.7 adventi nap
December 7, szombat: Szent Ambrus püspök és egyháztanító
Az Úr irgalmas lesz irántad, amikor meghallja hozzá kiáltó szavadat; mihelyt meghallja, meg is hallgat. (Iz 30,20)
Miért kell kiáltanunk? Miért így énekeljük: kiáltsátok, alleluja! Miért így imádkozzuk a zsoltárban? A szegény az Úrhoz kiáltott, * és az Úr meghallgatta őt. (Zsolt 33,7)
Az érthető, hogy Jeremiás prófétával kiáltunk minden erővel, megfújjuk a kürtöket, teli torokbók mondjuk, hogy minden közömbös ember hallja, menjenek a megerősített városba (Jer 4,5).
De miért kell az Úrhoz kiáltani? Ő nem nagyothalló, nem süket.
Biztosak lehetünk abban, hogy Isten nem érzéketlen és nem közömbös népe iránt a nyomorúság idején. Látja könnyeinket, osztozik gyászunkban, megérti bánatainkat, hallja gyötrelmeink és szenvedéseinket. A mi Istenünk nem süket. Nem fordul el azoktól, akik hozzá kiáltanak vigaszt és megkönnyebbülést keresve. Tudni kell olyakor kiáltani és hangosan sírni is. Mert sírni annyit jelent, mint hangosan beszélni, gyakran izgatott vagy gyötrelmes hangon. Izajás próféta kiáltásunk tárgyáról beszél: az Úrhoz kiáltunk. Vagyis segítségért folyamodva Hozzá emeljük az adventi csendben is hangunkat.
Amikor Péter apostol a viharban már-már elsüllyedt a hullámokban, Jézushoz kiáltott, hogy mentse meg, és Jézus meg is tette (Mt 14,30). Az Úrhoz intézett kiáltásunknak nem kell mindig szóbelinek lennie. Hanna asszony a kis Sámuel anyja mély fájdalmában imádkozott a Templomban. Éli főpap nem is érti őt, hangja nem hallatszott, mert szívében imádkozott. Isten meghallja néma kiáltásainkat is.
Imádság:
Uram, Jézus Krisztus!
Keresztet vetek, imát kezdek, megszólítalak. Benső hang ébred bennem, ami talán már imádságom kezdete. Bár ajkam még néma, még nem mondtam ki semmilyen szót, de szívem már nyitott, figyelmes, és megszólít Téged.
Kiáltani akarok, nagyot kérni, és nagyon dicsérni. Érezni jelenlétedet. És egyszer csak azt veszem észre, hogy te szólsz hozzám. Nem kiáltva, nem erőszakosan, hanem biztatóan hívsz: "Engedd át magad bizalommal a benned lakozó, Lelkemből fakadó életnek; a te kicsiny gyenge hited is elég nekem. Soha nem hagylak el, soha."
Ezért bizalommal feléd kiáltok Uram! Kérlek téged, légy mellettem mindig, oltalmazz a világ minden szennyétől, az ördög cselvetéseitől, és segíts a végső küzdelmemben. Úgy legyen! Ámen!