Advent 11. napja, december 7, szerda: Szent Ambrus (*339- +397) püspök és egyháztanító
„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket!” - Ez már egy kicsit könnyebb mondat, mint a tegnapi. Azzal, hogy fáradt vagyok, könnyebben tudok szembenézni, minthogy bevalljam, kudarcom van, és elveszett vagyok. – Olyan világban élünk, amely fölpörgött, megállni képtelen. Nem adventi lustaságra hív az Úr, hanem csendre, imára, kis magányra. Ilyen kikapcsolódás nélkül a legegyszerűbb belső lelki élet is elképzelhetetlen.
Avilai Nagy Szent Teréz írja: (A tökéletesség útja, 23.2)
„Ha már rászántuk magunkat, hogy egy kevés időt az Úrnak szentelünk, akkor csak adjuk oda neki azt az időt, úgy, hogy eszünk egészen Ővele foglalkozzék és ne gondoljon másra. Ezenkívül pedig legyünk szilárdan eltökélve, hogy az időt sohasem vonjuk meg többé tőle, bármilyen szenvedéssel, ellentmondással és lelki szárazsággal találkozunk is!”
Lelkiismeretvizsgálat:
Tudok-e határt szabni tevékenységeimnek úgy, hogy az állapotbeli kötelességeimnek eleget teszek? Marad elég időm a töltekező imára?
Szent Ambrus:
„Követünk Téged, Úr Jézus, és hogy követhessünk, ragadj meg bennünket, mert tenélküled senki sem képes felemelkedni. Hiszen te vagy az út, az igazság, az élet, a képesség, a hit, a jutalom. Végy fel bennünket, mint út, erősíts, mint igazság, éltess, mint élet!”
Imádság:
Mária, te sohasem kételkedtél, ellenben mindig hittél, és el is nyerted hited jutalmát. "Boldog vagy, mert hittél." Mi is boldogok vagyunk azonban, mert hallottunk és hittünk: minden hívő lélek megfoganja és megszüli Isten szavát és elismeri az Ő műveit. Eszközöld ki, ó Mária, hogy bennünk legyen a te lelked, s úgy dicsőítsük az Urat; hogy bennünk legyen a te lelked, és úgy ujjongjunk Istenben. Bár testileg egyedül csak te vagy Krisztus anyja, a hitben mi is mindnyájan életet adhatunk neki. Ó Mária, segíts, hogy befogadjam magamba Isten Igéjét! (Szent Ambrus imája)