándéka előtt.
Aki imádkozik – abban belső béke van. Az imában, ha időlegesen is, de bejuthatunk az Atyai házba, ahol nincs szétszakítottság, önzés, marakodás, hanem béke és boldogság van, ahonnan erőt, fényt és égi szeretetet meríthetünk.
Csak az imádkozik – akinek van ideje imádkozni. Az a leggyakoribb kifogásunk, hogy felgyorsult, feladatokkal túlzsúfolt életünkben csak rövid, felületes imára van időnk, vagy még arra sincs. Azt gondolom, hogy az ima és az imára szánt idő is olyan szellemi érték, amire igaz Jézus mondata: „Akinek van, annak adatik; akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije lenni látszik” (Lk 8,18).
Uram, Jézusom! Sokszor érzem úgy, most fáradt vagyok, lelki szárazságban vagyok, ezért képtelen lennék szüntelenül, vagy akár csak sokat is imádkozni. Mégis a mai evangélium tanítása is bátorítást ad arra, hogy ez nem lehetetlenség, mert ha szereteted eltölti lelkemet, akkor imádsággá válik minden mozdulatom, minden gondolatom. Azt is tudom, abban is elfáradok, amit örömmel boldogan teszek. Épen ezért taníts arra, hogy szabad elfáradni, szabad lazítani is néha. De taníts arra, hogy beleunni, abbahagyni nem szabad, nem érdemes. Uram, Jézusom, akár kimerülten, akár kiszáradt szívvel egyaránt a te kezedben akarok maradni. Vonzzad még jobban szívemet, hogy hozzád mehessek. Ámen!