Advent 5. nap, december 1, csütörtök
„Úr örökké megmaradó Szikla” (Iz 26,5) és „a bölcs ember, aki házát sziklára építette” (Mt 21,24)
Katolikus hitem nem csak az a szikla, amelyre építhetek, hanem az Úr az olyan erős szikla, melybe nyugodtan kapaszkodhatok. Három évvel ezelőtt egy hegymászás közben, rossz sziklát fogtam meg az Alpokban, hála Istennek, csak zuhanás, kéztörés és kéz kifordulás lett szerencsére a vége. A lelki életben hány olyan este fordul elő velünk, amikor az erős, az isteni alapokra épült, kipróbált katolikus hitbe kapaszkodunk, hanem olyan eszméket követünk, amelyek divatosabbnak tűnnek. Csak azt nem vesszük észre, hogy ezek az eszmék nem állják a próbát, amelyeket, mint mázsás súlyokat cipelünk. Szerencse, ha megússzuk egy-két bánatos nappal, és nem szenvedünk lelki károkat, nem kell nyugtatót szedünk, pszichológushoz járnunk ezek után.
Kutas Antal dombóvári plébános 5 évvel ezelőtt így nyilatkozott az „Új Ember” újságban az Istenbe kapaszkodásról:
A Lélek szavát megerősítő lelkivezetés, a csendből, a mélyből forrásozó lelkiség, a Jóistenbe kapaszkodás segíti a papi élet kihívásai között. Küzdelem ez az út, de a nehézségek mellett benne van az öröm és a lendület is.
Lelkiismeretvizsgálat:
El tudom mondani magamról, hogy mindig Istenbe kapaszkodva és mindig az Egyház közösségében élek? Vagy engedek a divatnak, mások elvárásainak?
Szentatyánk Ferenc pápa mondja:
Isten végtelenül irgalmas. Ezért bele kapaszkodva mindig talpra állhatunk. Isten nem fárad bele, hogy fölemeljen minket, amikor elbukunk.
Ima:
Ma Áprily Lajos istenes versével kapaszkodjunk a sziklába, az Úrba!
LASSÚ SZÁRNYON
Uram, a két szárnyam nehéz,
hozzád emelkedni ma nem mer.
Ne bilincselj meg és ne bánts
nagy súlyoddal, a félelemmel.
Te nagy völgyedben ne legyek
énekre béna, hitre gyáva.
Úgy kapaszkodjam, Kéz, beléd,
mint kicsi koromban anyámba.
Hívott erőseid dalos
lakomáján mindig ne késsem.
Kapudtól ne térítsen el
utat veszítő szédülésem.
Viharszeles mélyed felett
meredekedet bízva járjam,
sziklafalon hajnalmadár,
örömpiros legyen a szárnyam.
És hogyha mégis hullanék
sugaradban vagy sűrű hóban
sohasem látott arcodat
láthassam egyszer, zuhanóban.