8. nap
December 8, advent 2. vasárnapja
„….. öltözzél annak a dicsőségnek díszébe, amelyet Isten ad neked mindörökre.
Öltsd fel Isten igazságának köntösét, s tedd fejedre az Örökkévaló dicsőségének koronáját, … (Bár 1/b-2)
A mai olvasmány első két sorát választottam advent 2. vasárnapjára.
Miért fontos ez adventben, kívül-belül díszesen felöltözni?
Díszesen, szebb ruhában vagyunk a mai napon, mert vasárnap van. Vasárnap számunkra, katolikusok számára ünnepnap, amikor ma is ünnepi ruhában, ünnepi lélekkel illik templomba jönni, és otthon a családban a vasárnapi asztalhoz leülni.
Díszesen szebb külsőben vagyunk, mert az advent böjti-bűnbánati időszak. És Jézus azt mondja: „Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz.” (Mt 6,16-18)
Ugye elmenne az étvágyad is egy igénytelen, koszos asztalhoz ülni, piszkos, agyonhasznált tányérokból, poharakból enni, inni. Ugyanúgy egy igénytelen, piszkos, poros, pókhálós templomban is nehezen találnám meg az áhitat lelkületét.
A tartalom és a forma mindig is összekapcsolódik. Szerények, egyszerűek legyünk, de ne igénytelenek. A keresztény ember igényes környezetére és a belsőre is egyaránt. Igényes szórakozására, időtöltésére is, bartáti társaságára ugyanúgy.
„A jó pap igényes, hivatásos lelkesítő és a lélek orvosa.” Így olvasom a Hajdúdorogi Egyházmegye honlapján.
És milyen legyen az igényes, jó katolikus hívő?
Így mondja Szent II- János Pál pápa „Dies Domini” apostoli levelében:
„A mai keresztényeknek erős hívő meggyőződéssel – melyet a vasárnap megtartásához kötődő hagyományos emberi értékek tudata kísér – kell szembe szállniuk az olyan kultúra kísértéseivel, mely bőségesen kielégíti a pihenés és szabadidő igényeit, de gyakran felszínesen és erkölcsileg vitatható szórakozási formákba tévedve.”
Adventben néha kicsit erőszakkal is fékezzük, csillapítjuk magunkat, és így készülünk az ünnepre. De kapunk helyette valami olyat (az Örökkévaló dicsőségének koronáját), ami bearanyozza már a földi életünket is, és amit nem vehet el tőlünk soha senki.
Imádság:
Uram, Jézusom!
Adventi készületem olyan hálával tölti el szívem, mely remélem megnyilvánul minden gondolataomban, tettemben.
Izajás próféta szavai jutnak eszembe: "Ujjongó örömmel örülök az Úrban, lelkem ujjong az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett. .. A dicsőség koronája leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened kezében (Iz 61,10 és 62,3)
Segíts Jézusom, hogy már most, advent közepén kezdjem lelkem feldíszítését, hogy méltó legyek a veled való találkozásra. Ne azt halljam, amit példabeszédedben mondasz, hogy vessétek ki a külső sötétségre, mert nem volt menyegzős ruhába öltözve. Add rám Uram Jézus áldásodat! Ámen!