Bevezető:
Kedves Testvérek!
Köszöntök mindenkit szeretettel, külön is köszöntve a Kossuth Rádió hallgatóit. Imádkozzunk együtt!
Habár ma péntek van, a mai napon nincs böjt, és bűnbánati nap.
A Rendfőnöknők Nemzetközi Uniója világszerte böjtöt és imanapot hirdetett a békéért a tegnapi napra, Mária mennybevétele ünnepének előestéjére.
Az újpesti hívekkel együtt imádkoztunk, és böjtöltünk, így készültünk a mai ünnepre. Imádkoztam és böjtöltem a magam bűneiért, és a békéért, egyetértésért a világban.
Viszont ma nem böjtölünk, hanem ünneplünk, sok millió katolikus hívővel. Van égi édesanyánk! Van égi közbenjárónk, szószólónk és példalépünk. Szűz Mária halála után, valljuk felvétetett a mennybe!
Hogyan tervezed a mai ünnepet? A böjtölést nem kell lássák rajtunk, viszont az örömöt, az evangéliumot, az örömhírt láthatóvá kell tenni, kivinni a háztetőkre, kürtölni, hogy hallják. Énekeljünk, imádkozzunk nagy örömben.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!
Beszéd:
Kedves testvérek!
Mária testben-lélekben megdicsőített, ünnepeljük a mai napon. Hogyan ünnepeljünk?
Mint Mária, mindnyájan meg vagyunk hívva az Istennek való személyes átadottságra, a vele való bizalmas szeretetkapcsolatra, az abból fakadó örömre és békére, hogy Isten tiszteletének és imádásának jelei legyünk a világban. És mint a mirtusz, ahogy Szent Pál mondja a 2. Korintusi levélben, Krisztus jó illata legyünk.
Szűz Mária Mennybevétele nem csak testünk sorsát mutatja meg, hanem azt is, hogy hogyan kell élnünk, hogy erre a megdicsőülésre eljussunk. Hiszen Mária nem csak anyja, volt Jézusnak, hanem leghűségesebb tanítványa is. Miként az apostolok, úgy ő is követte Jézust mindenhová, és hallgatta tanítását. Emlékezzünk csak arra, hogy az első pünkösdkor ott találjuk az apostolok között, amint együtt imádkozik velük.
Az Egyház tanítása vallja, hogy Mária azóta is imádkozik velünk és értünk Az Egyház anyja lett, különleges közbenjárónk Ő Istennél.
„Én, János, láttam, hogy az égben feltárult az Isten temploma és láthatóvá vált a szövetség ládája.”
Szent Lukács a mai evangéliumban Mária látogatását Erzsébetnél úgy írja le, mint a frigyláda fölvitelét Jeruzsálembe. Azonos kifejezéseket használ, azonos képeket. Dávid liturgikus táncot járt örömében a frigyláda előtt az eredeti görög szöveg szerint; a magzat Keresztelő Szent János is liturgikus szent táncot járt az élő frigyláda, a Szent Szűz előtt, akiben Isten dicsősége, Jézus volt jelen. Mária is körülbelül három hónapig maradt ott Zakariás házában, mint egykor a frigyláda Obedeus házában – és mindkét ház áldásban részesült.
A lorettói litániában szereplő megszólítás: „Frigynek szent szekrénye”, nem csupán szép költői kép, hanem nagyon mély bibliai igazság. János ezt a szekrényt, a szövetségnek ezt a ládáját látta a megnyílt égben. Mária azonban nemcsak lelkileg, hanem testileg is frigyláda, mert „méhébe fogadá Szentlélektől szent Fiát”. Ma az ő dicsőséges feltámadását, mennybevételét ünnepeljük.
Nem sokan ismerik a mai kis Magyarország legmagasabban fekvő Szűz Mária kegyhelyét: 690 méter magasan, a Karancs hegy tetején. Többször voltam ott nyári táborban, amikor megmásztuk a Karancs hegyet, és szép misét mutattunk be, az egyébként nem is olyan kicsi, és jól karbantartott Karancs-hegyi kápolnánál. Legutóbb, amíg fönn voltunk, mások is meglátogatták, sőt ott volt a heti takarító, virágozó idős néni is Karancslapujtőről.
Nos Nagyboldogasszony vigíliáján van egy érdekes népi szokás ennél a kegykápolnánál. a hegy lábánál van egy forrás. A szendergő Mária virágokkal feldíszített koporsóját viszi fel a nép a vállán a hegy csúcsán levő kápolnához. A zarándokok Mária koporsója hegyre vitelével, a magas hegyen, ahol az ég és a föld találkozik, Szűz Mária mennybevételét, majdani föltámadását, vagyis ez emberiség menybemenetelét játsszák el évről évre.
