December 19, kedd
A néma ember
Intett nekik, de néma maradt. – Zakariás megnémul a templomban, látomása és kételkedése után, olvashatjuk a mai evangéliumban.
A csendben levés; a testi fogyatékosság: süket-néma ember; és az a némaság, amikor valaki nem akar válaszolni, vagy nem tud válaszolni; ez 3 különböző dolog. Amikor Jézust Pilátus előtt vádolják, néma maradt, nem beszélt.
Az, hogy Jézus csendben van, nem azt jelenti, hogy nem kommunikál. Úgy írja az evangélista, hogy ezen a csenden, némaságon Pilátus is elcsodálkozott. De nem kellett Jézusnak Péter tagadása után sem megszólalnia. Elég volt hátranéznie Péterre.
Isten mindig szól hozzánk, csak nagyon sokszor képtelenek vagyunk meghallani. Mert túlbeszéljük még az Úristent is. Mert hangosabbak vagyunk mi emberek. Ahogy elítélésekor Jézus körül hangoskodott a főtanács, majd elhangzanak, a vádolások, hamis tanúk hazugságai, és a főpapnak nem választ, hanem ürügyet kereső kérdései.
Jézus pedig elhallgat. Mert ideje van a szólásnak és ideje a hallgatásnak. Jézus már szólt. Éveken át, szóval és tettel beszélt az Isten Országáról, Önmagáról.
Volt már ilyen némaság az életedben?
Amikor valami nem működik: csodálkozunk, értetlenkedünk, vallatjuk Istent életünk megtorpanásainál: Miért történt, történik? Magyarázd meg Uram! Hogyan legyen tovább? Mondd meg! Mondj és csinálj valamit! De vajon azt, amit addig mondott, azt hallottuk? Meghallottuk?
De lehet szent némaság isteni élményre is. Az angyali üdvözletkor Szűz Mária szinte megijed, zavarba jött, gondolkodóba esett, így írja Lukács evangélista. Az angyalnak kell biztatni őt! Ne félj Mária! – Az öröm érzése, amikor az örömtől megszólalni sem tudok. De imádkozhatok közben, lehet erőt sugárzó pillantásom, nézésem.
A Taizéi Roger testvér imája:
Jézus Krisztus! Benső hang ébred bennünk, ami talán már imádságunk kezdete. Bár ajkunk még néma, de szívünk figyelmes és megszólít Téged. Néha meglepődünk, amikor felismerünk magunkban, fölfedezve titokzatos jelenlétedet. Föltámadt Krisztus, Te minden embert megszólítasz és hívsz: "Engedd át magad bizalommal a benned lakozó, Lelkemből fakadó életnek; a te kicsiny hited is elég nekem. Soha nem hagylak el, soha."
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Keresztelő János születésének hírüladása.
Heródesnek Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak.
Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sors, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot.
A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá:
„Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.”
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú.”
Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.” A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt. Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament.
E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 1,5-25