Tisztelt Mindenki!
Ebben az évben is készítek napi adventi gondolatokat, minden adventi napra kis lelki töltekezést.
Általában előző este fogom feltölteni, kb. 22.30 körül.
Imádkozzatok velem, értem.
Szép és tartalmas adventet kívánok!
Horváth Zoltán s/s plébános atya
Újpesti Főplébánia
1. nap
December 1, advent 1. vasárnapja
Így szól advent első napján a szentmise kezdőéneke:
Hozzád emelem az én lelkemet, Uram, én Istenem, tebenned bízom, pirulnom ne kelljen! Ne ujjongjon ellenség fölöttem, hiszen aki téged vár, meg nem szégyenül. (Vö. Zsolt 24,1-3)
És a válaszos zsoltár (Zsolt 24,4bc-5ab.8-9.10 és 14) válasza:
Hozzád emelem a lelkem, * én Uram, Istenem.
Miért jó felemelni a lelkem Isten felé?
Talán könnyebb lesz ezáltal a test, mely mindig visszahúzna a porba, a földbe, bűneimbe?
Ha felfelé nézek, ha szárnyal a lelkem, talán elszállnak a gondok?
Talán így valósul meg a találkozási pont Istennel? –
Várjuk a Messiást, aki megtestesül, leszáll a földre. A lelkem pedig emelem, és emelem mindaddig feléje, amíg meg nem valósul a találkozás.
Sursum Corda = emeljük föl szívünket! Hangzik el a misében a felszólítás.
Talán azért vannak ilyen mély nyomai a szentmisében, és most advent első vasárnapján a misében 3 alkalommal is szívünk „fölemelésének”, mert a mindennapokban tényleg nem élünk olyan lelki magaslaton, hogy ott lennénk, ahol Isten van.
Mi történik ott, ahol valaki valóban fölemeli a szívét Istenhez? - Egy szóval kifejezhető: életgyógyulás! Régi bajok rendbe jönnek: az élet titkos, belső sebei meggyógyulnak.
Az életgyógyulás azt jelenti, hogy új távlatok nyílnak. „Nézd, ajtót nyitottam előtted, senki nem tudja bezárni.” – olvashatjuk a Jelenések könyvében (Jel 3,8). És a szívünk felemelésével csodálkozva látjuk, hogy amire régen a saját erőből hiába törekedtünk, az most mintegy magától és könnyen lehetővé válik számunkra. Ne csodálkozzon viszont: az, aki nem akarja a szívét hozzá emelni, számára minden a régiben marad: csak körben jár és mindig ugyanott találja magát. Az élet sokszor szomorú hiábavalóságából valóban egyedül ez segít: Hozzád emelem a lelkem, én Uram, Istenem.
Imádság:
Urunk, Istenünk! Amikor nem tudjuk, hogy mit kellene tennünk, amikor azt sem tudjuk, hogy kihez meneküljünk: csak ezt az egy mondatot kellene imádkoznunk: Hozzád emelem a lelkem, én Uram, Istenem! Mert csak egyet tehetünk még, de ez a leghatalmasabb és legcsodálatosabb: hogy kezünket, szemünket, szívünket, kívánságainkat, óhajainkat a Te szent Fölségedhez emeljük. Ezt tesszük most is advent első napján. Felemeljük a szívünket, lelkünket, és mély alázattal, de bízó reménnyel kérjük: légy könyörületes a Te egyszerű, de jóra vágyó szolgáid iránt. Ámen.
Ha ismered, énekeld is:
||: Király vagy, király vagy, király vagy, Jézus király! :|| Most felemeljük a szívünket, most felemeljük kezeinket, trónod elé járulunk: imádva légy!