Hogyan olvastuk ennek az előképét a Krónikák első könyvéből?
Dávid király nagyon szeretett volna templomot építeni az Úrnak egy szent hegyen, a szentsátor helyett. Isten nem fogadta el tervét, mert sok bűnt követett el. Majd a fia..
Viszont Dávid király szerette volna maga mellett érezni Isten különleges jelenlétét, amit ősei a pusztai vándorlás alatt érezhettek. Ezért méltó helyet készített a frigyládának, amelyben benne volt a szövetségkötés 2 kőtáblája, Áron kivirágzott vesszeje és egy tál manna.
Eljött az idő, nagy ünnepet rendezett az Úrnak. Papok és leviták vették körül, vitték a hegyre, és letették az új sátor közepére, ujjongó éneket zengve az Úr dicséretére.
Dávid építette a sátrat, szervezte a liturgiát. Ma mi nemcsak erre gondolunk, hanem arra a gyönyörű ünnepre, amelyet az Újszövetség frigyszekrényének, a Boldogságos Szűz Máriának szentel az Egyház.
Istené az ünnep. Ő készíti fel a fényes mennyországot, a menynek közepén felállítva áll a királynői trónus.
Dávid király nagy ünnepe halvány előképe Mária mennybevitelének. A mai népi vallásosság érdekes, színes képzelettel viszi Mária koporsóját az ünnep előestéjén a Karancs hegyre.
Vajon mi hogyan készítettük elő szívünket a mai nagy ünnepre? Imával, böjttel, rágondolással, felvirágzott szívvel, a hegyre menetel fáradtságával?
Amikor Dávid király elfoglalta Jeruzsálemet, nagy örömmel vitette fel Isten szövetségének szekrényét a városba „vígan és trombitálva, cimbalmok, hárfák és citerák zengésével”. Ha pedig az előképnek a szent városba vitele már ilyen nagy ujjongás közepette történt, milyen „dicsőséges, nagy örömmel vitetett fel ma” a Boldogságos Szűz Mária a fölséges mennyei Király dicsőséges városába. Méltán mondja az Egyház a Loretoi Litániában is Szűz Máriáról: „frigynek szent szekrénye”. Ha az Ószövetségben úgy tekintették a szövetség ládáját, mint Isten erejének, Isten titokzatos jelenlétének befogadóját, Szűz Mária magának a megtestesült második isteni Személynek volt hordozója és édesanyja. Az isteni szövetségnek, ember és Isten találkozásának, egységének itt, a földön, Szent Fiával együtt a legcsodálatosabb, legigazibb megvalósítója volt. De ha ez az egység nem csupán egy pillanatnyi találkozás, márpedig édesanya és gyermeke között egész létünk alapját érintő, tartós közösség áll fenn, akkor Szűz Mária egysége Szent Fiával nem szűnhetett meg a halállal sem. Amit Mária mennybevételével dicsőségesen megmutatott számunkra, az nekünk, ma élő embereknek is a konkrét reménységünk. Mi is azért bízunk, ha nem is testünk mennybevételében, de a föltámadásában, mert közösségünk Krisztussal már itt, a földön elkezdődött. Mert Krisztus, a valóságos Isten és valóságos ember már felemelte – ha tetszik, fizikai képekben szólva, felvitte magával a mennybe – a mi emberségünket is, hogy részesedjünk örök életében és boldogságában. Ez a reménység ad értelmet mostani életünknek. Ezért lehetünk áldozatkészek. Ezért vagyunk biztosak abban, hogy nem csak a véletlen szüleményei vagyunk. Ezért tudjuk, hogy nem csak arra való az életünk, hogy minden pillanatában kellemesen érezzük magunkat. A hivatásunk ennél többre szól. Személyes életünk, a családunk élete, az egész népünk élete beleilleszkedik a mindenható Isten tervébe. Van értelme tanulni a múltból. Van értelme gondolni a jövőre. Van értelme áldozatot vállalni a jövőért.
Mária hite, szeretete és Krisztussal való tökéletes egysége legyen példakép számunkra. Ahogyan ő hordozta Krisztust, és volt Isten engedelmes szolgálóleánya, ahogyan ő volt a leghűségesebb tanítvány, úgy nekünk is példát véve róla krisztushordozókká és hűséges tanítványokká kell lennünk. Mert ez a hiteles kereszténység, ez a hiteles, csendes példaadás a nem hívő honfitársaink számára is.
Ezzel az örömmel ünnepeljünk a mai napon, és kérjük Szűzanyánkat, járjon közben értünk Szent Fiánál, Jézusnál!